Sok szó esett már a szerb-magyar határra tervezett kerítésről, nemzetpolitikai, humanitárius és közpénz-pazarlási szempontból is. A természetvédelmi következményekről azonban kevesen beszélnek, bár a WWF szinte azonnal jelezte ennek fontosságát. A két kérdéskört nem a súlyuk, hanem a hasonló jellegük köti össze: az Orbán-kormány olyasmit kíván különválasztani a szögesdróttal, aminek az egybeforrasztása az elmúlt 25 év legfontosabb vívmánya volt a térségben.

A menekültekkel szembeni kegyetlenség, a gyűlöletkeltés kormányzati propagandája mellett más szempontból is rendkívül káros a tervezett kerítés. Az érintett határszakaszon utoljára a kommunista rendszer legsötétebb éveiben, 1953 és 56 között működött műszaki határzár. Éppen az 56-os forradalom vetett neki véget, ami önmagában is morálisan kikezdhetővé tesz mindenfajta kerítésépítési szándékot. Ennél is súlyosabb tény azonban, hogy a szóban forgó határ Trianon óta húzódik az adott helyen: jelenleg mintegy 250 ezer vajdasági magyart választ el az anyaországtól. Lehet azzal érvelni – hallottuk is a kormányzati hírmagyarázóktól –, hogy a vajdaságiak egyrészt eddig sem a zöldhatáron közlekedtek, és a határátkelőkön továbbra is legálisan, zavartalanul átjárhatnak, de ez csak részben igaz. Egyrészt közülük is sokan jártak át eddig a zöldhatáron (például a rokonokhoz, vagy földet művelni), másrészt a kerítésnek csak a határellenőrzés megszigorításával együtt van értelme: alaposabb hatósági vegzatúrára, hosszabb sorokra, kézzelfoghatóbb korlátozásokra számíthatnak az érintettek. És van itt még valami, amire a politikusaink láthatóan nem gondoltak: az a drótkerítés a szívbeli határokon is épül – nehéz elképzelni, hogy nem fogja zavarni a túloldalon élőket, ha ezentúl csak rácsokon át nézhetik azt az országot, amit már éppen megtanultak újra a magukénak érezni.

És akkor beszéljünk a természetről is, amit szintén bántóan oktalanul vág majd szét a 175 kilométer hosszú, 4 méter magas kerítés. Ökológiai szempontból az országhatár egy virtuális képződmény: a Duna, a Tisza, az erdő, a rét, a szarvas, a vaddisznó ugyanúgy nem vesz tudomást róla, mint a szél vagy a napsütés, és ez így van rendjén. A WWF mellett helyi civilek és nemzeti parki szakemberek is megszólaltak már: a hvg.hu cikkében is jelzik, a tervezett kerítés nemcsak egybefüggő élőhelyeket, összetartozó populációkat szakít szét (mint például a fokozottan védett földikutyáét), de a határokon átnyúló, közös természetvédelmi kezelést, a szerb természetvédő szakemberekkel való jó szakmai kapcsolatot is ellehetetleníti. Baja alatt a Duna-Dráva Nemzeti Park egyik védett ártéri erdeje a határ túloldalán is folytatódik, Kelebiánál a Déli-Homokhátság Natura 2000-es terület tükörképét a túloldalon Szabadkai homokvidéknek hívják, a Tisza és ártere, a térség legfontosabb ökológiai folyosója pedig mostanáig szintén akadálymentes összeköttetést biztosított az élővilág számára.

A Natura2000-es területek európai természetvédelmi hálózatot alkotnak, ezért az építés előtt hatástanulmányt kell készíteni, amelyet az Európai Bizottság is ellenőrizhet - vagyis a határzárból jó eséllyel környezeti jogi konfliktus is lehet. De a magyar környezetvédelemről szól törvénynek is ellentmond a „védett terület tájképi egységét megbontó vonalas létesítmény.” A Párbeszéd Magyarországért ezért amellett, hogy tiltakozik a humanitárius szempontok totális semmibevétele és a felháborítóan értelmetlen közpénzszórás miatt (ne felejtsük, hogy 22 milliárd forintba kerülne ez a borzalom), a zöld szempontokat hangsúlyozni szerető Áder János köztársasági elnökhöz fordul a Natura 2000es területek sérülése, a kerítés matt várható természetkárosítás miatt.

Nem először érezzük az Orbán-kormány egyes gaztettei kapcsán, hogy nem, hát ennél már nincs lejjebb, ennél nagyobb disznóságot képtelenség egyáltalán kitalálni. A Quaestor-botrány árnyékában mégis itt egy újabb intézkedés, egy, a földvagyonról szóló törvényjavaslat mögé bújtatott merénylet, ami katasztrofális és visszavonhatatlan károkat tud okozni minden egyes magyar embernek.

