Kampány alatt úton-útfélen különböző létesítményeket átadó kormánypárti politikusokba lehet botlani. Persze amellett, hogy sok esetben a kezdeményezés még az előző kormánytól jött, az sem zavarja őket, ha a nagy Brüsszeltől való szabadságharc közben színtiszta EU-s pénzből történő fejlesztésekkel büszkélkednek sajátjukként, de még az sem, ha konkrétan semmi közük a beruházáshoz. Ez utóbbi kategóriába tartozik a nemrégiben átadott péceli főzőkonyha, amelyhez sem a kormány, sem az önkormányzat nem tett hozzá egy fillért sem, mégis ott mosolygott az átadásán a péceli polgármester és persze Szűcs Lajos fideszes képviselőjelölt is. Persze abban egyetértünk, hogy a legfontosabb, hogy jó minőségű ételt főzzenek a gyerekeknek – ezügyben érdeklődve várom az érintett péceliek kommentjeit!

Persze, nem csoda, hogy Szűcs Lajos szeretné valahogyan javítani közétkeztetés ügyben megtépázott renoméját: 2011 márciusában a Pest megyei közétkeztetés azért állt le, mert az általa vezetett megyei önkormányzat nem fizette a költségeket. A szolgáltató Hungast többszöri figyelmeztetés után leállította a főzést a legtöbb helyen, de a szociális intézményekben augusztusig folytatta önköltségén a szolgáltatást. Ekkor náluk is betelt a pohár, hiszen az önkormányzati tartozás egymilliárd forint fölé nőtt. Válaszként a megyei önkormányzat tárgyalás helyett feltörte a szolgáltató cég konyháját…

A gyermekek étkeztetéséről kellett volna döntenie a Pest megyei közgyűlésnek akkor is, amikor vezetőjük, Szűcs Lajos és kísérője éppen az Atlanti-óceán közepén fekvő Azori szigetekre utazott konferenciára a nehéz anyagi helyzetben lévő megye költségén – feltehetően nem a trópusi üdülőhelyeken zajló konferenciák finanszírozására vállalta át a megyei adósságot az állam. Eközben a megyei intézményekben pénzhiány miatt nem volt fűtés: Pécelen, Ráckevén, Monoron, vagy éppen Gyömrőn volt olyan nap 2011-ben, amikor 13 fok sem volt az iskolákban! A megye adóssága pedig 600 millióról 800-ra, majd 1 milliárdra kúszott fel.

Sajtóhírek szerint egyébként sem idegen fideszes közszereplőktől a közpénzen való utazgatás. A pocsaji polgármester a Fekete-tengerhez ment, állítólag abból a pénzből, amelyet a helyi román nemzetiségi önkormányzat nyert el feladatalapú támogatás keretében. Nyírlugos város képviselő-testülete Olaszországban nyaralt, közel 2,4 millió forintért.

De térjünk vissza az étkezéshez: felháborító tény, hogy ma Magyarországon a gyerekek jó része ételhez sem jut, ha pedig mégis, akkor egészségtelen élelmiszert tesznek az asztalukra. A közétkeztetés pocsék helyzetét még a Nébih is elismerte! Hiába ígért az EMMI idénre hétmilliárd forinttal többet a gyermekétkeztetésre, ha az nem éri el az összes gyermeket, és iskolaidőn túl ugyanúgy éheznek, legalább 40.000-en biztosan. Sőt, a nyári gyermekétkeztetésben 2012-ben mindössze 111 ezer gyermek részesült, ami 20%-al kevesebb a 2011-hez képest (2009-ben és 2010-ben 131 ezer, 2011-ben 135 ezer). Mivel a jogosultak száma kb. 600.000, így ötször ennyi forrásra lenne szükség a rendszerben!

