Gyorsan bejárta a világhálót az a néhány kép, amelyeken Lázár János pózol, illetve mulat néhány arisztokrata, újgazdag, illetve csaknem ezer lelőtt fácán társaságában. Az esemény egy vadászat volt, a képeket a Facebookra kiposztoló egyik résztvevő szerint Lázár János volt a házigazda, ugyanakkor a vadászatot lebonyolító állami cég szerint Lázár csak egy vendég volt. Hogy ki fizette a mintegy 3 millió forintba kerülő murit, azt egyelőre nem tudni.
A jelenségen azonban a finanszírozó kilétének ismerete nélkül is érdemes elgondolkodni. Amellett, hogy felmerülhet bennünk, miért tartják egyes emberek olyan jó bulinak 913 madár halomra lövését (tudom, a vadászat legális és elfogadott dolog, de 913 fácán jóval több, mint amit az összegyűlt illusztris társaság el tud fogyasztani. Persze, ha elteszik a fagyasztóba és szépen megeszik a tél folyamán, vagy szétosztják a szegények között, az más.), az is kérdés, hogy vezető kormányzati politikusok miért urizálnak egy állami erdőgazdaság vadászterületén arisztokraták társaságában. Szimbolikus többletjelentéssel bír, hogy a soponyai vadászházat az MSZMP vezetői is előszeretettel használták. Mert Móricz, Mikszáth és Kádár egyszerre jut eszünkbe a képsorok láttán. Lázár János, a miniszterelnökség államtitkárának vonzalma a dzsentri hagyományokhoz az egész Fidesz - KDNP sajátja is, valamint az arisztokrácia kegyeinek keresése cinikus megfordítása az „akinek nincs semmije, az annyit is ér” állításnak. Lázár „kivagyi” János szükségét érzi, hogy nemesekkel mutatkozzon, arisztokratákat lásson vendégül, mert úgy véli, attól „többet ér”… hogy ez sikerül-e neki, azt az olvasóra bízom.
Márpedig én egy olyan országban szeretnék élni, ahol nem vadászatokon döntik el a jómódúak, arisztokraták és vezető politikusok a pályázatok eredményeit, az állami pénzek felhasználását. Ahol nem arra büszke egy államtitkár, hogy 913 fácánnal végzett társasága, hanem arra, hogy programja van a gyermekszegénység visszaszorítására, a havi 47 ezerért dolgozók életszínvonalának javítására, az esélyegyenlőség növelésére. Egy olyan országért dolgozom, ahol Lázár János nem henceghet azzal, hogy puskacsöve végén madártetemek vannak, ahol a hazának politikusokról nem úri murin vadászó, hanem az emberekért munkálkodó egyén jut eszébe. Ahol nem Lázár Jánosról kell blogbejegyzést írni.