A nemzeti parkok hazánk természeti kincseit őrzik, azt a tájat, ami a Kárpát-medencében ezer év alatt kibontakozó nemzeti kultúránk bölcsője, és amely gyerekeink, unokáink számára biztosítja az egészséges környezet, az egészséges élelmiszer termelés alapvető feltételeit. Mivel a természetet, a tájat nem ember építette fel (még ha hat is rá és erőteljesen át is alakította), ha ezt tönkretesszük, gyakorlatilag lehetetlen lesz helyrehozni – de biztosan sokkal nehezebb, mint akár az összes Quaestor-károsultnak visszaadni elveszett megtakarításait.

Nem véletlen, hogy a T/3788 számú, „Az állami földvagyon kezelésével összefüggő egyes törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat ellen minden, a környezetüggyel foglalkozó szervezet tiltakozik: a három nagy zöld civil szervezet (MTVSZ, MME, WWF) felhívásához 166 civil szervezet csatlakozott, továbbá az Alapvető Jogok Biztosának helyettese, az Országos Környezetvédelmi Tanács mellett elutasítja a kormány terveit a Parlament Fenntartható Fejlődési Bizottsága és a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács szakmai egyeztető bizottsága is.

Az egyébként is hosszú bűnlajstromú Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter által jegyzett törvényjavaslatban ugyanis az áll, hogy az állami tulajdonú védett természeti területek vagyonkezelési joga az erre a célra negyven éve létrehozott (és eddig a pontig egyfajta nemzeti konszenzus által elfogadva működő) nemzeti park igazgatóságoktól kerüljön át az arra teljesen alkalmatlan, semmilyen természetvédelmi szakmai ismerettel nem rendelkező Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez (NFA).

A nemzeti parkok természetmegőrző tevékenységéhez szorosan hozzátartozik a szakszerű, természetkímélő gazdálkodás (gondoljunk csak a Hortobágyon legelő szürkemarhákra), amelyet részben saját maguk, részben a velük szerződésben álló, rendszeresen ellenőrzött gazdálkodók végeznek. A kormány javaslata azonban egészen egyszerűen azt fogja eredményezni, hogy a már meglévő, haszonbérbe adott területeken a hozzáértő nemzeti park igazgatóságok nem tudják majd kontrollálni az ott folyó gazdasági tevékenységet, amely súlyos és visszafordíthatatlan természetkárosításhoz vezethet (erre már van is példa az NFA által kezelt földeken!). A törvénytervezet továbbá azt is lehetővé teszi, hogy a már megkötött haszonbérleti szerződéseket az NFA 2016-ban önkényesen felmondja: vagyis a Fidesz közeli pénzhajhász ál-gazdák azokra a földekre is könnyedén ráteszik majd a kezüket, amelyeket eddig valahogyan sikerült tőlük megmenteni.

Az indoklás, miszerint „a föld kezelését egységesen kell lebonyolítani, mert a szétdarabolásból visszaélések származnak” szemenszedett hazugság. Az elmúlt években pontosan láthattuk, hogy az NFA működése mennyi visszaéléssel, becsületes családi gazdálkodók, vagy akár a Kishantosi Ökológiai Gazdaság tönkretételével járt. Ráadásul a nemzeti park igazgatóságok amellett, hogy egységesen a természetvédelem és a gazdálkodás összhangját valósították meg a vagyonkezelésükben álló földeken, érvényesíteni tudták az egyes birtoktestek tulajdonságaihoz (pl. a fokozottan védett, pusztán fészkelő madarunk, a túzok védelméhez) kötődő speciális előírásokat is. A törvénymódosítás elfogadásával erre többé nem lesz lehetőségük.

A túzok (Otis tarda) fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint. Több nemzeti parkunk évtizedes megfeszített munkájával sikerült az állománycsökkenést megakadályozni. A kormány javaslata miatt az ő jövője is kérdésessé válik. (Kép: debrecenportal.hu)

A törvénytervezet sérti az egészséges környezethez való alapvető alkotmányos jogunkat, ellentétes a magyar Alkotmánybíróság által kimunkált és a nemzetközi jogban is jelentős elismerést kivívott visszalépés tilalmával, fenyegeti európai uniós és más nemzetközi jogi természetvédelmi kötelezettségeink teljesítését is. Elfogadása esetén egyes kormányközeli csoportok rövidtávú gazdasági érdekei miatt tönkretehetik mindannyiunk közös természeti örökségét, népi hagyományainkhoz kötődő virágaink, fészkelő madaraink élőhelyét, és kiterjedt jogbizonytalanságot okozva közvetlenül ellehetetlenítik sok helyi gazdálkodó megélhetését, legelő állatok ezreinek pusztulását okozva.

