Mintha csak tegnap lett volna, pedig már egy év is eltelt azóta, hogy megalakítottuk Magyarország baloldali-zöld pártját, a Párbeszéd Magyarországot. Tegnap ünnepeltük a születésnapunkat, a vidám hangulatot jól mutatja a Noltv.hu videója. Sok vihar előzte meg a PM létrehozását, mégis azt gondolom, jó döntést hoztunk. Otthon vagyunk benne, noha alig van arra időnk, hogy minden téren megéljük ennek az otthonosságnak az érzését, hiszen egyrészt erőn felül dolgozunk a kormányváltásért, másrészt az utóbbi időkben annyi történéssel kellett megbirkóznunk, hogy kevés időnk volt egymásra.

 Döntéseket kellett hozunk, nem könnyű döntéseket. A kormányközeli sajtónak persze minden régi vicc új, így a mai napig azt kérdezik tőlünk, hogy mennyi Unicum maradt még. Annyi, amennyiből jól fogjuk magunkat érezni a kormányváltás éjszakáján.

 Valóban: nyilvánvaló, hogy sokakhoz képest mást és máshogy gondolunk bizonyos kérdésben. Hogyan is fogalmazott Szabó Tímea egy interjúban: „Nem azért fogtunk ugyanis össze, hogy megalakítsuk a harmadik Gyurcsány-kormányt, hanem hogy biztonságot és reményt adjunk az országnak. A választók nem arra adtak mandátumot ennek az összefogásnak, hogy legyőzve Orbánt, április 7-én rögtön amnéziába essen, és elfelejtse, mi történt 2010 előtt.”

 Joggal mondhatom azt, hogy nincs ma még egy olyan párt, amely ennyire következetes és harcos ellenfele lenne az Orbán-rezsimnek. Nekünk aligha lehetett volna tanácsolni a gázrezsóra ülést, mert kezdetektől fogva magas hőfokon égtünk. Büntetések, kövéri represszió, rendőrségi és bírósági idézések, aktivistáink zaklatása, jobboldali médiaössztűz – ezek kísérik a PM ellenzékiségének útját. Mi már évek óta benne vagyunk azokban a tiltakozásokban, amelyek végén a rendőrségen éjszakázunk. Összetartásban nincs is hiány.

 Nekünk nem kellett tanulni az ellenzékiséget, mert esetünkben a szavakkal szemben tettekben nyilvánult meg a kérlelhetetlenség. Aki figyeli a politikai eseményeket, láthatja: a PM nélkül a mai ellenzék nem csak hogy kevésbé zöld, hanem kevésbé erős lenne. Első célként az Orbán-rezsim leváltását tűztük ki, és megalakulásunk óta  következetesen haladunk ezen – a könnyűnek nem nevezhető – úton. 

Pártunk megalakulása azt a célt is szolgálja, hogy a 2014 tavaszán összeülő Országgyűlésben önálló képviselete legyen a baloldali-zöld értékeknek, a baloldal megújítása új szakaszba lépjen. Tisztában vannak ezzel szövetségeink is, és a választópolgárok látni fogják azt a történetet, amelyet korszakváltásként írunk ma le. Ez a PM szemlélete és politikusai nélkül nem történhetne meg.

 A szemléletünk a programunkban is megmutatkozik: kevesebb, mint egy év alatt az Együtt 2014-gyel karöltve „A Te jövőd” címmel összeállítottunk egy olyan, az utolsó forintig kiszámolt programot, amely valós alternatívát kínál az Orbán-rendszer zsákutcás politikájával szemben. A rendszerváltás óta eltelt időszak legalaposabb programja ez, méltán lehet rá büszke minden kormányváltó. De akik ma nem akarnak kormányt váltani, azoknak is kedvezni fog a megvalósítása, a program eredményei – kivéve persze a politikával összefonódó gazdasági érdekcsoportokat és oligarchákat.

