Ma két éve, 2012. február 3-án reggel 6 órakor állt le a Malév. Élt 66 évet.
Világosan emlékszem a megdöbbentő hírekre, hitetlenkedve hallgattam a rádiót, kattintgattam a különböző online hírportálok között, de mindenhol ugyanazt írták: a Malév leállt, az utasok megrökönyödve és dühösen ácsorognak a reptereken, ki Budapesten, ki más országokban. Senki nem értette, mi történt ilyen hirtelen…
Azóta sem világos minden részlet, de azt biztosan tudjuk, hogy az Orbán kormány sorsára hagyta a céget, semmit nem tett a Malév megmentésért. A nemzeti légivállalat csődje önmagában is súlyos veszteség az egész országnak. De ehhez hozzá kell tennünk a több ezer munkahely elvesztését is! Egy ekkora munkáltató megszűnése komoly zavarokat okoz a környező településeken. A repülőtér vonzáskörzetében élők, például a vecsésiek, bajosan találhatnak más munkát a környéken. Annál is nehezebben, hiszen a kormány a Malév megszűnésének évében recesszióba vitte a gazdaságot. A recesszió ugyan tavaly megszűnt az autógyárak felpörgő termelése miatt, de ez az egykori Malév-dogozókon nem segített.
Van abban valami sajátosan Orbán rendszerére jellemző, hogy az a kormány, amely a választások előtt egymillió új munkahelyet ígért, az állami nemzeti légivállalat megszűnésével eltüntetett több ezer munkahelyet. A helyzetet súlyosbítja, hogy a Malév csődje óta - vagyis immáron két éve - több, mint ezer volt dolgozó (pilótáktól a műszaki munkatársakig) még mindig nem kapta meg a törvény szerint nekik járó végkielégítést és a kormány erről tudomást sem akar szerezni.
Ami a Malév volt dolgozóival történik, rávilágít arra, hogy a Fidesz-kormány mennyire semmibe veszi a dolgozókat, a munkavállalókat. Orbán Viktor arról beszél, hogy nálunk jóléti helyett munka alapú társadalom épül, de ez a valóságban azt jelenti, hogy a munkásokat nem veszik emberszámba, beszélő, s bármikor eldobható szerszámoknak tekintik. Ha elveszítik munkájukat, legfeljebb 3 hónapig kaphatnak munkanélküli segélyt, a jogaikat megnyirbálták, s a megmaradt jogaiknak sem szerezhetnek érvényt.
Az állam, mint a Malév tulajdonosa, ha akarná, megtalálná a módját annak, hogy a törvényes járandóságukat az elbocsátott dolgozók megkapják. A jelenlegi kormány által irányított államnak azonban ez nem fontos, érzéketlen a dolgozók szükségleteire, nem hatja meg a dolgozók segélykiáltása – ha meghatná, nem vezetett volna be olyan adórendszert, amely a dolgozók túlnyomó többségének hátrányos. Sajnos ez nem csoda, a trafikosok, a földjeiket vesztett gazdák esete is bizonyítja: a kormány csak egy szűk kör szükségleteire érzékeny - a Fideszhez kötődő baráti-üzleti körökére.
A Malév volt munkavállalóit ért igazságtalanságba azonban nem lehet beletörődni. Rá kell szorítanunk a kormányt a munkavállalók tiszteletére. Az elbocsátott dolgozóknak meg kell kapniuk végre az összes törvényes járandóságukat.