Az alábbi kép a Kiskunsági Nemzeti Parkban, az izsáki Kolon tónál készült. Magam is gyakran jártam arra kutatóként, és sokszor hallottam, ahogyan a helybéliek is megőrzendő értékként említik a tavat, a madarakat, a környező buckás-árvalányhajas gyepeket. És nemcsak a tájhoz való érzelmi kötődésük miatt, hanem azért is, mert pontosan tudják, az ő boldogulásuk, a mezőgazdasági termelés, az erdők léte, az öntözés lehetősége mind attól függ, hogy az őket körülvevő természetes élővilág fennmarad-e.

fotó: knp.hu

A fideszes kormánytagok azonban a jelek szerint még nem jutottak el a fenti összefüggés megértéséhez. Mérvadó szakmai források szerint ugyanis jelentős átalakítás várható az állami környezet- és természetvédelem területén: új törvényt terveznek, a nemzeti parkokat lefokozzák, a környezetvédelmi felügyelőségeket a kormány alá rendelik. Eddigi tapasztalataimból kiindulva az átszervezés célja a hatósági rendszer további gyengítése, és a védett földek széthordása. Szakmai érvet még nem hallottunk az átalakításnak álcázott rombolás mellett, a politika pedig szokás szerint terel és sunnyog, pedig a zöldügyekben már nem nagyon van hova hátrálni.

A sajtó (pl. nol.hu, index.hu) is megírta, hogy mi készül: a nemzeti parkokat egy közös igazgatóság alá rendelik, a gazdálkodási jogosítványaikat (mindenekelőtt a védett földek kezelői jogát) elveszik tőlük, a zöldhatósági rendszer a megyei kormányhivatalokba integrálódik, a meglévő jogi szabályozást pedig átírják, hogy kevésbé akadályozzák az ország Orbán Viktor által megálmodott, már évtizedekkel ezelőtt is rendkívül maradi szemléletet tükröző iparosítását. Ennek érdekében az eddigieknél is kevesebb korlátozás érvényesülhet majd a Natura 2000-es területeken is.

A földművelési tárca közleményben próbál védekezni: „Alaptalanok azok a sajtóban megjelent híresztelések, amelyek egy rosszindulatú informátortól származnak és egy minisztériumi állománygyűlésre hivatkoznak. A védett természeti területekre, Natura 2000 területekre vonatkozó előírásokat jogszabályok tartalmazzák, ezek minden állampolgár, állami szereplő, intézmény számára kötelező érvényűek. A kormány és ezen belül is a Földművelésügyi Minisztérium elkötelezett a természeti értékek megóvása mellett.”

Ugyanakkor V. Németh Zsolt, a minisztérium környezetügyi államtitkára megerősítette: lesz közös főigazgatóság a nemzeti parki igazgatók fölött, a nemzeti parki kezelésű védett földek az állami földprogramokért felelős államtitkársághoz kerülnek, és várhatóan készül egy közös kódex, amely egységes keretbe foglalja a vadászati, az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi törvényt (vagyis tényleg átírják a jogi szabályozást). Busi Lajos, az országos zöldhatóság vezetője pedig már be is jelentette a beosztottainak, hogy a környezet- és természetvédelmi felügyelőségek a jövőben a kormányhivataloknak alárendelve – vagyis nem a környezetvédelemért is felelős minisztérium hatósugarában – működnek tovább (ami azért is érthetetlen, mert a kormányhivatalok megyénként, a felügyelőségek viszont földrajzi kritériumok, vízgyűjtők szerint szerveződnek, és az utóbbiakból jóval kevesebb van, mint megyéből). A „rosszindulatú forrás” tehát láthatóan a nagyon is létező minisztériumi tervekről lebbentette föl a fátylat.