A Párbeszéd Magyarországért a zöld szervezetekkel összhangban tiltakozik a törvényjavaslat elfogadása ellen, és felszólít minden országgyűlési képviselőt, szavazzon nemmel a tervezetre! Ha a kormánypártok kedd reggel mégis elfogadják a javaslatot, alkotmánybírósági felülvizsgálatot fogunk kezdeményezni.

Kedves Naplóm!

Ma furcsa dolog történt velem. Nem arra gondolok most, hogy milyen 12 évesnek lenni, mert tudod, tegnap múltam el 12. Hanem hogy részt vettem valami szűrésen, kiderült, drogszűrésen. Az iskolában.

Az osztályfőnök már a múlt héten bejelentette, hogy ma orvosi vizsgálatra kell mennünk. Nem értettem miért kell megint, mert a múltkor is voltunk, de hát megyünk, ha mondják. Tudtam, hogy valami furcsa dolog lesz ez, mert tegnap este anyu és apu is erről beszélgettek. Kihallgattam őket, máskor is csináltam már ilyet. Anyu olyanokat mondott, hogy ezeknek teljesen elment az eszük, mit képzelnek ezek. Nem tudom, kikre mondta azt, hogy ezek, nem tudom, kiknek ment el az eszük, de apu mikor meglátott valami Kocsis valakit a tévében, akkor elkezdett csúnyákat mondani. Illetve szerintem csúnyákat, mert olyan szavakat használt, amelyeket tőle még nem hallottam.

 Arról beszéltek, hogy én, mármint én nem vagyok bűnöző, de ezek úgy kezelnek. Kik? Nem tudom. Ezek. Hogy mit képzelnek, hogy én drogozom. Mi az a drog, nem tudom pontosan. Már hallottam róla a tévében, de én jobban szeretek focizni a haverokkal, mint hogy ilyen ismeretlen dolgokkal foglalkozzak. Aztán anyu azt mondta, hogy ezek orvosi vizsgálatnak álcázzák azt, hogy drogszűrésre cipelnek. Hogy mit képzelnek ezek, hogy én drogozom? Hogy én függő-vagyok? Vagy hogy apu engem drogoztat? Nem értem az egészet, de elég ideges volt anyu, s hogy el sem enged az iskolába. S akkor azt mondta, hogy olyan már az iskola, mint valami kaszárnya vagy börtön.

Kép forrása: Szomszedok forever

Nem tudom, miért mondja ezt, végül elengedett, iskolába járni kell. Ma pedig mentem erre a vizsgálatra. Kérdezte ott az orvos, hogy szoktam-e furcsa tablettákat szedni? Mondtam, ha köhögök, akkor veszek be tablettát. S milyet? Amit anyu ad, válaszoltam. Anyu hol dolgozik? Mondtam, hogy könyvel. És apa? Ő házakat épít, tervez. S szokott későn hazajárni? Mondtam, hogy nem. És szokott dülöngélni otthon? Mondtam, hogy nem. Üres üvegek vannak a mosogató alatt? Mondtam, hogy nem tudom. És hogy én drogoztam-e már? Mondtam Drogbát ismerem, ő focista, szeretem a focit, de a drogot, azt nem tudom, nem tudom mi az.

Aztán az orvos a szemembe nézett. Bele sokáig. Aztán hümmögött. Aztán valamit írt egy papírra. Biztos azt, hogy nem vagyok beteg. Remélem, nem baj, hogy nem tudtam mi az a drog, nem kapok érte majd rossz jegyet.

Ja, és kedves Naplóm, képzeld, apa ma kidobta a tévét az ablakon. Még jó, hogy a földszinten lakunk. Nem tudom miért, csak azt tudom, hogy amikor az Orbán Viktor nevű ember megjelent a tévében, amikor azzal a Kocsissal ülnek egy asztalnál és nevetnek, egyszer csak felugrott és kidobta a tévét. Aztán meg azt mondta anyunak, hogy egy lépésre vagyunk attól, hogy elhagyjuk az országot. Ezt már nem is értettem, elhagyni Magyarországot? De hiszen itt lakik mindenki, akivel jóban vagyunk.