De ha már a gyermekeknél tartunk: a kormány gyakorlatilag kivéreztette a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti programot, a gyermekvédelem romokban van, a családtámogatások, a családi adókedvezmény pedig a legrászorulóbbakat el sem érik. Ezért is tartjuk mi szükségesnek az évek óta befagyasztott családi pótlék emelését is (miközben fideszes rémhírekkel ellentétben a családi adókedvezményt sem fogjuk eltörölni). Emellett már benyújtottuk az Országgyűlésnek azt az átfogó gyermekvédelmi törvénycsomagot is, amelynek megvalósítását kormányra kerülésünk után haladéktalanul megvalósítunk (eddig a Fidesz még tárgyalni sem volt hajlandó róla).

Mi azért dolgozunk, hogy többet ne fordulhasson elő, sem Pest megyében, sem az ország bármely más részén lévő településen, hogy ne legyen fűtés egy iskolában, vagy ne kaphassanak a szociálisan rászoruló gyerekek meleg ebédet. Ehhez első lépésként a közpénzek felhasználását kell szigorítani: mi nem a haverok és a rokonok zsebét fogjuk tömni, ezért írtuk alá a civilek korrupcióellenes minimumprogramját is, ami szinte megegyezik az általunk korábban vállalt és törvényjavaslat formájában is benyújtott javaslatokkal. A közétkeztetési feladatok ellátására pályázó cégek közül is csak olyannal fogunk szerződni, amely átláthatóan és tisztességes feltételek között működik.

A Párbeszéd Magyarországért a Kormányváltó Szövetség többi tagjával együtt a következő ciklus egyik legfontosabb céljának tekinti a gyermekéhezés felszámolását, ezért a kormányváltás nyolc közös programpontjai közé is bekerült. Az erre vonatkozó konkrét, már benyújtott javaslatainkat a Fidesz eddig rendre elutasította: pedig a gyermekek éhezése egy nagyobb stadionnyi pénzből, úgy 18 milliárd forintból megszüntethető lenne. És mi meg is fogjuk szüntetni.

Az alábbiakban Kaufer Virág, szeretett barátnőm és volt képviselő- és párttársam vendégbejegyzését olvashatják.

Rebekát 2010 május 10-én ismertem meg. A frakció alakuló ülésén találkoztam vele személyesen először, addig csak telefonon beszéltünk: tanácsot kértem tőle arról, hogyan látja a munka és a magánélet összeegyeztethetőségét a politikai pályán.

A frakcióban öten voltunk nők, mind különbözőek, de egyben azonosak: sikeresek voltunk a szakmánkban, így számunkra a politikai szerepvállalás nem karrierlehetőség volt. Sokat hallottunk az elmúlt időszakban arról, hogy több nő kéne a parlamentbe, és hogy a magyar politika ma mennyire nem nőnek való világ. Mi is megszenvedtük, ki-ki a maga módján. Számomra a kiszámíthatatlan, a magánéletet is ellehetetlenítő időbeosztás egyre elviselhetetlenebb volt.  A közszereplés miatt a privát szférám rohamosan csökkent. A minősíthetetlen, szakmaiatlan szócsaták pedig nap mint nap emlékeztettek arra, hogy itt értelmes, emancipált nő nehezen találja a helyét. Nem is véletlen, hogy ebben az ellenszélben az akkori öt nőből csak ketten maradtak talpon a 2014-es választásokra: Szabó Timi és Szabó Rebeka.

Rebekának pedig bőven jutott az elmúlt négy évben a támadásokból.

2010-ben egyedüli nőként ült be az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottságába, és egyedüli nőként borította rájuk (az ott ülő férfi képviselőkre és a fideszes helyi oligarchákra is) az asztalt a földrablások miatt. Őszintén szólva, nagyon féltettük, de ő hajthatatlan volt. Külseje sokszor félrevezeti azt, aki “csak” egy törékeny nőt lát benne. Rebeka ösztönösen tudta, hogyan védje meg magát a közszereplésből származó kitettség ellen, és azt  is nagyon jól fel tudja mérni, hogy mi az, ami már sok neki. Ezért én nem tartottam sosem találónak őt a gazdák Jeanne d’Arc-jának nevezni. Rebeka született vezető, de megérzései helyett legtöbbször racionális gondolkodása irányítja.

