A magyar közbeszédnek egy súlyos deficitje az erőszak és a nők elleni erőszakon történő vihogás, poénkodás, megbélyegzés, majd pedig a „nem, mi nem is úgy mondtuk” típusú mosakodás. Ez történt most is a Class FM reggeli műsorában. Jól láthatóan nem működik a média- és közszereplők egy részében az a belső kontroll, morális határ, hogy az eset súlyának, érzékenységének megfelelően vegyenek komolyan egy témát, és hogy egy-egy szánalmas, szerintük poénért ne „adják el” a helyzet lesújtó tragikumát.
Néhány napja olvashattuk a sajtóban, hogy az ELTE fonyódligeti gólyatáborában megerőszakoltak egy lányt. Azóta az is kiderült, hogy az elkövetéssel vádolt férfi nemcsak a bölcsészettudományi kar hallgatója, de a buli egyik szervezője is volt. A rendőrség és az ELTE lépett (utóbbi későn), mindenesetre a kedélyek nem nyugodhatnak meg. Bennem az merült fel: milyen az a gólyabál szervezői háttér, amely nem szűri ki a potens erőszakoskodót, akiről tudott volt, hogy már korábban is előszeretettel húzogatta le a takarót meztelen lányokról, majd pedig kezdte őket fotózni. Úgy látszik, ez senkinek nem zavarta a lelki békéjét, a hallgatói önkormányzat és a szervezők rendben találták a „priuszos” figurát. A következmény egy súlyos tragédia egy fiatal nő életében.
Visszatérve a Class FM műsorvezetőihez: nyilván nem találták volna annyira poénképesnek az ügyet, ha mindez neadjisten egy nőrokonukkal történt volna. Az a tény, hogy egy nemi erőszak kapcsán vicceskedve idézgették fel saját gólyatábori élményeiket, hogy poénosnak szánt megjegyzésekkel bagatellizálták a bűncselekményt, egyértelművé teszi, nincsenek tisztában azzal, milyen nagy felelőssége van azoknak, akik mikrofon előtt ülve ébreszti az országot. Súlyos szereptévesztésben vannak, segítünk hát felnyitni a szemüket pár adattal:
„Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által 2011-2012-ben végzett kutatás keretében publikált becslések alapján elmondható, hogy a felmérés során készült interjút megelőző 12 hónapban az EU-ban mintegy 13 millió nő vált fizikai erőszak áldozatává. Ez az EU-ban élő 18–74 éves nők 7%-ának felel meg.” Annyira ez nem vicces, szerintem. „Becslések szerint a felmérés során készült interjút megelőző 12 hónapban az EU-ban mintegy 3,7 millió nő vált szexuális erőszak áldozatává. Ez az EU-ban élő 18–74 éves nők 2%-ának felel meg. 15 éves kora után minden huszadik nő (5%) vált nemi erőszak áldozatává.” Még most sem nevetek.
„Az EU-ban élő nők fele (53%) legalább időnként kerül bizonyos helyzeteket vagy helyszíneket azért, mert fizikai vagy szexuális bántalmazástól tart. Ezzel szemben az áldozattá válással és a bűncselekményektől való félelemmel foglalkozó felmérések azt mutatják, hogy emiatt sokkal kevesebb férfi korlátozza a mozgásterét.” (további böngészésre két poén között itt). Azt is tudnunk kell, hogy becslések szerint Magyarországon minden ötödik nőt megerőszakoltak az élete során és további 20%-ot megpróbálták.
Tegnap sajtótájékoztató keretében azt mondtam, hogy a műsorvezetők kérjenek elnézést nyilvánosan, vagy a rádió vezetése kötelezze erre őket. Ez fontos üzenet lenne, ha nem teszik, az őket minősíti. A Nőkért Egyesült egyébként már panasszal is élt a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság felé, remélem sikerrel járnak, kíváncsian várom, hogy tud-e másként dönteni a hatóság, minthogy eljárást indít. Ha ez „így” marad, és senki nem érzi úgy a döntéseket hozni képes emberek közül, hogy ez több mint minősíthetetlen, akkor lassan azt kell mondanom: vak komondoros-politikusok, erőszakon heherészők, családon belül lelki terrort alkalmazók közegében a nőknek nincs hova hátrálniuk. Még pár csepp és betelik a pohár, s a nőknek – ahogyan az már a történelemben oly sokszor – ismét az utcára kell menniük, meg kell mutatni, hogy fel tudnak lépni a jogaikért. A Class FM kapcsán vasárnap 3-kor civil tüntetés lesz, legyünk ott minél többen. Az igazi férfiakkal együtt – hiszen tudjuk, hogy ők is velünk vannak.