Mindegy, ez biztos valami felnőtt dolog, vagy csak viccelt apu. Most megyek aludni, jó éjt.

Ami a Naplóból kimaradt, mert 12 éves nem nagyon tudhatja: a 12-18 év közöttiekre, a választott politikusokra és az újságírókra évenkénti kötelező drogtesztet írna elő a fideszes Kocsis Máté, akinek javaslatát Rogán Antal is támogatja.

Tisztelt Rendőrfőkapitány Úr!

Magyarországon a „Szolgálunk és Védünk” szlogenről mindenki a rendőrségre és a rendőri hivatásra gondol. A mondat bizalmat, nyugalmat és védettséget juttathat mindazoknak az eszébe, akik egy ilyen bizalomhiányos és félelemmel teli korban önhibájukon kívül egyedül nem tudják saját biztonságukat megóvni. A rendőrségi iránti bizalom nélkül egy társadalom rendje nem szavatolható. Ön pontosan tudja, hogy rendőrnek lenni nem egyenruha-viselet kérdése, hanem többek között az áldozatok védelmére tett eskü. A rendőrségben az állampolgároknak bízniuk kell, végzetes lenne hazánkra nézve, ha a rendőri munka, a rendőri állomány vagy a rendőri tevékenység megítélése válságba kerülne.

Éppen ennek elkerülése végett állunk tanácstalanul és értetlenül a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési keretéből finanszírozott „Tehetsz róla. Tehetsz ellene” videója, vagy a Vas Megyei Rendőr-főkapitányság 2014. november 25-én kiadott közleménye előtt. Előbbi videó tartalma Ön előtt világos kell, hogy legyen, és sajnálattal vettük tudomásul, hogy az angol és a német sajtó már egyaránt foglalkozik ezen iskolákban is levetítendő videóval.

Több mint szomorú, hogy a bűnmegelőzés úgy kezdődik, hogy a nőket teszik felelőssé az ellenük elkövetett erőszak elkövetéséért. Aki rendőrként dolgozik, aki a bűnt üldözi, és az igazságot kutatja, annak pontosan tudnia kell: az erőszak mindig az erőszakot elkövető döntése. A szexuális erőszaknak történő áldozatul esés sem a későbbi áldozat döntése, hanem az elkövetőé.

 A Vas Megyei Rendőr-főkapitányság így fogalmaz közleményében: „A fiatal lányok kacérkodása gyakran válthat ki erőszakot.” Ezt a mondatot csak egyféleképpen lehet értelmezni: a nők felelősek az erőszakért. Azt gondolom, mint az eseteket jól ismerő rendőri vezető, ezzel a mondattal Ön sem érthet egyet. Ez az áldozathibáztató magatartás csak erősíti az elhallgatás spirálját, azt hogy az áldozatok elbizonytalanodnak, és nem mernek a nyomozó hatóságokhoz fordulni. Mint köztudott Magyarországon rendkívül alacsony a nemi erőszakot bejelentők száma, és az előbbi vagy a „Tehetsz róla. Tehetsz ellene” videó is a rejtőzködés felé tereli az áldozatokat.

Talán Ön is olvasta azokat a beszámolókat, amelyekben az áldozatok több éves hallgatás után szólalnak meg az egyetemi gólyatáborokban ellenük történt erőszak kapcsán. Mindegyiknek visszatérő eleme volt, hogy az áldozat nem mert lépni. Sajnos a tárgyalt „megelőzési” anyagok sem segítik elő azt, hogy a köztünk járó áldozatok merjenek a rendőrséghez fordulni, hogy azt gondolják, bízhatnak benne. Nem tud bízni az áldozat abban a rendőrben, aki szerint egy nő nevetése, ruházata vagy táncmozdulatai lennének azok a „tényezők”, amelyek miatt ő tehet majd arról, hogy erőszak áldozatává válik.

Az ehhez hasonló üzenetek nem egyszerűen szakmai hibák, hanem véleményem szerint egy bizalmat árasztó rendőrségnek ezektől el is kell határolódnia. Értelmezésem szerint a rendőrség feladata nem a nők stigmatizálása, hanem annak az évente 110-120 ezer nő elleni erőszaknak felderítése, ami miatt sorsok és életek dőlnek romba. A szexuális erőszakcselekmények 99%-ról a hatóságoknak nincsen tudomása. Beláthatjuk: ezek a képsorok és mondatok nem is segítik elő azt, hogy az elkövető felelőssége megfelelően kerüljön elbírálásra, egyúttal a férfiakat is olyan szerepre degradálja, amely szerint nekik nincsen önálló akaratuk és döntésük abban az esetben, ha meglátnak egy szórakozóhelyen egy csinosan öltöző lányt. Elutasítom azt, hogy a férfiaknak eleve ne lenne döntési szabadságuk, azok nem lennének mások, mint „tehetetlenül” viselkedő ösztönlények.