 Egy éve telt el tehát a PM születése óta. Rengeteg minden történt, amit nem is lehet egyetlen blogbejegyzésben megörökíteni. Megtanultunk együtt élni a parttalan kritikákkal, a bokorból elugró Magyar Nemzet-újságírókkal, az instant Fidesz-szóvivőkkel. Megtanultunk embereket mobilizálni, tüntetéseket szervezni, bevenni a várost, ha úgy kívánja. Márpedig úgy kívánja. Mert mindaz, ami bűnügyi filmeken volt ismerős, egyre inkább valósággá lett: barátokra és üzleti partnerekre szabott jogrend; üzem- és iparszerűen lefolytatott állami közpénzfosztás; rokonoknak átjátszott trafikhálózat; ellenzék jogait szűkítő törvényhozás; az ország fővárosának áthelyezése Felcsútra; hazánk átnevezése Közgépországra; fenyegetett állami alkalmazottak; az iskolát kaszárnyával összetévesztő Hoffmann Rózsa; és Putyinnal, az oligarchák őrével és szentjével üzletelő, 10 millió devizahiteles országát a paksi bővítéssel „elérő” Orbán. Ez a mai Magyarország.

Ez így nem maradhat! El kell hozni azt az eufóriát, amelyben 25 éve volt részünk. Akkor egy életre üzentünk: szabadságban akarunk és tudunk csak élni, nem bírjuk az elnyomást és elnyomókat. Éppen ezért 2014. április 6-a a reményről, a biztonságról, a szabadságról szól. Ehhez pedig április 6-án le kell váltanunk a szabadságot megfojtó, igazságtalan, öntelt hatalmat és hatalmasokat.

Nincs más választásunk - pontosabban egy választásunk van: a kormányváltás választása, egymás választása. Ez az egyéves PM ünnepi üzenete.

Amellett, hogy hónapok óta járom a vecsési választókörzetet, tájékozódom a helyi problémák felől, ismertetem a rájuk adott válaszaimat és megoldásaimat, fórumokat tartok, aktivistákkal és más helyi lakosokkal találkozom, sajtótájékoztatókat tartok a települések lakóit érintő kérdésekben - tehát teszem mindazt, amit szerintem egy képviselőnek kell -, természetesen a helyi sajtóban, közösségi oldalakon megjelenő híreket is követem. Eléggé szembeötlő, hogyan szaporodtak el az utóbbi időben Szűcs Lajost, a fideszes jelöltet ábrázoló hírek és képek: mintha hirtelen mindenütt jelen lenne, átad, gratulál, felavat és szalagot vág át – nemritkán olyan eseményeken vagy olyan beruházások eredményei mellett is, amelyeknek létrejöttéhez vajmi kevés köze volt. Persze, tudjuk, így működik a Fidesz kormány kampánygépezete, hosszasan sorolhatnánk, milyen egyéb médiahátránnyal kell most megküzdenie a kormányváltó összefogás képviselőinek.

De amit Pécel város önkormányzatának lapja, a Péceli Hírek művel Szűcs Lajos népszerűsítése érdekében, az talán még az átlagon is túltesz. Szűcs Lajos itt önálló rovattal rendelkezik, és a januári számban több fotón is látható – hol a polgármesterrel, hol gyerekekkel, mosolyog, karácsonyi ajándékot ad… A februári számban pedig egyenesen a címlapra varázsolódott. Természetesen gondolhatjuk, hogy neki, mint a megyei közgyűlés elnökének „jár” a felület, csak hát írásait egy ideje mint Pécel országgyűlési képviselőjelöltje is aláírja. Ezért néhány hete írtam is egy levelet a lap főszerkesztőjének és a felelős kiadó polgármesternek is,  érdeklődve, hogy az én írásaimat vajon mikor hozzák le hasonló terjedelemben, a kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében.

Íme a levél: 

Tisztelt Főszerkesztő Úr, tisztelt Polgármester Úr!

Érdeklődéssel lapozgattam a Péceli Hírek legutóbbi számait, látszik, hogy az önkormányzat, illetve a szerkesztőség is nagy gondot fordít a péceli lakosság korrekt tájékoztatására. Éppen ezért furcsállottam, hogy míg Dr. Szűcs Lajos, országgyűlési képviselő, Pécel országgyűlési képviselőjelöltje számos helyen megjelenik pl. a januári számban is, addig más képviselőjelöltekkel egyáltalán nem lehet találkozni.

