Mintha csak tegnap lett volna, pedig már egy év is eltelt azóta, hogy megalakítottuk Magyarország baloldali-zöld pártját, a Párbeszéd Magyarországot. Tegnap ünnepeltük a születésnapunkat, a vidám hangulatot jól mutatja a Noltv.hu videója. Sok vihar előzte meg a PM létrehozását, mégis azt gondolom, jó döntést hoztunk. Otthon vagyunk benne, noha alig van arra időnk, hogy minden téren megéljük ennek az otthonosságnak az érzését, hiszen egyrészt erőn felül dolgozunk a kormányváltásért, másrészt az utóbbi időkben annyi történéssel kellett megbirkóznunk, hogy kevés időnk volt egymásra.

 Döntéseket kellett hozunk, nem könnyű döntéseket. A kormányközeli sajtónak persze minden régi vicc új, így a mai napig azt kérdezik tőlünk, hogy mennyi Unicum maradt még. Annyi, amennyiből jól fogjuk magunkat érezni a kormányváltás éjszakáján.

 Valóban: nyilvánvaló, hogy sokakhoz képest mást és máshogy gondolunk bizonyos kérdésben. Hogyan is fogalmazott Szabó Tímea egy interjúban: „Nem azért fogtunk ugyanis össze, hogy megalakítsuk a harmadik Gyurcsány-kormányt, hanem hogy biztonságot és reményt adjunk az országnak. A választók nem arra adtak mandátumot ennek az összefogásnak, hogy legyőzve Orbánt, április 7-én rögtön amnéziába essen, és elfelejtse, mi történt 2010 előtt.”

 Joggal mondhatom azt, hogy nincs ma még egy olyan párt, amely ennyire következetes és harcos ellenfele lenne az Orbán-rezsimnek. Nekünk aligha lehetett volna tanácsolni a gázrezsóra ülést, mert kezdetektől fogva magas hőfokon égtünk. Büntetések, kövéri represszió, rendőrségi és bírósági idézések, aktivistáink zaklatása, jobboldali médiaössztűz – ezek kísérik a PM ellenzékiségének útját. Mi már évek óta benne vagyunk azokban a tiltakozásokban, amelyek végén a rendőrségen éjszakázunk. Összetartásban nincs is hiány.

 Nekünk nem kellett tanulni az ellenzékiséget, mert esetünkben a szavakkal szemben tettekben nyilvánult meg a kérlelhetetlenség. Aki figyeli a politikai eseményeket, láthatja: a PM nélkül a mai ellenzék nem csak hogy kevésbé zöld, hanem kevésbé erős lenne. Első célként az Orbán-rezsim leváltását tűztük ki, és megalakulásunk óta  következetesen haladunk ezen – a könnyűnek nem nevezhető – úton. 

Pártunk megalakulása azt a célt is szolgálja, hogy a 2014 tavaszán összeülő Országgyűlésben önálló képviselete legyen a baloldali-zöld értékeknek, a baloldal megújítása új szakaszba lépjen. Tisztában vannak ezzel szövetségeink is, és a választópolgárok látni fogják azt a történetet, amelyet korszakváltásként írunk ma le. Ez a PM szemlélete és politikusai nélkül nem történhetne meg.

 A szemléletünk a programunkban is megmutatkozik: kevesebb, mint egy év alatt az Együtt 2014-gyel karöltve „A Te jövőd” címmel összeállítottunk egy olyan, az utolsó forintig kiszámolt programot, amely valós alternatívát kínál az Orbán-rendszer zsákutcás politikájával szemben. A rendszerváltás óta eltelt időszak legalaposabb programja ez, méltán lehet rá büszke minden kormányváltó. De akik ma nem akarnak kormányt váltani, azoknak is kedvezni fog a megvalósítása, a program eredményei – kivéve persze a politikával összefonódó gazdasági érdekcsoportokat és oligarchákat.

 Egy éve telt el tehát a PM születése óta. Rengeteg minden történt, amit nem is lehet egyetlen blogbejegyzésben megörökíteni. Megtanultunk együtt élni a parttalan kritikákkal, a bokorból elugró Magyar Nemzet-újságírókkal, az instant Fidesz-szóvivőkkel. Megtanultunk embereket mobilizálni, tüntetéseket szervezni, bevenni a várost, ha úgy kívánja. Márpedig úgy kívánja. Mert mindaz, ami bűnügyi filmeken volt ismerős, egyre inkább valósággá lett: barátokra és üzleti partnerekre szabott jogrend; üzem- és iparszerűen lefolytatott állami közpénzfosztás; rokonoknak átjátszott trafikhálózat; ellenzék jogait szűkítő törvényhozás; az ország fővárosának áthelyezése Felcsútra; hazánk átnevezése Közgépországra; fenyegetett állami alkalmazottak; az iskolát kaszárnyával összetévesztő Hoffmann Rózsa; és Putyinnal, az oligarchák őrével és szentjével üzletelő, 10 millió devizahiteles országát a paksi bővítéssel „elérő” Orbán. Ez a mai Magyarország.

Ez így nem maradhat! El kell hozni azt az eufóriát, amelyben 25 éve volt részünk. Akkor egy életre üzentünk: szabadságban akarunk és tudunk csak élni, nem bírjuk az elnyomást és elnyomókat. Éppen ezért 2014. április 6-a a reményről, a biztonságról, a szabadságról szól. Ehhez pedig április 6-án le kell váltanunk a szabadságot megfojtó, igazságtalan, öntelt hatalmat és hatalmasokat.

Nincs más választásunk - pontosabban egy választásunk van: a kormányváltás választása, egymás választása. Ez az egyéves PM ünnepi üzenete.