(fotó Kleb Attila)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
Az elmúlt években önéletrajzom egy fontos információval gazdagodott. Egy olyan pecséttel, amelyet viselni egyesek szerint botrány, mások szerint büszkeség.
Visszaeső lettem.
2010-ben bejutva a parlamentbe, hónapok leforgása után rendőrösökön találtam magam. Hol azért, hogy igazságszerető barátaimat támogassam, hol engem vittek be többedmagammal, például mert befoglaltuk Magyarország közpénzfosztásának centrumát, a Simicska-féle Közgép udvarát. Egy udvart, amelynek kapuján látható, de főleg láthatatlan pénzek folynak - inkább be, mint ki.
Ekkorra már rutinom is volt, hiszen 2011. december 23-án egyike voltam azoknak, akik leláncolták magukat az Országház elé. Közhírré tettük: itt olyan törvénygyár működik, amely politikai kiszolgálókra formálja a jogot; amely üzlettársaknak talicskázza mások megélhetését; ahol a gyermekszegénység sokadik, a luxusstadionok gyepe elsődleges; ahol szélsőjobboldaliak huhogása töri szét a normalitás falait.
Meg is kaptam a jutalmam: a fogdából mentem szüleimhez, a karácsonyi asztalhoz.
Ha éppen nem fogdában ültem Együtt-PM-s társaimmal, akkor bíróságra jártam kisemmizett és megalázott gazdák ügyében. A földosztásnak hazudott földrablás tömegek elszegényedését hozta. Mi nem adtuk fel, földet foglaltunk, perre mentünk, pert nyertünk, igazunk lett.
És nem csak egyszer, és nem csak akkor volt igazunk.
Mert igazunk van, amikor azt mondjuk: Orbán Viktor és kormánya nem ország, hanem stadionépítő. Hogy Orbán Viktor és kormánya nem hazánk érdekeit nézi, hanem egy oligarchaválogatottét, amelynek ő a csapatkapitánya, és aminek megvannak a helyi védői. Ők a helyi, választókerületben induló Fideszes dölyfösök, akik lelkiismeret-furdalás nélkül szavazzák meg az egykulcsos adót, a röghöz kötést, a földrablást, a trafikmaffiát, a putyini paktumot, a pedagógusok vegzálását, a jogállam leépítését.
Mert az igazi visszaeső nem én vagyok.
Kedves kormányváltó barátaim!
Ennek a felborult világnak rendbetétele miatt indulok újra képviselőjelöltként.
És ezért győzünk - együtt.
Győzünk, mert Magyarország polgárai békét akarnak, gyarapodást, biztonságot. Nem atomhulladékba csomagolt jövőt, nem felhúzható, bokorból kiugráló Fidesz-szóvivőket, nem pénzlenyúlásba- és számolgatásba beleszerelmesedett igazi köztörvényeseket.
Ezért lettem Pest megye 7. választókerületének közös jelöltje, ezért leszek Vecsés, Gyál, Üllő, Ecser, Gyömrő, Maglód, Pécel és Felsőpakony képviselője. Nem múlhat a Fideszen településeink képviselete. Míg a papíron erre a feladatra jelentkező Fideszes Szűcs Lajos az elmúlt 4 évben 42szer szólalt fel a parlamentben, én 236szor. És mit gondoltok, hányszor említette meg a helyiek gondjait? Igen, pont annyiszor, ahányszor felszólalt az ellen, hogy Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere hirtelen milliárdos lett.
Vajon mi állhat Szűcs Lajos és a Fideszes képviselők szótlansága mögött? Egyszerű a válasz: elfáradtak. Higgyétek el, egy oligarchaválogatott helyi védőjének lenni nem egyszerű. Minden nap újabb leleplezés, újabb igazságvadász támadása, mindennap újabb lebukás. Nekik nincs már hova hátrálniuk.
Kedves Barátaim!
Egy életünk van, egy hazánk, egy utunk: a kormányváltás, az Orbán rendszer leváltásának útja. Ez az egyéves Együtt-PM ünnepi üzenete.
Annak a szövetségnek, amely egy éve politikai otthonunk. Ez a szövetség és a kormányváltás ismét elhozza a 25 évvel ezelőtti eufóriát.
Akkor egy életre üzentünk: csak szabadságban akarunk és tudunk élni, nem bírjuk az elnyomást, nem bírjuk az elnyomókat. Április 6-a így a reményről, a biztonságról, a szabadságról szól.
Válasszuk újra az öntelt hatalom helyett egymást és a szabadságot. Hiszen Magyarország többet, jobbat, reményt érdemel.
Hogy április 6-án este azt mondhassuk egymásnak: ugye, mondtam, hogy együtt sikerülni fog!