Tisztában vagyok vele, hogy Dr. Szűcs Lajos a Pest Megyei Közgyűlés elnöke is, és ezen a címen is megjelenhet az önkormányzat lapjában, ugyanakkor a januári számban már képviselőjelöltként is szerepel, amely egyértelműen jelzi a megjelenés kampánycélját. Így most a péceli lakosság kiegyensúlyozott tájékoztatásának jegyében érdeklődnék, hogy én, aki szintén a Pest megye 7-es oevk, és így Pécel  lakosságának is képviselőjelöltje vagyok, mikor tudok hasonló terjedelemben megjelenni, publikálni az önök lapjában? Kérem, szíveskedjen mielőbb informálni a leadási határidőről, a terjedelemről és az egyéb tudnivalókról.

Segítségét előre is nagyon köszönöm.”

A fenti (szerintem barátságos) levelemre egyelőre semmilyen választ nem kaptam. Én azért bízom abban, hogy válaszolnak, hiszen jó ideje dolgozom a választókörzetben, és ennek megfelelően a helyiek, a polgárok és adófizetők az ő pénzükből fenntartott önkormányzati laptól joggal várhatják el a korrekt tájékoztatást az én tevékenységemről is. A lap főszerkesztőjét egy hete felhívtam telefonon, akkor azt mondta, majd a polgármester úr fog válaszolni. Aki talán megfeledkezett a helyi lakosság korrekt tájékoztatásának feladatáról bokros teendői közepette, mindenesetre az amúgy is esedékes jelölti bemutatkozó személyes találkozónkon én azért erre rá fogok kérdezni.

 A Péceli Hírekben egyébként nem csak az az érdekes, hogy tele van Szűcs Lajossal, hanem az is, amit a fideszes képviselő úr januári köszöntőjében írt, a 2010-et megelőző nehéz időszakra emlékezve. Idézem: „Nálam jobban senki nem ismeri azt az érzést, amikor a mindennapokban azt a kérdést tehetik fel megyei intézményekkel kapcsolatban, hogy fizetést adjunk vagy a fűtési költségeket fizessük ki.”

Hát valóban, ha valaki, akkor ő ismeri az érzést, bár fizetés helyett utazáson kellett gondolkodnia: hiszen éppen Szűcs Lajos vezetése alatt esett meg, hogy miközben csődközel miatt több Pest megyei iskolában nem volt fűtés, Fideszes megyei elnökök az Azori-szigeteken vettek részt egy konferencián. Köztük Szűcs Lajos is, mint a Pest megyei közgyűlés elnöke. És úgy utaztak el (kísérővel) az Atlanti-óceánon fekvő Azori-szigetekre, hogy a költségeket (szállás, ellátás, utazás) a nehéz anyagi helyzetben lévő megyei önkormányzatok állták. Hoppá.

Ez vajon megjelenik kampányban a Péceli Hírekben?

(A botrány hatására a résztvevők az utazás díját visszafizették.)

Remélem, utoljára írok olyan bejegyzést, ami Kövér László házelnöki ténykedéséhez kapcsolódik - mert április 6. után már nem lesz abban a pozícióban, hogy a képviselőket fegyelmezni próbálja. De ebben a témában utolsónak szánt jelen posztomban még kénytelen vagyok kitérni a parlamentet bábszínházzá silányító Fidesz frászbácsijának legutóbbi húzására, ugyanis pár napja megérkezett újabb büntetése a legutóbbi akciónk kapcsán. A kiszabható legnagyobb büntetési tételt kaptuk, persze visszaesőként nem is várok mást. Bár meg kell jegyeznem, hogy ez a Kövér féle "házirend" a képviselői véleménynyilvánítási szabadság teljes korlátozását jelenti, nem véletlenül fordultunk a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz ezügyben.

