Az utóbbi hetekben már harmadszor olvastam a péceli hírek között a fiatal Zsombori Balázsról, így most végre nem mulasztom el, hogy kifejezzem elismerésemet és gratulációmat: a péceli fiatalember ugyanis mobiltelefonos alkalmazást fejlesztett sérült emberek számára, amely a kommunikációjukat könnyíti meg azzal, hogy a „program hangot ad mindenkinek, segít a nyelvi akadályok leküzdésében”. Ez valóban óriási segítség, meg is nyerte vele az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyt. Az eredmény mellett külön öröm az, hogy közösségeinkben ilyen tevékeny, és kreativitásukat az emberek megsegítése érdekében használó fiatal(ok) van(nak). Gratulálok és további sikereket kívánok neki!

Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy Zsombori Balázs többet tett a fogyatékkal élőkért, mint az Orbán-kormány az elmúlt négy évben. Ezen a területen ugyanis semmiféle, a sérült emberek jogait, érdekeit és igényeit figyelembe vevő és tiszteletben tartó előrelépés nem történt. Sőt, az ellátórendszert leépítették, a fogyatékkal élők nagylétszámú intézményekben ellátását támogatják az Európában kijelölt lakásotthon irányhoz képest, és a gyermekvédelemben sem érinti az intézménytelenítés a sérült gyermekeket. A legnagyobb botrányt pedig a megváltozott munkaképességűek csalónak bélyegzése okozta ebben a ciklusban.

A fogyatékossággal élő állampolgárokat ellátó intézményrendszer romokban van, a szolgáltatások minősége katasztrofális, az ellátások összege és a dolgozók bére a sorozatos megszorításoknak köszönhetően megalázóan alacsony, az egyenlő hozzáférés pedig komoly korlátokba ütközik. A súlyos fogyatékossággal élő embereknek járó támogatás a 23 ezer forintot sem éri el havonta. Az ellátásokat szigorították, mindezt abból a célból, hogy a kormány spórolhasson ezeken az embereken, miközben több száz milliárd jut stadionokra. A kormányváltás után tehát vissza kell térnünk az emberi méltóságot és a sérült emberek érdekeit tiszteletben tartó útra.

Ehhez át kell alakítanunk a rokkantnyugdíj-felülvizsgálati rendszert, tovább kell fejlesztenünk a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását célzó támogatásokat, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Stabil finanszírozást biztosítunk majd a megváltozott munkaképességű álláskeresők munkapiaci reintegrációját segítő non-profit szervezeteknek. A fogyatékossággal élők ellátását végző intézményrendszert átalakítjuk, hogy személyre szabott, minőségi szolgáltatásokat nyújtsanak. Célunk az, hogy az érintetteket személyes esetgazdák mentorálják végig az álláskeresés útján. További adókedvezménnyel ösztönözzük a vállalatokat arra, hogy fogyatékossággal élő munkavállalókat alkalmazzanak. Megerősítjük továbbá a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek hátrányos megkülönböztetését tiltó jogszabályi rendelkezéseket és folytatjuk az állami intézmények és a közösségi közlekedés akadálymentesítését, és kötelezővé tesszük azt a nagy- és középvállalati szektor számára is, türelmi időt hagyva a megvalósításra.

Nem várhatunk, mert számítanak ránk. Pontosabban ránk számíthatnak. És persze Zsombori Balázsra és társaira, mert biztos vagyok benne, sok hozzá hasonló okos, empatikus, segítőkész fiatal van hazánkban – csak maradjanak is itthon.

(A bejegyzésben természetesen a saját, illetve a kormányváltó szövetség véleményét írtam le, és nem Zsombori Balázsét.)