A „fővárosi polgárok részéről felmerült igényre” hivatkozik indoklásában az a törvényjavaslat, ami a Normafa területén uszkve száz helyrajzi számon elhelyezkedő területet ad ingyenesen a XII. kerületi önkormányzat vagyonkezelésébe, azért, hogy ott „természetvédelmi, vendéglátó, turisztikai, szállás, sport- és szabadidő, oktatási-nevelési, hitéleti, biztonsági és közlekedési rendeltetésű” épületek legyenek elhelyezhetőek. Aki ismeri a sok budapesti számára népszerű kiránduló-, pihenőhelyként használt Normafát, annak számára ez hihetetlennek tűnhet – hiszen a terület a Budai Tájvédelmi körzet része, nagy része védett erdő és gyep. Nos, nem kell aggódnunk, a kormány mindent megold: a törvényjavaslat az elején hosszú listát ad arról, mely országos, illetve fővárosi, az erdők védelmét, a csereerdősítést, a beépíthetőséget, a településrendezést szabályozó törvény, szabály, rendelet korlátozásai nem vonatkoznak erre a projektre.
Mert Pokorni Zoltán régi álma egy sícentrum, hóágyúval, nyári bobpályával, felvonóval, ezer férőhelyes parkolóval, fogadó épületekkel, klubházakkal. És a kormány most törvénybe is foglalja neki, ha már nem lesz országgyűlési képviselő 2014 után. Az a jelek szerint nem zavarja a kormánypárti képviselőket, hogy ahogyan Jávor Benedek is megírta blogjában nyáron, „búcsúajándéknak ez azért egy kicsit drága”. Az árat pedig mi fizetjük meg, és persze a XII. kerületi lakosok.
A Normafa a Budai Tájvédelmi Körzet és az európai Natura2000 hálózat része, Budapest környékének utolsó természetközeli erdőterülete, az erdőfoltok között értékes és fajgazdag gyepekkel. Nem véletlenül szokták a területet Budapest zöld tüdejeként is emlegetni. De amellett, hogy sok növény- és állatfaj utolsó menedéke, emberek tízezreinek (nemcsak a kerület lakóinak) kedvelt kiránduló-, pihenőhelye. Amit lehetne és kellene is fejleszteni: az elhanyagolt sétányokat, a játszótereket (amelyek azért robbannak le, mert az önkormányzat nem fordítja rájuk az odaígért pénzt), a bicikliutakat, a közösségi közlekedést. Mindezek helyett egy újabb megalomán beruházás készül, ami gazdasági és környezeti értelemben is fenntarthatatlan: a Normafa klímája túl meleg, nem alkalmas egy sípálya gazdaságos működtetésére, a tervezett hóágyúzásnak pedig számos hátránya van (pl. a magas energiafelhasználás, vagy a megemelkedett zajszint). A túl sok új létesítmény, az új épületek, az építkezések pedig károsítani fogják a természeti területeket, úgy, hogy az önkormányzat még a kivágott fák miatti csereerdősítéstől is mentesül. A környékbeli lakók pedig nyugalom helyett nagyobb zajt és megnövekedett forgalmat kapnak.
A törvény mai parlamenti vitájában Pokorni Zoltán hosszan válaszolt kérdéseimre – ez a fajta felkészültség és kommunikációs hajlandóság elég ritka a kormánypártok padsoraiban -, ugyanakkor néhány felvetésre valahogy mégsem került válasz. Többek között arra sem, hogy valóban készült-e bármiféle közvélemény-kutatás, igényfelmérés a kerületi lakosok körében? A mi (illetve Sipos Péter önkormányzati képviselőnk) tudomásunk szerint nem, így különösen érdekes, hogy a teljes beruházást lakosság igényeivel indokolják. De válasz nélkül maradt az a kérdésem is, hogy ki és hogyan fogja finanszírozni a létesítmény fenntartását? A XII. kerületi önkormányzat már egyszer eladósodott a Mom parkban található Sportmax nevű sportcentrum miatt, amelyet most saját maguk üzemeltetnek havi 3,1 millió forintért bérelve a helyiségeket– gondolom, nem ezt akarják megismételni. Továbbá senki (Tállai András államtitkár, mint előterjesztő sem) nem válaszolt arra kérdésemre sem, hogy ha a Margitszigetet azzal az indokkal einstandolta a főváros, hogy annak jelentősége túlnyúlik az eddigi kezelő 13. kerületen, akkor a Normafáról most miért állítják azt, hogy sorsa a XII. kerületet érinti kizárólag?
A PM szerint elfogadhatatlan, hogy az emberek háta mögött, minden szabály alól mentesülő, egyéni igényekre alapozott beruházásokat végezzenek a közjóra, meg az „emberek akaratára” hivatkozva (utóbbi persze a NER kedvenc jelszava, miért is hagynának fel ezzel). Az sem nyugtat meg, hogy bár a törvény 800 négyzetméter alapterületű és 15 méter magas engesztelőkápolna megépítését teszi lehetővé, Pokorni Zoltán szerint a tervek egyik változatában sem szerepel 200 négyzetméteresnél nagyobb, és úgysem jön majd létre a területen komoly szállodaipar. Csakhogy a polgármester véleménye önmagában nem garancia, éppen ezért borzasztóan káros az, ha mindenkire érvényes szabályok helyett a fideszes helyi vezetők jóindulatára és belátására vagyunk bízva! A dolgot természetesen nem is hagyjuk annyiban, mind kerületi, mind országos szinten tervezzük a további lépéseket.
Kicsit olyan ez a történet, mint Bacsó Péter filmklasszikusában a magyar narancs – a lényeg, hogy ez a mi sípályánk legyen, nem számít, alkalmasak-e rá a feltételek és mik a következményei. Csak azt remélem, hogy a többi fideszes polgármester most nem kap vérszemet, és nem kezd el hasonló beruházásokról álmodozni. Attól tartok, ha valamelyikük kitalálja, hogy „az emberek” mélytengeri búvárkodást szeretnének, képesek lennének még egy kis tengert is építtetni.