A pénzbüntetést kiváltó ok ezesetben az volt, hogy lufikat eregettünk a Házban emlékeztetve a Fidesz-KDNP-t a semmibe szállt ígéreteikre, a négyéves semmittevésükre, az üres lózungokra, amelyeket egyik-másik képviselőjük Selmeczi Gabriellát is megszégyenítő módon hajtogat. De sem Kövér László, sem a Fidesz nem tűri a kritikát, inkább az őket ígéreteikkel szembesítőket kiáltják ki rendzavarónak. Pedig gondolom, senki nem várta, hogy a fideszes kétharmados, oligarchaválogatottra szabott törvénygyár munkáját majd tapssal honoráljuk. Azt kellene megtapsolnom, hogy egymillió munkahely helyett a külföldre menekült munkavállalók és a közmunkaprogramok Magyarországa jött el? Azt, hogy nyitott oktatás helyett már nem csak a diákoknak, hanem a pedagógusoknak is körmöst adna Hoffmann Rózsa? Hogy nemhogy két hét, de négy év alatt sem lett rend, csak még nagyobb káosz? Bár valóban, az már sajnos nem csak egy lufi, hogy Mészáros Lőrinc a 88. leggazdagabb magyar. Az sem lufi, hogy a szegénység soha nem volt olyan magas, mint napjainkban. Az sem lufi, hogy földrablás történt földosztás címén. Az sem lufi, hogy a 3T, immáron trafik-takarékszövetkezet-termőföld. Egy szóval: rablás.

És erről ne beszéljünk?! Ugyan! Kövér László és társai a parlamentarizmus és a demokrácia szabályait legfeljebb „a hogyan legyünk gombnyomogató fideszes képviselők 5 perc alatt” kurzuson oktathatják, nem pedig az ígéretekben fuldokló állampolgároknak. Kövér parlamentje az ellenzék jogkörének alapvető szűkítését eredményezte, a népképviselet kiüresítését, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását. A péntek este benyújtott, és hétfőn tárgyalt törvényjavaslatok, a fontos viták éjszakára tétele, a teljes ágazatok lenyúlását megalapozó törvények egyéni indítványként benyújtása nemcsak a mi munkánkat nehezítette, hanem azt is, hogy az állampolgárok érdekeit megfelelően képviseljük! Kövér izmozása, bicepsztáncoltatása egy parlamenti rendőrállamot emelt színre, amelynek ő vezére, egy olyan főnöke, aki hisztérikusan reagál minden olyan beszédre és felhívásra, amely a lenyúlt közbeszerzésekre, vagy bármely ipari szinten lebonyolított tolvajlásra emlékezteti.

Az országgyűlés ugye elvileg egy olyan hely, ahol képviselők a népképviselet és felhatalmazás jegyében az ország legsürgetőbb ügyeiről hoznak döntéseket, orvosolják a társadalmi problémákat. Na, már most ezek közé a kormányváltást akaró többség, és minden bizonnyal a jobboldali szavazók szerint nem tartozik sem a trafiklenyúlás, sem a háztartásokat legalább 11 ezer forinttal megkárosító egykulcsos adó, sem a magánnyugdíj-einstand, sem az alkotmánybíróság jogainak szűkítése, sem a röghöz kötés és ezt a sor a magyar állampolgárok reggelig folytathatnánk. A kormánypártok tele vannak olyan képviselőkkel, akiknek négy év nem volt elég, hogy egyszer a választókerületük érdekében felszólaljanak, arra viszont volt hallatlan merszük, hogy eladják a hazát Simicska Lajosnak és eladósítsák a jövőt Putyin felé.

Akik feladták azt az elvet, hogy az országnak háza az állampolgárok képviseletét jelenti, azok a politikusok azok, akik vagy csak kétemeletes autókból vagy csak a baráti sajtónak mernek nyilatkozni, mert különben olyan arzenál ömlik rájuk, ami maga alá temetné erősen hézagos politikai lelkiismeretüket. Nem a Kubatov-listából feltárcsázott rezsihazugsági fórumokon kell tetszelegni, hanem az ország színe előtt kell megmutatni, mit tettek le négy év alatt az asztalra. Illetve ezt már nem kell bizonygatni, beszélnek a számok, az adatok, a gyermekszegénységi mutatók.