Rövid politikai pályafutásom bebizonyította számomra, hogy itt is, mint mindenhol, az emberi tényező a legfontosabb. A változáshoz szükség van nőkre a parlamentben, de nem akármilyenekre. Olyanokra, akik az igazságért küzdenek, akik nem rettennek meg, és akik a férfitöbbség elvárásai ellenére tudnak többek lenni, mint biodíszlet. Olyanokra, akik sosem felejtik el, hogy nem a csillogás és a pózolás miatt kerültek be a házba, hanem azért, mert céljaik vannak, mert ki akarnak állni az elesettekért és a jövő generációk jogaiért. Nagyra becsülöm Szabó Rebekát, mert az embert próbáló kihívások, és a politikán kívüli lehetőségei ellenére is van ereje folytatni azt, amibe négy évvel ezelőtt belevágott. Rebeka szerintem nem Jeanne d’Arc, hanem egy született stratéga, aki beosztja erejét, felméri az ellenfeleit és győz.

Ertsey Kata volt párttársam azt írja lemondásának indoklásában, hogy a viták színvonala miatt nincs is szükség értelmes, tisztességes emberekre a parlamentben. Nem értek egyet vele: 2014-től még nagyobb szükség lesz azokra, akiknek helyén van a szíve és az esze. Akármi is lesz a választások kimenetele, Rebekának helye van és helye lesz az új Parlamentben.

(Kaufer Virág civil aktivista, 2010 májustól 2012 januárjáig országgyűlési képviselő, jelenleg újra civilként politizál és dolgozik egy fenntartható és békés jövőért.)

„Olyan embernek nincs helye egy közösségben, aki emberek egy csoportját állatnak tartja” – nyilatkozta Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter, miután korábban Bayer Zsolt a romákat állatokhoz hasonlította a Magyar Hírlapban. Most mondhatnánk, hogy ezen kicsiny lapban megjelenő írásnak nyilvánvaló undort kiváltó sorai tulajdonképpen lényegtelen dolog, de egyrészt a Magyar Hírlap ma kormánylap, másrészt Bayer Zsolt Fidesz-tag, az 5-ös számú tagkönyv büszke birtokosa, harmadrészt tudjuk, hogy milyen országban akarunk élni – olyanban, ami nem a gyűlöletre épít.

Bayer Zsolt az, aki korábban panelprolizta a választókat; ő az, aki nem csak írásban, hanem szóban is – többek között az Echo Tv műsoraiban – folytatja a rasszista és antiszemita gyűlöletkeltést, ő az, aki Cohn-Bendit és Schiff András kapcsán azt írta: „sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben”. Egy két lábon járó Fidesz-hadtest, tele van indulattal, sértéssel, és a másként gondolkodók lenézésével. Aki nem Fideszes, azzal szemben neki nincs pardon. Lenyilazza, lekiabálja, uszít, hőbörög. Legalábbis próbálja. Nyilván tud késsel és villával enni, tud viselkedni, ha a helyzet úgy hozza, hiszen amikor a Békemeneten, az első sorban sétálgat, akkor biztosan tud úgy integetni, hogy esetleg még egy trafikot vagy egy közbeszerzést is hozzávágnak.

