rebeka_ff.jpg

kép: Járdány Bence

Szabó Rebeka vagyok, a Párbeszéd Magyarországért (PM) alapító tagja, országgyűlési képviselő, agrárpolitikus, biológus

Friss topikok

Szülő, te, ott, süss sütit!

2014.06.06. 18:56 Szabó Rebeka

„A tankerület vezetőjének kérésére a szülők sütöttek süteményt a Klebelsberg Intézményfenntartó-központ (Klik) által szervezett pedagógusnapi ünnepségre a váci tankerületben.” – adja hírül az Index. Pfff, mondtam elsőre. Játsszuk el: „Jó napot kívánok, süteményt kellene sütni a pedagógusoknak. Tudják, akik a gyereket osztályozzák, pardon, oktatják. [szülő] Aha, értem. És ez így felszólításra megy? [tankerület vezető] Nem, dehogy! Csak megkérem Önöket. Ha nem, akkor nem. Végülis, önök tudják. Reméljük azért a bizonyítványba jó jegyek kerülnek. Reméljük.”

Ez a beszélgetés persze fikció, így biztosan nem viselkedik egy tankerületi vezető, aki egyrészt a munkáját végzi, másrészt ha nincs kapcsolata a helyi fideszes településbitorlóval, folyamatosan a háta mögé néz. Biztosan sok rátermett ember van ma tankerületi vezetői pozícióban Magyarországon, és olyanok is, akik csak a munkájukat végzik, de tudják, hogy nyomás alatt vannak – legalábbis figyelik őket. Listázás van, kár lenne mondani, hogy „ááá, hova gondolsz”. Abban az országban, ahol egy online hírportál főszerkesztője eltűnik egyik napról a másikra, majd feláll az egész hírstáb, ahol civil szervezeteket feketelistáznak, ott egy tankerületi vezető kipöckölése még levezető edzésnek is könnyű egy helyi fideszes uraságnak.

Ez a süteményes történet persze apróságnak tűnik, a sajtószabadság elleni támadásokhoz, Kishantos gyalázatos lerohanásához képest, mégis nagyon sokat elmond a Fidesz rendszeréről. Mert ebben a történetben majdnem mindenki vesztes. A diák, a szülő, és a pedagógus is, akit ilyen helyzetbe hoznak. Holott biztosan jönne a köszönet magától. „Nálunk” azonban máshogy megy. Eleve: miért nem a Klik fizeti a számlát? Nem arra vállalkozott, hogy gondoskodik a pedagógustársadalomról? Nincs pénz egy helyi pedagógusünneplésre? Mondjuk, ahol kréta nincs, ott hogyan is lenne… Ezt a pedagógusok is látják. Életpálya-modell ide vagy oda, érezniük kell, hogy „látják őket, tudnak róluk”. Ennek ellenére ők napról napra felkelnek, elindulnak, tanítanak. Szerintetek jól érzik magukat? „ Dehogy érzi jól magát az a tanár, aki fogcsikorgatva tűri autonómiájának fokozatos korlátozását, mert ott a lakáshitel meg a gyerek. Vagy a gazda, akinek megint a kalapját a melle ellőtt gyűrögetve kell hajlongani a hivatalban, hátha neki is csurran-cseppen a pályáztatott földekből valami. A szegénység szélén egyensúlyozó, az oda való lecsúszástól való állandó rettegésben élő közalkalmazotti réteg is pontosan tudja, hogy a gázszámla csökkentése szemfényvesztés. Emlékszik még arra a pillanatra, amikor az egykulcsos adó bevezetése után kezébe vette az első fizetési papírját, és rádöbbent, hogy kevesebbet keres, mint előtte.” – olvashatjuk a Dinamó Műhely egy blogbejegyzésében. Pontosan így.

Ezekkel az élethelyzetekkel van dolgunk, dolgom nekem is. Nemcsak a parlamentben ülve lehet a közösségért, az elesettekért dolgozni. Bár süteményt felszólításra nem sütök (kedvtelésből annál inkább :)), de azért politizálok, hogy felszólításra másoknak se kelljen. S hogy aztán a szülő és a pedagógus úgy találjon egymásra, ahogyan kell: magától értetődően, a gyermekekért, a jövőért. Hát ennyi, nem bonyolult.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Facebook oldalunkhoz és kövesd későbbi bejegyzéseinket is:


Itt lehet kommentálni:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.