És beszél majd április hatodika.

Azt gondolná az ember, hogy a Fidesz legalább az adók kivetésében precíz, ha már ilyen sokat gyakorolják. De nem. 2011 novemberében kezdődött Vecsés költségvetésének kálváriája, akkor, amikor többen még azt hihették, hogy az Orbán-kormány az adócsökkentés kormánya lesz, nem pedig a jog- és gazdaságcsökkentésé.

Történetünk egyik főhőse, Papcsák Ferenc, zuglói polgármester és bukott elszámoltatási kormánybiztos, aki 2011 novemberében módosítót nyújtott be, mely szerint a helyi adókról szóló törvény kivételként kezelje a repülőterek szilárd burkolatú mozgási területeit. Kifutópályák, hangárok, miegymás.

A probléma ott van, hogy ez Vecsésnek 250-300 millió forintos bevételkiesést okozott arra az évre. Ez nem kisebb összeg, mint a város 2012-es költségvetésében szereplő bevételek közel nyolc százaléka. A város pedig már számolt ezzel a bevétellel (hiszen a módosítót csak december 23-án szavazták meg), mikor kihúzták a szőnyeget a lábuk alól. Név szerint is le lehet követni, kik voltak azok, akik megszavazták igennel ezt a javaslatot: ne lepődjünk meg, hogy Szűcs Lajos nevét is ott fogjuk látni a listán, aki Pest megyei közgyűlési elnökként és dabasi országgyűlési képviselőként ennyire semmibe veszi egy Pest megyei város érdekeit.

Hadd mutassak viszonyítási alapot: ebből a pénzből fel lehetett volna újítani gyalázatos állapotban levő útszakaszokat (és nem csak közvetlenül választások előtt aszfaltozni a Gyált és Vecsést összekötő utat), vagy akár a minősíthetetlen állapotban levő szelektív hulladéklerakókra is lehetett volna költeni.

Papcsák azzal védekezett (természetesen a miniszterelnök haragja után, aki nyilván felfedezte a milliárdos reptérlobbit az ügyben), hogy ő csak formális benyújtó, a minisztériumokból érkező anyagokat be szokták adni automatikusan. Az origo.hu hírportálnak a következő szavakkal kommentálta a források elvonását: „Jó lett volna, ha ezt valaki velem is közölte volna idejében.” Újabb bizonyíték, hogy kormánypárti képviselők nemcsak úgy szavaznak, de úgy is nyújtanak be javaslatokat, hogy fogalmuk sincs annak tartalmáról. Megnyugtató, nem?

Eső után köpönyeg, megkezdődött a tűzoltás. Riz Levente a következő ülésszakban, 2012 márciusában beadta saját módosítóját, mely a kivételek közül törölte az említett területeket, melyek után így újra kell adót fizetni. Ugyan az Országgyűlés megszavazta, a kormány és a költségvetési bizottság sem támogatta (bár ennek fényében nem értem, miért volt olyan nagy haragban a miniszterelnök), a probléma nem oldódott meg. Ide-oda rángatták az amúgy is forráshiányos önkormányzatokat és a Budapest Airport üzemeltetőjét, a Hochtiefet.

Ez az eset a Fidesz következetlen, elhamarkodott adópolitikájának tökéletes és szomorú lecsapódása. Ezért is kell menniük.

Ilyenek ők, így szavaznak ők. Szavaznak, de fogalmuk sincs miről. Figyelem: az alábbi felvétel (köszönet a hvg.hu-nak) a nyugalom megzavarására alkalmas, idegrendszert próbáló. Kérem, aki úgy érzi, hogy becsapták, eladósították, megalázták, inkább ne nézze meg, és ne a monitoron töltse ki jogos haragját!