„Olyan embernek nincs helye egy közösségben, aki emberek egy csoportját állatnak tartja” – mondotta tehát Navracsics Tibor. Szűcs Lajosnak viszont így is jó Bayer, aki immáron rasszizmusáról Európa-szerte híres. Szűcs Lajos ma vendégül látja Vecsésen. Figyelem, ez a látogatás a nyugalom megzavarására alkalmas jeleneteket fog tartalmazni. Más kérdés, hogy a Navracsics "jó Fideszes" módjára később kicsit visszakozott: „Ismerem Bayer Zsoltot, és nem tételezem fel róla, hogy a szombati cikkben leírtakat komolyan gondolta volna.” Viszont akkor jogosan kérdezi egy blog: „Akkor minek írta le? Vagy csak véletlenül gépelte le és küldte el a Magyar Hírlapnak, ahol viccből hozták le a szerkesztők?”

Én nem akarom megérteni, hogy miért közösködik az ember egy Bayer Zsolttal. Hogy miért gondolja úgy, hogy a vecsési polgároknak szükségük van arra, hogy egy felhúzható, elvakult, gyűlöletet fröcsögő és politikára méltatlan ember jöjjön városukba. Vagy ez talán Szűcs Lajos részéről a szélsőséges szavazók magához édesgetése lenne – gesztus a rasszistáknak, gyűlölködés a szavazatszerzés érdekében?

Épül a Fidesz-Jobbik szellemi koalíció, Bayer Zsolt lenne a minta, a kultúra? Lehet, hogy a Fidesz-székházban igen, de a vecsésiek többségének biztosan nem. Köszönik, ők megvannak uszítók nélkül is.

(kép forrása: 168ora.hu)

(fotó Kleb Attila)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

Az elmúlt években önéletrajzom egy fontos információval gazdagodott. Egy olyan pecséttel, amelyet viselni egyesek szerint botrány, mások szerint büszkeség.

Visszaeső lettem.

2010-ben bejutva a parlamentbe, hónapok leforgása után rendőrösökön találtam magam. Hol azért, hogy igazságszerető barátaimat támogassam, hol engem vittek be többedmagammal, például mert befoglaltuk Magyarország közpénzfosztásának centrumát, a Simicska-féle Közgép udvarát. Egy udvart, amelynek kapuján látható, de főleg láthatatlan pénzek folynak - inkább be, mint ki.

Ekkorra már rutinom is volt, hiszen 2011. december 23-án egyike voltam azoknak, akik leláncolták magukat az Országház elé. Közhírré tettük: itt olyan törvénygyár működik, amely politikai kiszolgálókra formálja a jogot; amely üzlettársaknak talicskázza mások megélhetését; ahol a gyermekszegénység sokadik, a luxusstadionok gyepe elsődleges; ahol szélsőjobboldaliak huhogása töri szét a normalitás falait.

Meg is kaptam a jutalmam: a fogdából mentem szüleimhez, a karácsonyi asztalhoz.

Ha éppen nem fogdában ültem Együtt-PM-s társaimmal, akkor bíróságra jártam kisemmizett és megalázott gazdák ügyében. A földosztásnak hazudott földrablás tömegek elszegényedését hozta. Mi nem adtuk fel, földet foglaltunk, perre mentünk, pert nyertünk, igazunk lett.

És nem csak egyszer, és nem csak akkor volt igazunk. 

Mert igazunk van, amikor azt mondjuk: Orbán Viktor és kormánya nem ország, hanem stadionépítő. Hogy Orbán Viktor és kormánya nem hazánk érdekeit nézi, hanem egy oligarchaválogatottét, amelynek ő a csapatkapitánya, és aminek megvannak a helyi védői. Ők a helyi, választókerületben induló Fideszes dölyfösök, akik lelkiismeret-furdalás nélkül szavazzák meg az egykulcsos adót, a röghöz kötést, a földrablást, a trafikmaffiát, a putyini paktumot, a pedagógusok vegzálását, a jogállam leépítését.

Mert az igazi visszaeső nem én vagyok.

Kedves kormányváltó barátaim!

Ennek a felborult világnak rendbetétele miatt indulok újra képviselőjelöltként.

És ezért győzünk - együtt.