A védett területek kezelői jogának átadása az utolsó koporsószöget jelentheti a nemzeti parki hálózat számára. A nemzeti parkokat már eddig is alaposan kivéreztették, hiszen ezek az intézmények a legnagyobb vesztesei annak az intézkedésnek, hogy az 1200 hektárnál nagyobb birtokok gazdái nem kaphatnak földalapú támogatást – ebből a forrásból származott az utóbbi években a nemzeti parki igazgatóságok költségvetésének 50-60 százaléka. A miniszter írásbeli kérdésemre adott válaszában ígéretet tett arra, hogy költségvetési forrásból pótolják majd a nemzeti parkok kiesett bevételeit, de a most benyújtott költségvetésben ennek semmi nyoma sincs. Mindennek tetejében, mivel a nemzeti parki földek átkerülnek a Kishantos tönkretételéért is felelős Bitay Márton államtitkárságának kezelésébe, az eddigieknél is erősebb lesz a kormányzati nyomás, hogy a nemzeti parkokra kimeríthetetlen földbankként tekintsenek, amelyek földvagyonából korlátlanul ki lehet elégíteni a párttársak és jóbarátok földigényét. Hogy hogyan lehet ilyen körülmények között garantálni a természetvédelmi szempontok elsőségét, azt jól illusztrálja a lépfene-fertőzésért felelős (de Fazekas Sándor miniszterrel jó barátságot ápoló) gazda esete: ő is nemzeti földet kapott kedvezményes bérletbe, ám annak ellenére sem bontották fel vele a bérletet, hogy a szerződésben szereplő összes állategészségügyi előírást megszegte.

A nemzeti parki rendszert – 1973-ban a Hortobágyi Nemzeti Park megalapításával – azért hozták létre, hogy legyenek területek az országban, ahol a védett természeti értékek megóvását sem politikai, sem gazdasági érdekek nem akadályozzák, és amelyek gyerekeink, unokáink számára őrzik meg az egészséges környezet, az egészséges élelmiszer termelés alapvető feltételeit. Ennek a hatékony védelmi szisztémának az utolsó bástyáit rombolhatja le most az Orbán-kormány, hogy ki lehessen elégíteni a politikai klientúra föld- és támogatásigényét. A cél érdekében semmi nem drága: sem a nyilvánvaló hazudozás, sem a természeti örökség maradékának feláldozása.

Tíz embernek kellett meghalnia, százötvennek megsebesülnie, négy település (Ajka, Devecser, Kolontár, Somlóvásárhely) életének felborulnia, hétköznapi mércével felmérhetetlen anyagi és környezeti kárnak keletkeznie, a Torna patak és a Marcal élővilágának elpusztulnia, 38 milliárd forintnyi közpénznek elfogynia azért, mert Magyarországon a környezetvédelmi hatósági rendszert a politika a működésképtelenség szintjére züllesztette. A tragédiából máig nem vonták le a szükséges tanulságokat: egy hasonló katasztrófa bekövetkezésének az esélye ma nagyobb, mint négy évvel ezelőtt.

2010. október 4-én átszakadt a MAL Zrt. tulajdonában lévő Ajkai Timföldgyár vörösiszap-tárolójának gátja. A kiömlő, több mint egymillió köbméternyi zagy lakott területeket, szántókat és legelőket öntött el. Magyarország történetének legnagyobb környezeti katasztrófája annak ellenére következett be, hogy a szóban forgó üzem minden szükséges engedéllyel rendelkezett, túl volt az esedékes hatósági ellenőrzéseken, ahol mindent rendben találtak. A balesetnek máig nincs állami felelőse, a kárt szenvedett lakosság pedig azóta is hiába pereli a céget kártalanításért: az első fokon mostanában rendre megnyert perekből a dolgok jelen állása szerint sosem lesz kártérítés.

Az esetből alighanem minden normális országban azt a következtetést vonták volna le, hogy a környezetvédelmi intézményrendszer megerősítésre szorul. Magyarországon ehelyett az történt, hogy a harmadik Orbán-kormányban továbbra sincs minisztériuma a környezetvédelemnek, a korábbi feladatokat négy külön tárcához telepítették (FM, BM, NFM, Miniszterelnökség). A „szaktárcán” (FM) belül csak a felszíni és a felszín alatti vizek iránti felelősség, a levegőtisztaság, a hulladékgazdálkodás és a természetvédelem egy-egy osztálya maradt meg, az irányítás helyettes államtitkári szintű , ami egész Európában példátlan. A területi hatóságokat rendszeres zárolásokkal pénzelvonásokkal és folyamatos átszervezéssel gyengíti a kormány. Az intézményrendszer ellenőrzési kapacitása jelenleg gyengébb, mint 2010-ben. Jellemző példa az is, hogy az országos környezetvédelmi főfelügyelőség élén éveken keresztül olyan „szakember” állhatott, akinek se szakirányú végzettsége, se szakmai gyakorlata nincs, a miniszter pedig, aki ezt a helyzetet létrehozta és tétlenül nézte, ma is a helyén van.