 Tisztelt Rendőrfőkapitány úr!

Biztos vagyok benne, hogy egyetért velem abban, hogy a hatóságok feladata a védelem, nem pedig a hibáztatás és a felelősség áthárítása az áldozatokra. Ha ebben egyetértünk, úgy kérem, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a rendőrség munkáját ne a fenti példák alapján ítéljék meg, hogy az áldozatok merjenek és akarjanak a hatóságokhoz fordulni.

 Ha ebben is egyetértünk, úgy kérem, indítson vizsgálatot az érintett kapitányságokon, és vonják vissza a tárgyalt videó terjesztését és vetítését, egyúttal az eredeti szándéknak megfelelően a cél elérésének megfelelő tartalmú és körültekintéssel készülő anyagok elkészítésére tegyenek javaslatot. Az utóbbi napokban, a nyilvánosságban számos civil szervezet felajánlotta ez irányú segítségét és javaslatait, van kikhez fordulni.

 A magyar állampolgároknak bízniuk kell a rendőrségben, Önben és munkatársaiban. „Szolgálunk és Védünk!” - ez a rendőrség jelmondata. Álláspontom szerint ez a mondat most önkorrekciót kell, hogy jelentsen. Levelemet a nyilvánosság számára is eljuttattam, várom tájékoztatását, megnyugtató sorait.

  Budapest, 2014. november 26.

  Tisztelettel:

 Szabó Rebeka, a Párbeszéd Magyarországért elnökségi tagja

„Szijjártó Péter külügyminiszter nem csak közeli munkatársát, a kabinetfőnökeként is emlegetett Benkő Szilárdot vette magához a kancelláriától, hanem két további labdarúgótársa is az új tárcához igazolt.” – eddig a sajtóhír.

(kép: 168ora.hu)

Én nem értem, hát nem érzik?

Nem érzik, hogy már rég nem vezetnek, hanem uralkodnak?

Nem érzik, hogy a pofátlanságnak is kellenek határok?

Nem érzik, hogy lelkiismeret nélkül nem lehet élni?

Nem érzik, hogy egy NBII-es futsalcsapat játékosa nem alkalmas automatikusan minisztériumi dolgozónak?

Nem érzik, hogy attól, mert valaki jól tudja beadni a szögletet, még nem lesz a világot pontosan kiismerő diplomata?

Nem érzik, hogy az évtizedeken át a külügyben dolgozók azonnali kirúgása számukra egy soha nem múló arculcsapás?

Nem érzik, hogy az emberek nem vakok, és látják, hogy a vasárnapi zárva tartás a CBA-bulija?

Nem érzik, hogy a hihetetlen luxusvilla gyarapodás után inkább lapítani kellene és elnézést kérni egy országtól, hogy egyáltalán még a képernyőre merészkednek?

Nem érzik, hogy nem véletlenül skandálják a tüntetéseken bátor civilek, hogy „loptok, csaltok, hazudtok”?           

Nem érzik, hogy míg ők mindent lepapíroznak hamis teljesítési igazolásokkal, és sok milliókat fizetnek ki jogtalan jogcímeken, aközben milliók éheznek?

Nem érzik, hogy már jóval több, mint a fél ország maffiaállamként tekint hazájára?

Nem érzik, hogy a magyar állampolgárok már nem sokáig bírják cérnával?

Nem érzik, hogy míg hajnalonta százezrek félnek attól, lesz-e másnap mit enniük, ők lassan nem is tudnak mit kezdeni a sok ellopott pénzzel?

Nem érzik, hogy mérsékelt, nyugatos, párbeszédképes jobboldali értelmiségük is mélyen megveti őket?

Nem érzik, hogy Putyin-imitátorrá lett a rendszerváltó vezérük?

Nem érzik, hogy miközben tömeges a lecsúszás, az éhezés, a nélkülözés, miközben tönkreteszik az oktatást, aközben 2,65 milliárdért Puskás stadion felújítási terveket rendelni minimum szívtelenség?

Nem érzik, hogy a csalárdságtól, a nagyképűségtől, a pökhendiségtől bűzlik rendszerük?

De, persze nem is kell kérdezni, pontosan érzik. Ha valakik, úgy ők pontosan érzik és tudják.

Nekünk is tudnunk kell, merre megyünk tovább. 2015 már nem lehet 2014.