Győzünk, mert Magyarország polgárai békét akarnak, gyarapodást, biztonságot. Nem atomhulladékba csomagolt jövőt, nem felhúzható, bokorból kiugráló Fidesz-szóvivőket, nem pénzlenyúlásba- és számolgatásba beleszerelmesedett igazi köztörvényeseket.

Ezért lettem Pest megye 7. választókerületének közös jelöltje, ezért leszek Vecsés, Gyál, Üllő, Ecser, Gyömrő, Maglód, Pécel és Felsőpakony képviselője. Nem múlhat a Fideszen településeink képviselete. Míg a papíron erre a feladatra jelentkező Fideszes Szűcs Lajos az elmúlt 4 évben 42szer szólalt fel a parlamentben, én 236szor. És mit gondoltok, hányszor említette meg a helyiek gondjait? Igen, pont annyiszor, ahányszor felszólalt az ellen, hogy Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere hirtelen milliárdos lett.

Vajon mi állhat Szűcs Lajos és a Fideszes képviselők szótlansága mögött? Egyszerű a válasz: elfáradtak. Higgyétek el, egy oligarchaválogatott helyi védőjének lenni nem egyszerű. Minden nap újabb leleplezés, újabb igazságvadász támadása, mindennap újabb lebukás. Nekik nincs már hova hátrálniuk.

 Kedves Barátaim!

Egy életünk van, egy hazánk, egy utunk: a kormányváltás, az Orbán rendszer leváltásának útja. Ez az egyéves Együtt-PM ünnepi üzenete.

Annak a szövetségnek, amely egy éve politikai otthonunk. Ez a szövetség és a kormányváltás ismét elhozza a 25 évvel ezelőtti eufóriát.

Akkor egy életre üzentünk: csak szabadságban akarunk és tudunk élni, nem bírjuk az elnyomást, nem bírjuk az elnyomókat. Április 6-a így a reményről, a biztonságról, a szabadságról szól. 

Válasszuk újra az öntelt hatalom helyett egymást és a szabadságot. Hiszen Magyarország többet, jobbat, reményt érdemel.

Hogy április 6-án este azt mondhassuk egymásnak: ugye, mondtam, hogy együtt sikerülni fog!

Sokszor beszéltünk és írtunk róla az elmúlt négy év alatt, de a mai nap ismét egy alkalom arra, hogy átgondoljuk: könnyű vagy nehéz ma nőnek lenni? Merthogy nőnap alkalmával lehet könnyű is: virágok, köszöntések, figyelmesség – alapvetően ezek kísérik végig mai napunkat, már ha ettől könnyebb lesz bármi is. Ilyenkor még az is virágüzletbe lép, aki egyébként csak igen-igen ritkán teszi. Természetesen nem korholom ezért a férfiakat, mindig örülök a virágnak, felesleges lenne bárkinek is valamiféle nemi háborút vizionálnia. De van, aki mégis ezt teszi: bár ne kellett volna hallgatnom, hogy mit jelent Harrach Péter szerint az ultrafeminizmus; hogy mit kellene egy nőnek tennie egy KDNP-s szerint; vagy hány gyereket ír elő a Fidesz és icike-picike kisöccse, a KDNP. Bárcsak ne kellett volna kerülgetni olyan férfit parlamenti folyosón, aki korlátba verte élettársa fejét, aki szerint egy vak kutya képes testi és lelki sérelmeket okozni nőnek, nem pedig egy ököl. Remélem, hogy soha többet nem kell az előbbi történetekhez tartozó arcokkal még véletlenül sem összefutnom.

Tény: a nők társadalmi megbecsülése kapcsán súlyos, évtizedes elmaradásban vagyunk. Nem csak a parlamentben, bár az is kiválóan szimbolizálja, miről is beszélek. Mit üzen egy társadalomnak egy politikai osztály, amikor a nemi egyenjogúság törvényre emelését optimális esetben a kormányzat szintjén képviselők körében a nők száma szinte egy kezünkön megszámolható?