Magyarország semmit sem tanult a négy évvel ezelőtti katasztrófából. Az áldozatok emléke előtt fejet hajtva, a ma élőkért és a jövő nemzedékekért felelősséget érezve föl kell tennünk a kérdést: minek kell történnie ahhoz, hogy a magyar állam végre eleget tegyen alkotmányos feladatának, és intézményi szinten is biztosítsa polgárai számára az egészséges környezetet, illetve az európai színvonalú környezeti biztonságot?

Nagyvárosban lakó természetbarátként, zuglói környezetpolitikusként azt gondolom, hogy attól, ha úgy fejlődik, szépül, válik az ittlakók számára egyre otthonosabbá, hogy közben nem csökken, hanem nő a zöldfelület, ha a bennünket még a városban is körülvevő természettel harmóniában alakítjuk környezetünket. Zuglóban a zöld fejlődés legeslegelső példájának a Városligetnek kellene lennie - hiszen a Ligetet úgy kéne színvonalasabbá tenni, hogy közben nem tüntetik el a gyönyörű öreg fákat, nem építik be magas épületekkel. Bár Papcsák Ferenc, Zugló jelenlegi polgármestere saját törvényjavaslattal tálcán kínálta fel a Ligetet a kormányzati gigaberuházások számára, a Városliget még nem veszett el: Karácsony Gergely Zugló új polgármestereként a Fővárosi közgyűlésben fogja újra napirendre vetetni az ügyet, de ha kell, saját testünkkel is megvédjük a fákat. Ezt szeretnénk demonstrálni október 10-én, pénteken is, amikor élőlánccal vesszük körbe a Ligetet. Mindenkit várunk, akinek fontosak a főváros zöldterületei! Több információt az esemény linkjén, illetve a Városliget hírlevélre feliratkozva olvashatnak.

A XIV. kerületnek azonban más értékes zöldfelületei is vannak: keresztülmegy rajta például a Rákos-patak, amely igazi zöldfolyosóként is működhetne, ha éppenséggel nem szennyvízelvezetésre használnák leginkább. Pedig a rossz vízminőség miatti gyér élővilág és a jelenlegi önkormányzat nemtörődömsége miatti csekély infrastruktúra ellenére is sok környékbeli használja: bicikliznek, futnak vagy csak sétálgatnak a partján. A Rákos-patak igazi felélesztését úgy lehetne igazán megvalósítani, ha az összes budapesti kerület és összes település, amelyen átfolyik (és aminek szennyvize belemegy, ld. Isaszeg, Pécel és Gödöllő) közös tervet készítenek, és együtt pályáznak meg egy érintett EU-s, a Duna stratégiához kapcsolódó forrást. Ezért is érdemes, és fogok is dolgozni zuglói önkormányzati képviselőként - azonban addig is, amíg ez a nagyobb és hosszabb távú projekt összejön, számos kisebb befektetést igénylő, de jelentős minőségbeli javulást jelentő változtatást lehet végrehajtani. A Fideszt leváltó önkormányzati testületnek tehát nem lehet oka, hogy tovább halogassa a Rákos-patak rehabilitációját, a kerület egyik legnépszerűbb zöldfelületének gondozását.

Néhány példa arra, hogyan is szeretnénk még szebbé tenni a patakot és környékét! A patakmeder alja jelenleg betonkockákkal borított,

ez megakadályozza a vízinövények megtelepedését, amelyek javíthatnák a víz minőségét. Ezeket kivennénk, és ahol lehet, a patak partját lankásabbra változtatnánk: így közvetlenebb kapcsolatba kerülhetnek az itt pihenők a vízzel, és a nád, gyékény foltok segítségével a víz is tisztulhat. A Bartl János – Miskolci utca kereszteződése mellett elterülő nagyobb füves területen arra is lehetőség lenne, hogy egy kis sekély tavat alakítsunk ki, ez szintén a víz tisztulását segíti majd elő, amellett, hogy szép látványt is nyújt. A patak mentén fontos lenne külön rekortán futópályát létesíteni a futók, és egy másik aszfalt utat a biciklizők számára – a jelenlegi helyzet, hogy mindenki (biciklisek, babakocsit toló szülők, futók) egyetlen keskeny utat használ, nem mondható biztonságosnak.

