Eddig a sokat kritizált bulvár médiavilágtól szokhattuk meg azt, hogy felemel embereket, majd ugyanazzal a lendülettel el is ejt, de immáron ez a magyar közoktatás egyes betonfejű és ízlésterrort meghonosító „működtetőire” is igaz. Egy budapesti iskola ugyanis elbocsátotta állásából a 25 éves Mitru Tímeát, szolfézstanárt, mert felettesei szerint az X-Faktorban nyújtott (egy metálzenekar egyik dalának) előadása után elfogadhatatlanná válhat a diákok szemében. A felettes szerint hivatásához nem illő az a fajta éneklés, amelyet Mitru Tímeától láthatott a közönség.
Akkor újra: van egy 25 éves nő, aki kitűnővel végezte az egyetemet, elhagyta városát Miskolcot, és megannyi pályázás után Budapesten kapott munkát, ahonnan aztán rövid úton elbocsátják, mert „hörög”, kék nadrágot visel és piercinget hord. Senkit nem zavar az a felette ítélkezők közül, hogy ő nem azért ment az X-Faktorba, amiért Selmeczi Gabriella szokott sajtótájékoztatóra – azaz hogy nevetségessé tegye magát –, hanem hogy a benne lévő ambíció, bizonyítási vágy és tehetség elnyerje elismerését. Hogy Tímea is megmutassa a világnak, azt, amit ő tud. Mitru Tímea nem akart mást, mint megannyi fiatal és érvényesülni akaró sorstársa: bizonyítani, hogy mi minden van benne, bizonyítani, hogy ő benne is ott van a szikra, majd pedig a tűz.
Ezek a tehetségkutató műsorok (amelyekről önmagában hosszasan lehetne írni) világszerte arról is szólnak, hogy azok a fiatalok, akik az adott országnak kevésbé szerencsés vidékeire születettek, azok az emberek, akik „maguktól” nem jutnának el a népszerűség kapujába, akik ambíciója kiteljesedésének egyébként is oly kevés a tér és a lehetőség, itt megkapják az esélyt. Akiknek akár a kitörés is lehet egy-egy forduló, egy-egy tovább szavazás, tehetségük, képességeik, fontos visszaigazolása egy-egy nem szűnő közönségtaps.
Napjaink Magyarországának egyes munkáltatói szerint viszont az veszélyezteti a gyermekek lelki „épségét”, hogy egy 25 éves szolfézstanárnő fellép egy tehetségkutató műsorban, és nem pont úgy énekel, ahogyan mondjuk a Tavaszi szél vizet áraszt c. népdalt szokás. Egy olyan tanárnőről beszélünk, akinek munkájával kapcsolatban információink szerint nem merült fel semmilyen kifogás. Az meg úgy látszik, az iskola vezetésében nem merült fel, hogy az hogyan hat majd a gyerekek fejlődésére, igazságérzetére, a másság iránti elfogadás képességére, amikor elmagyarázzák majd nekik, hogy kedves tanárnénijüket miért bocsátották el.
Ez ma Magyarország: kiszolgáltatott munkavállalók, a hoffmanni káoszoktatási rendszer találkozása a pintéri fegyelmezés „gyakorlatával”, a „majd mi megmondjuk neked, hogyan öltözz, énekelj, viselkedj” szemlélet megszületése. Ma a kormányzati vállalhatatlanságoknak megfelelni akarók abba szólnak bele, hogyan és milyen stílusban énekeljen az ember, holnap majd pedig abba, mit egyen, mit nézzen, kire szavazzon. Akinek mindez nem tetszik, annak marad az elbocsátás, a közmunkaprogram.
Scheiring Gábor korábban a következőket írta: „A magyarok 93 százaléka gondolja úgy, hogy hazánkban nem létezik biztos munkahely.” Pontosan. Ilyen körülmények között nem is lehet ez másként, a hatályos, Fidesz által kreált, a kiszolgáltatottságra, meghunyászkodásra építő Munka törvénykönyv árnyékában nem is történhetett volna ez másképpen. Ez a Fidesz-Magyarország és kiszolgálóinak képe a munkáról, a dolgozni kívánó emberekről, a pedagógusokról. És ez az, amit mi meg fogunk változtatni.
Mitru Tímeának sok sikert kívánok, ne adja fel, most már még többen szurkolunk Önnek.