Nekik inkább összefoglalom a tartalmat röviden:

Wittner Mária (Fidesz) azért szavazza meg a paksi új blokkok megépítését, mert „ennél tisztább áram” nem is lehet. Nem várom el tőle, hogy energetikai szakirodalmat olvasson, csak azt, hogy megkérdezze párttársait: biztos, hogy megéri 3000 milliárdot az állampolgárok megkérdezése nélkül és nulla háttéradat ismeretében felvenni? De övé az egyik legabszurdabb, önmagának teljesen ellentmondó „érv” is, amit azért írok le, mert sokan használják: „Laikus emberek szavazzanak az atomreaktorról? Ez nevetséges” mondja felháborodva Wittner Mária. Mikor az újságíró megjegyzi: „Ön is laikus”, a válasz kis kerülő után: „megszavazom, és kész”. Na ja. Paks szerintük „nem az emberekre tartozik.”

Daher Pierre szinte alig válaszol. Egyike azon fideszes képviselőknek, akiket még egyszer nem hallottunk újságírói kérdésre három szavasnál hosszabb mondatot válaszolni, aki akkor nem gyáva, amikor nőket kell fenyegetni, de amikor a véleményét kérdezik, akkor persze menekül. Az ülésteremben sem hangosabb: a négyéves ciklusban összesen NÉGY darab felszólalása volt (összehasonlításképpen nekem 236).

Révész Máriusz rohan, lohol, mintha dolga lenne. Van is: eladósítani egy országot.

Lukács Tamás KDNP-s szerint Paks ügye olyan szakpolitikai kérdés, hogy nem tudnak az emberek dönteni róla. Persze, szerinte az egészségügy átalakítása nem annyira bonyolult szakpolitikai kérdés, arról lehetett népszavazást tartani (vö. 300 forintos vizitdíj). A legszebb, amikor azt mondja, hogy kedveli ő az újságírókat, ha azok próbálják őt követni. Hát, ahova ő ezzel a megszólalásával lemegy, oda nehéz is lenne követni, jobb fent maradni a fényben. Láthatóan fogalma nincs, mi ez az egész paksi biznisz. Annyi maradt, hogy örülök, hogy nem a közelében ülök. 

Simicskó István hallgatásából úgy ítélem meg, hogy már a kérdést sem érti. Cinikus mosolya helyette beszél: Micsoda? Népszavazás? Hogyan? Ne vicceljen már!

Illés Zoltán államtitkár, na, ő aztán a csúcs, a politikai szóhajtogatásban. Szabó Tímea tegnapi Illés személyiségére vonatkozó tényfeltárásához nincs is mit hozzátenni, önmagáért beszél. Illésnek nem csak a memóriája rossz, hanem hitelesség dolgában sem komolyan vehető ember. A Fidesz belső diktatúrájának behódoló, beosztottait továbbterrorizáló, közben önmagával is meghasonlott tisztviselő szomorú példája.

Rubovszky György KDNP-s „piócának” nevezi a HVG-újságíróját. Hiába, ő így szereti a sajtószabadságot, a nyilvánosságot. Egy kötelességét nem tudó ember kőkorszaki világnézete ez. Persze, nyilván ő is ahhoz van szokva, hogy előre megkapja a kérdéseket, amelyekből „csak” Paks, Simicska, Mészáros Lőrinc, egykulcsos adó következményei, elszálló forint, lenyúlt közbeszerzések, rekord mértékű gyermekszegénység és ehhez hasonlók hiányoznak. Rubovszkyból pedig mindannak képessége, hogy válaszoljon a nyílt kérdésekre.

Itt van a teljes, eladósodást megszavazó, politikai atomtámadók listája, Ágh Pétertől kezdve Szűcs Lajoson át egészen a független, nőverő Balogh Józsefig. Utóbbi újra hazatalált, újra együtt, úgy, mint rég, úgy, mint mindig.

De már nem sokáig. Viszont ehhez az is kell, hogy mi lépjünk, váltsuk le a kormányt, és akadályozzuk meg Paks bővítését, ennek következő lépéseként, hétfőn este 6 órára, tüntetést szervezünk a Sándor-palota elé, a várba. gyertek el, hívjátok meg az ismerőseiteket! Az esemény facebook lapja: 
https://www.facebook.com/events/271408096358867

(kép forrása: Greenpeace.hu)