A közösségi tér létrejöttét egy kis kávézó megnyitása is elősegítené, kis terasza mellett játszótér, hogy amíg a szülők egymással beszélgetnek, a gyerekek se unatkozzanak. Szükség lesz mellékhelyiségekre is, megfelelő távolságban szemetesekre, padokra, asztalokra. A kiszélesített patakon gyalogoshidak vezetnek majd át több ponton is. A sportolást szabadtéri fitness eszközök is segítik majd, és nem feledkezünk el az új élettel megtöltött patak élővilágának, történetének ismeretterjesztő táblákon való bemutatásáról sem. Fontos megjegyezni, hogy a tervezett fejlesztések nem csökkentik majd a zöldfelületet, hiszen a patak menti parkos rész lehetőség szerinti kiszélesítése is része a megújítási tervnek. A magasfeszültségű légvezeték föld alá helyezése érdekében is meg kell tenni a szükséges lépéseket.

A Városliget beépítésének megakadályozása és a Rákos-patak rehabilitációja mellett még számos lehetőség van arra, hogy a kerület lakóinak életminőségét a környezettel összhangban javítsuk. Egykor növényismeretet oktató ökológusként, illetve az egészséges élelmiszer kérdésével is sokat foglalkozó politikusként egyaránt nagyon fontosnak tartom, hogy az érdeklődő gyerekek úgy is felismerjék a paradicsomot vagy epret, ha nem a szupermarketekben becsomagolva látják ezeket. Erre a célra és a kicsik szabad levegőn töltött idejének növelésére, a közös kerti szöszmötölés és saját termés élményének megtapasztalására is kiválóan alkalmas óvoda-, illetve iskolakert programot indítunk be. Mivel saját tapasztalatom is, hogy a felnőttek sem akarnak kimaradni a városi kertészkedésből, új közösségi kertek létrehozását is segíteni fogjuk (természetesen a meglévő kertek működésének támogatása mellett). De ha elsőre nem is sikerülne az egész család ellátására elegendő zöldséget termeszteni, kisebb, ám kifejezetten autentikus, jó minőségű termékeket árusító ideiglenes utca-piacok megrendezését is tervezzük, amelyek az egyébként nagyon fontos Bosnyák téri nagypiactól távolabb élőkhöz is kényelmes közelségbe tudja vinni az egészséges finomságokat.

Fontos, hogy a biciklivel közlekedők nagyobb biztonsággal használhassák a zuglói utakat, ennek érdekében nemcsak több kerékpárutat, de az egész közlekedés bicikli-baráttá hangolását tervezzük, amely az autósoknak is kiszámíthatóbb körülményeket teremt. Számos ponton építünk majd kamerával megfigyelt biciklitárolókat is. Civil szervezetek bevonásával az általános iskolákban „csináld magad” bicikliszerelő tanfolyamokat szervezünk: eddigi tapasztalataim szerint a 11-14 éves gyerekeknek ez jó szórakozást és igazi sikerélményt is tud nyújtani.

A zöld Zugló program keretében természetesen a kerületben élő állatokra és gazdáikra is gondolni fogunk. Talán a legfontosabb, hogy támogatott macska és kutya oltási és ivartalanítási programot indítunk, amely nagy segítség lehet a kispénzű állattartók számára, és a kóbor állatok nemkívánatos túlszaporulatának csökkentésére is alkalmas. A felelős állattartást, kutyások és kutya nélküliek harmonikus együttélését elősegítő oktatást, programokat is szervezünk, tapasztalt civil szervezetek bevonásával. Az önkormányzat saját gondozású zöldfelületein macskabiztos :) helyekre a költést segítő madárodúkat és téli madáretetőket is felszerel majd.

(kép: amari.blog.hu)

Számos más ötletem is van, és önöktől is örömmel várnék ötleteket, javaslatokat, amelyekkel zöldebbé, harmonikusabbá tehetnénk kerületünket. A program része az is, hogy átalakítjuk az önkormányzat honlapját, és a környezetvédelemmel kapcsolatos minden információ egységesen, interaktívan elérhető lesz (a házi komposztálás lehetőségeitől a Zuglói Közösségi kert programjain át a termelői piacok tervezett időbeosztásáig), amelyekhez a lakosság is hozzászólhat, javaslatokat tehet. Mert a mi felfogásunkban az önkormányzat figyel a lakosok igényeire, és szolgáltat – információt, ötletet, tanácsot. És zöldít :) Egész Zuglót. Ehhez is kérjük (magam a 9. körzet jelöltjeként) szavazataikat október 12-én!

