Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú, aki gyermekkorát Felcsúton és Alcsútdobozon töltötte. Festői vidék, közel a főváros, a fiú mindenáron oda kívánkozott, tanulni, okosodni, nagy dolgokat véghezvinni. Nézte Kádár Jánost a híradóban, ő is olyan nagy emberré akart válni. Katonai évei után jogot tanult az ELTE-n, szakkollégista lett, elittársaság, sok jó baráttal, későbbi rezsimépítőkkel. Már a gimnáziumban alapszervezeti KISZ-titkárként érezte a kádári diktatúra fojtogató levegőjét, változtatni akart, váltani. Oxfordban találkozott a liberális politikai filozófiával. De bármerre járt a világban, ő mindig Felcsútra gondolt, a gondtalan gyermekévekre, a Fejér megyei általános iskolák palatábláira és krétáira, a világ általa megálmodott egyszerűségére, hogy majd egyszer Felcsút lesz a világ közepe.
A fiú felnőtt, azóta már Alaptörvényt irat, hajléktalanokat kriminalizál, röghöz kötteti a fiatalokat, megszámlálhatatlan pártszóvivőt alkalmaz hazugsággyára marketingjéhez, hagyja, hogy intézményesüljön a korrupció, új földesurakat teremt, a „47 ezer forintból is lehet élni” szociálpolitikáját hirdeti, szabadságharcban áll a nyugattal, kidobta a liberális politikai filozófiát, keletre néz, és birodalmat épít. A gyermekkori álmok nem engedik, a múlt fogva tartja: legyen Felcsút Magyarország fővárosa.
Helytartója is akad Mészáros Lőrinc polgármester személyében. A falu teljhatalmú ura az állami földek pályázatának nagy szakértője és nyertese, és ahogyan beérik a vetés, úgy beérnek az álmok is. Amerre ma Alcsút-Felcsút környékén a szem ellát, az ő és miniszterelnöke birtokait látják. Reggelente felkelvén szétnéznek a teraszról, és miközben felelevenítik, hogy a miniszterelnök a fehérvári huszárok szexuális szokásairól dalol, megállapítják: „itt már minden a miénk!”.
Már csak a főváros „áthelyezése” hiányzik. Ahhoz viszont legalább egy pályaudvar kell. Míg Magyarországon a falvak már lélegeztető gépen sincsenek, miközben teljes országrészek szakadnak le a reménytelenségbe, és hátrányos térségeknek, gazdáknak, családoknak, a teljes magyar vidéknek a kilátástalanság marad, addig az egykori felcsúti állomásépület felújításra kerül. Mert mit jelent ma a „vasút- és vasúthálózat fejlesztés”? Állomást és vasútvonalat a miniszterelnöki futballakadémia könnyű megközelítésére.
De egyszer minden mese véget ér, és felébrednek az álmodók. Pontosabban felébresztik őket. Felébresztik mindazok a gazdák, kisemmizettek és lenézettek, akik nem álmodnak, hanem egy rémálomban élnek. Abban a rémálomban, amelyet az alcsúti-felcsúti fiúból lett rezsimépítő álmodott meg nekik.
Végülis, csak beteljesült az álma: nagy ember lett, hasonló, mint Kádár János. De míg Kádár uralma évtizedekig tartott, addig az orbáni mesegyár 2014 tavaszán össze fog omlani.
