Sokszor beszéltünk és írtunk róla az elmúlt négy év alatt, de a mai nap ismét egy alkalom arra, hogy átgondoljuk: könnyű vagy nehéz ma nőnek lenni? Merthogy nőnap alkalmával lehet könnyű is: virágok, köszöntések, figyelmesség – alapvetően ezek kísérik végig mai napunkat, már ha ettől könnyebb lesz bármi is. Ilyenkor még az is virágüzletbe lép, aki egyébként csak igen-igen ritkán teszi. Természetesen nem korholom ezért a férfiakat, mindig örülök a virágnak, felesleges lenne bárkinek is valamiféle nemi háborút vizionálnia. De van, aki mégis ezt teszi: bár ne kellett volna hallgatnom, hogy mit jelent Harrach Péter szerint az ultrafeminizmus; hogy mit kellene egy nőnek tennie egy KDNP-s szerint; vagy hány gyereket ír elő a Fidesz és icike-picike kisöccse, a KDNP. Bárcsak ne kellett volna kerülgetni olyan férfit parlamenti folyosón, aki korlátba verte élettársa fejét, aki szerint egy vak kutya képes testi és lelki sérelmeket okozni nőnek, nem pedig egy ököl. Remélem, hogy soha többet nem kell az előbbi történetekhez tartozó arcokkal még véletlenül sem összefutnom.
Tény: a nők társadalmi megbecsülése kapcsán súlyos, évtizedes elmaradásban vagyunk. Nem csak a parlamentben, bár az is kiválóan szimbolizálja, miről is beszélek. Mit üzen egy társadalomnak egy politikai osztály, amikor a nemi egyenjogúság törvényre emelését optimális esetben a kormányzat szintjén képviselők körében a nők száma szinte egy kezünkön megszámolható?
Holott a nők jelenléte nem a nemi színesség szempontjából fontos, hanem azért is, hogy milyen témák kerülnek napirendre, milyen oldalról, milyen olvasattal. Hát, igen: ebben a ciklusban 2-3 kormányzati periódusra elegendő megbélyegzési készlettel gazdagodhattak azok, akiknek a politikai iránytűjük a politikai macsóság, a kőkorszaki konzervativizmus.
Ma Magyarországon nem tudjuk a Pussy Riot forradalmiságával áttörni a falakat, hogy keddről szerdára Németország legyen itthon is – ahol a kancellárt is beleértve hat női miniszter van. De ettől még van hova és miért és kell is előrelépni.
Attól lesz jobb hazánkban nőnek lenni, ha garantált inflációkövetéssel megállítjuk a gyes elértéktelenedését. Azzal lesz jobb, ha visszaállítjuk a kismamák munkajogi védelmét. Ha a közszférában alanyi joggá tesszük legalább az egyik szülő részmunkaidős foglalkoztatását, a versenyszférában járulékkedvezménnyel támogatjuk. Ha jelentősen felemeljük a családi pótlék összegét, hogy az elmúlt évek veszteségei ne a gyermekek nélkülözésében jelenjenek meg. Mi ezeket vállaljuk.
Az Együtt-PM programja értelmében járulékkedvezménnyel támogatja a kisgyermekesek részmunkaidős foglalkoztatását, a gyes járni fog akkor is, ha a szülő előbb visszamegy dolgozni. A versenyszférában járulékkedvezménnyel, a közszférában alanyi jogú választhatósággal támogatjuk a gyesen lévő szülők részmunkaidős foglalkoztatását. Óvodai, bölcsődei férőhelyek számát növelni fogjuk, első között leszek azoknak, aki e téren lépni fog.
Mielőtt szívéhez kapna esetleg egy KDNP-s, jelezném: számomra ezek az intézkedések jelentik a nőnapi forradalmat, nem kell félni. Férfi és nő kölcsönös elismerése csak ott lehetséges, ahol egyenlők az esélyek, ahol a felek ugyanolyan feltételekre számíthatnak, amikor kilépnek a munkaerőpiacra, elindulnak a tudományos pályán, autóba ülnek, sportolnak, kifejtik véleményüket rájuk is tartozó kérdésekben.
A nők ugyanis nem másodrendű polgárok, akiknek csak az feladatuk, hogy ha a férfi hazaér a munkából, akkor felpattintsa neki a sört vagy a bort, kezébe adja a távkapcsolót és mehet a meccs. Lehet, hogy a Fidesz-KDNP világában ez a nő, de az ő világukban akkor a férfi sem több, mint egy szotyibontógép, akinek vágya csak a fotelben süppedés, és néha egy-egy ordítás, hogy „hol a só”. A férfiak védelmében kérem a búcsúzó kétharmad képviselőit, tiszteljék meg a nők mellett a férfiakat is azzal, hogy nem redukálják le őket a saját igényszintjükre.
A szeretet ugyanis több, mint egy papír. Nem csak az a „tisztességes” pár, aki házasságban nevel gyermeket. Nem az a „korrekt” férfi, aki gyerekgyárnak és konyhatündérnek nézi barátnőjét, feleségét. Nem csak az lehet „jó magaviseletű” nő, akinek szerepe a családra korlátozódik.
Magyarország megérett az egyenlőségre, férfi és nő közötti esélyegyenlőség megvalósítására. Ehhez számos lépésen keresztül vezet az út, de mindezek előtt ott tornyosul akadályként a Fidesz-KDNP avítt, a nőket lenéző szemlélete, amely a kormányzásukban is megnyilvánul. Nincs mese, le kell váltanunk őket, nők és férfiak védelmében, egy igazságos társadalom érdekében.