A magyar közbeszédnek egy súlyos deficitje az erőszak és a nők elleni erőszakon történő vihogás, poénkodás, megbélyegzés, majd pedig a „nem, mi nem is úgy mondtuk” típusú mosakodás. Ez történt most is a Class FM reggeli műsorában. Jól láthatóan nem működik a média- és közszereplők egy részében az a belső kontroll, morális határ, hogy az eset súlyának, érzékenységének megfelelően vegyenek komolyan egy témát, és hogy egy-egy szánalmas, szerintük poénért ne „adják el” a helyzet lesújtó tragikumát. 

Néhány napja olvashattuk a sajtóban, hogy az ELTE fonyódligeti gólyatáborában megerőszakoltak egy lányt. Azóta az is kiderült, hogy az elkövetéssel vádolt férfi nemcsak a bölcsészettudományi kar hallgatója, de a buli egyik szervezője is volt. A rendőrség és az ELTE lépett (utóbbi későn), mindenesetre a kedélyek nem nyugodhatnak meg. Bennem az merült fel: milyen az a gólyabál szervezői háttér, amely nem szűri ki a potens erőszakoskodót, akiről tudott volt, hogy már korábban is előszeretettel húzogatta le a takarót meztelen lányokról, majd pedig kezdte őket fotózni. Úgy látszik, ez senkinek nem zavarta a lelki békéjét, a hallgatói önkormányzat és a szervezők rendben találták a „priuszos” figurát. A következmény egy súlyos tragédia egy fiatal nő életében. 

Visszatérve a Class FM műsorvezetőihez: nyilván nem találták volna annyira poénképesnek az ügyet, ha mindez neadjisten egy nőrokonukkal történt volna. Az a tény, hogy egy nemi erőszak kapcsán vicceskedve idézgették fel saját gólyatábori élményeiket, hogy poénosnak szánt megjegyzésekkel bagatellizálták a bűncselekményt, egyértelművé teszi, nincsenek tisztában azzal, milyen nagy felelőssége van azoknak, akik mikrofon előtt ülve ébreszti az országot. Súlyos szereptévesztésben vannak, segítünk hát felnyitni a szemüket pár adattal:

„Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2011-2012-ben végzett kutatás keretében publikált becslések alapján elmondható, hogy a  felmérés során készült interjút megelőző 12 hónapban az EU-ban mintegy 13 millió nő vált fizikai erőszak áldozatává. Ez az EU-ban élő 18–74 éves nők 7%-ának felel meg.” Annyira ez nem vicces, szerintem.  „Becslések szerint a  felmérés során készült interjút megelőző 12 hónapban az EU-ban mintegy 3,7 millió nő vált szexuális erőszak áldozatává. Ez az EU-ban élő 18–74 éves nők 2%-ának felel meg. 15 éves kora után minden huszadik nő (5%) vált nemi erőszak áldozatává.” Még most sem nevetek.

„Az EU-ban élő nők fele (53%) legalább időnként kerül bizonyos helyzeteket vagy helyszíneket azért, mert fizikai vagy szexuális bántalmazástól tart. Ezzel szemben az áldozattá válással és a  bűncselekményektől való félelemmel foglalkozó felmérések azt mutatják, hogy emiatt sokkal kevesebb férfi korlátozza a mozgásterét.” (további böngészésre két poén között itt). Azt is tudnunk kell, hogy becslések szerint Magyarországon minden ötödik nőt megerőszakoltak az élete során és további 20%-ot megpróbálták.

 Tegnap sajtótájékoztató keretében azt mondtam, hogy a műsorvezetők kérjenek elnézést nyilvánosan, vagy a rádió vezetése kötelezze erre őket. Ez fontos üzenet lenne, ha nem teszik, az őket minősíti. A Nőkért Egyesült egyébként már panasszal is élt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felé, remélem sikerrel járnak, kíváncsian várom, hogy tud-e másként dönteni a hatóság, minthogy eljárást indít. Ha ez „így” marad, és senki nem érzi úgy a döntéseket hozni képes emberek közül, hogy ez több mint minősíthetetlen, akkor lassan azt kell mondanom: vak komondoros-politikusok, erőszakon heherészők, családon belül lelki terrort alkalmazók közegében a nőknek nincs hova hátrálniuk. Még pár csepp és betelik a pohár, s a nőknek – ahogyan az már a történelemben oly sokszor – ismét az utcára kell menniük, meg kell mutatni, hogy fel tudnak lépni a jogaikért. A Class FM kapcsán vasárnap 3-kor civil tüntetés lesz, legyünk ott minél többen. Az igazi férfiakkal együtt – hiszen tudjuk, hogy ők is velünk vannak.