Holott a nők jelenléte nem a nemi színesség szempontjából fontos, hanem azért is, hogy milyen témák kerülnek napirendre, milyen oldalról, milyen olvasattal. Hát, igen: ebben a ciklusban 2-3 kormányzati periódusra elegendő megbélyegzési készlettel gazdagodhattak azok, akiknek a politikai iránytűjük a politikai macsóság, a kőkorszaki konzervativizmus.

Ma Magyarországon nem tudjuk a Pussy Riot forradalmiságával áttörni a falakat, hogy keddről szerdára Németország legyen itthon is – ahol a kancellárt is beleértve hat női miniszter van. De ettől még van hova és miért és kell is előrelépni.

Attól lesz jobb hazánkban nőnek lenni, ha garantált inflációkövetéssel megállítjuk a gyes elértéktelenedését. Azzal lesz jobb, ha visszaállítjuk a kismamák munkajogi védelmét. Ha a közszférában alanyi joggá tesszük legalább az egyik szülő részmunkaidős foglalkoztatását, a versenyszférában járulékkedvezménnyel támogatjuk. Ha jelentősen felemeljük a családi pótlék összegét, hogy az elmúlt évek veszteségei ne a gyermekek nélkülözésében jelenjenek meg. Mi ezeket vállaljuk.

Az Együtt-PM programja értelmében járulékkedvezménnyel támogatja a kisgyermekesek részmunkaidős foglalkoztatását, a gyes járni fog akkor is, ha a szülő előbb visszamegy dolgozni. A versenyszférában járulékkedvezménnyel, a közszférában alanyi jogú választhatósággal támogatjuk a gyesen lévő szülők részmunkaidős foglalkoztatását. Óvodai, bölcsődei férőhelyek számát növelni fogjuk, első között leszek azoknak, aki e téren lépni fog.

Mielőtt szívéhez kapna esetleg egy KDNP-s, jelezném: számomra ezek az intézkedések jelentik a nőnapi forradalmat, nem kell félni. Férfi és nő kölcsönös elismerése csak ott lehetséges, ahol egyenlők az esélyek, ahol a felek ugyanolyan feltételekre számíthatnak, amikor kilépnek a munkaerőpiacra, elindulnak a tudományos pályán, autóba ülnek, sportolnak, kifejtik véleményüket rájuk is tartozó kérdésekben.

A nők ugyanis nem másodrendű polgárok, akiknek csak az feladatuk, hogy ha a férfi hazaér a munkából, akkor felpattintsa neki a sört vagy a bort, kezébe adja a távkapcsolót és mehet a meccs. Lehet, hogy a Fidesz-KDNP világában ez a nő, de az ő világukban akkor a férfi sem több, mint egy szotyibontógép, akinek vágya csak a fotelben süppedés, és néha egy-egy ordítás, hogy „hol a só”. A férfiak védelmében kérem a búcsúzó kétharmad képviselőit, tiszteljék meg a nők mellett a férfiakat is azzal, hogy nem redukálják le őket a saját igényszintjükre.       

A szeretet ugyanis több, mint egy papír. Nem csak az a „tisztességes” pár, aki házasságban nevel gyermeket. Nem az a „korrekt” férfi, aki gyerekgyárnak és konyhatündérnek nézi barátnőjét, feleségét. Nem csak az lehet „jó magaviseletű” nő, akinek szerepe a családra korlátozódik.

Magyarország megérett az egyenlőségre, férfi és nő közötti esélyegyenlőség megvalósítására. Ehhez számos lépésen keresztül vezet az út, de mindezek előtt ott tornyosul akadályként a Fidesz-KDNP avítt, a nőket lenéző szemlélete, amely a kormányzásukban is megnyilvánul. Nincs mese, le kell váltanunk őket, nők és férfiak védelmében, egy igazságos társadalom érdekében.