„A tankerület vezetőjének kérésére a szülők sütöttek süteményt a Klebelsberg Intézményfenntartó-központ (Klik) által szervezett pedagógusnapi ünnepségre a váci tankerületben.” – adja hírül az Index. Pfff, mondtam elsőre. Játsszuk el: „Jó napot kívánok, süteményt kellene sütni a pedagógusoknak. Tudják, akik a gyereket osztályozzák, pardon, oktatják. [szülő] Aha, értem. És ez így felszólításra megy? [tankerület vezető] Nem, dehogy! Csak megkérem Önöket. Ha nem, akkor nem. Végülis, önök tudják. Reméljük azért a bizonyítványba jó jegyek kerülnek. Reméljük.”

Ez a beszélgetés persze fikció, így biztosan nem viselkedik egy tankerületi vezető, aki egyrészt a munkáját végzi, másrészt ha nincs kapcsolata a helyi fideszes településbitorlóval, folyamatosan a háta mögé néz. Biztosan sok rátermett ember van ma tankerületi vezetői pozícióban Magyarországon, és olyanok is, akik csak a munkájukat végzik, de tudják, hogy nyomás alatt vannak – legalábbis figyelik őket. Listázás van, kár lenne mondani, hogy „ááá, hova gondolsz”. Abban az országban, ahol egy online hírportál főszerkesztője eltűnik egyik napról a másikra, majd feláll az egész hírstáb, ahol civil szervezeteket feketelistáznak, ott egy tankerületi vezető kipöckölése még levezető edzésnek is könnyű egy helyi fideszes uraságnak.

Ez a süteményes történet persze apróságnak tűnik, a sajtószabadság elleni támadásokhoz, Kishantos gyalázatos lerohanásához képest, mégis nagyon sokat elmond a Fidesz rendszeréről. Mert ebben a történetben majdnem mindenki vesztes. A diák, a szülő, és a pedagógus is, akit ilyen helyzetbe hoznak. Holott biztosan jönne a köszönet magától. „Nálunk” azonban máshogy megy. Eleve: miért nem a Klik fizeti a számlát? Nem arra vállalkozott, hogy gondoskodik a pedagógustársadalomról? Nincs pénz egy helyi pedagógusünneplésre? Mondjuk, ahol kréta nincs, ott hogyan is lenne… Ezt a pedagógusok is látják. Életpálya-modell ide vagy oda, érezniük kell, hogy „látják őket, tudnak róluk”. Ennek ellenére ők napról napra felkelnek, elindulnak, tanítanak. Szerintetek jól érzik magukat? „ Dehogy érzi jól magát az a tanár, aki fogcsikorgatva tűri autonómiájának fokozatos korlátozását, mert ott a lakáshitel meg a gyerek. Vagy a gazda, akinek megint a kalapját a melle ellőtt gyűrögetve kell hajlongani a hivatalban, hátha neki is csurran-cseppen a pályáztatott földekből valami. A szegénység szélén egyensúlyozó, az oda való lecsúszástól való állandó rettegésben élő közalkalmazotti réteg is pontosan tudja, hogy a gázszámla csökkentése szemfényvesztés. Emlékszik még arra a pillanatra, amikor az egykulcsos adó bevezetése után kezébe vette az első fizetési papírját, és rádöbbent, hogy kevesebbet keres, mint előtte.” – olvashatjuk a Dinamó Műhely egy blogbejegyzésében. Pontosan így.

Ezekkel az élethelyzetekkel van dolgunk, dolgom nekem is. Nemcsak a parlamentben ülve lehet a közösségért, az elesettekért dolgozni. Bár süteményt felszólításra nem sütök (kedvtelésből annál inkább :)), de azért politizálok, hogy felszólításra másoknak se kelljen. S hogy aztán a szülő és a pedagógus úgy találjon egymásra, ahogyan kell: magától értetődően, a gyermekekért, a jövőért. Hát ennyi, nem bonyolult.