Remélem, utoljára írok olyan bejegyzést, ami Kövér László házelnöki ténykedéséhez kapcsolódik - mert április 6. után már nem lesz abban a pozícióban, hogy a képviselőket fegyelmezni próbálja. De ebben a témában utolsónak szánt jelen posztomban még kénytelen vagyok kitérni a parlamentet bábszínházzá silányító Fidesz frászbácsijának legutóbbi húzására, ugyanis pár napja megérkezett újabb büntetése a legutóbbi akciónk kapcsán. A kiszabható legnagyobb büntetési tételt kaptuk, persze visszaesőként nem is várok mást. Bár meg kell jegyeznem, hogy ez a Kövér féle "házirend" a képviselői véleménynyilvánítási szabadság teljes korlátozását jelenti, nem véletlenül fordultunk a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz ezügyben.
A pénzbüntetést kiváltó ok ezesetben az volt, hogy lufikat eregettünk a Házban emlékeztetve a Fidesz-KDNP-t a semmibe szállt ígéreteikre, a négyéves semmittevésükre, az üres lózungokra, amelyeket egyik-másik képviselőjük Selmeczi Gabriellát is megszégyenítő módon hajtogat. De sem Kövér László, sem a Fidesz nem tűri a kritikát, inkább az őket ígéreteikkel szembesítőket kiáltják ki rendzavarónak. Pedig gondolom, senki nem várta, hogy a fideszes kétharmados, oligarchaválogatottra szabott törvénygyár munkáját majd tapssal honoráljuk. Azt kellene megtapsolnom, hogy egymillió munkahely helyett a külföldre menekült munkavállalók és a közmunkaprogramok Magyarországa jött el? Azt, hogy nyitott oktatás helyett már nem csak a diákoknak, hanem a pedagógusoknak is körmöst adna Hoffmann Rózsa? Hogy nemhogy két hét, de négy év alatt sem lett rend, csak még nagyobb káosz? Bár valóban, az már sajnos nem csak egy lufi, hogy Mészáros Lőrinc a 88. leggazdagabb magyar. Az sem lufi, hogy a szegénység soha nem volt olyan magas, mint napjainkban. Az sem lufi, hogy földrablás történt földosztás címén. Az sem lufi, hogy a 3T, immáron trafik-takarékszövetkezet-termőföld. Egy szóval: rablás.
És erről ne beszéljünk?! Ugyan! Kövér László és társai a parlamentarizmus és a demokrácia szabályait legfeljebb „a hogyan legyünk gombnyomogató fideszes képviselők 5 perc alatt” kurzuson oktathatják, nem pedig az ígéretekben fuldokló állampolgároknak. Kövér parlamentje az ellenzék jogkörének alapvető szűkítését eredményezte, a népképviselet kiüresítését, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását. A péntek este benyújtott, és hétfőn tárgyalt törvényjavaslatok, a fontos viták éjszakára tétele, a teljes ágazatok lenyúlását megalapozó törvények egyéni indítványként benyújtása nemcsak a mi munkánkat nehezítette, hanem azt is, hogy az állampolgárok érdekeit megfelelően képviseljük! Kövér izmozása, bicepsztáncoltatása egy parlamenti rendőrállamot emelt színre, amelynek ő vezére, egy olyan főnöke, aki hisztérikusan reagál minden olyan beszédre és felhívásra, amely a lenyúlt közbeszerzésekre, vagy bármely ipari szinten lebonyolított tolvajlásra emlékezteti.
Az országgyűlés ugye elvileg egy olyan hely, ahol képviselők a népképviselet és felhatalmazás jegyében az ország legsürgetőbb ügyeiről hoznak döntéseket, orvosolják a társadalmi problémákat. Na, már most ezek közé a kormányváltást akaró többség, és minden bizonnyal a jobboldali szavazók szerint nem tartozik sem a trafiklenyúlás, sem a háztartásokat legalább 11 ezer forinttal megkárosító egykulcsos adó, sem a magánnyugdíj-einstand, sem az alkotmánybíróság jogainak szűkítése, sem a röghöz kötés és ezt a sor a magyar állampolgárok reggelig folytathatnánk. A kormánypártok tele vannak olyan képviselőkkel, akiknek négy év nem volt elég, hogy egyszer a választókerületük érdekében felszólaljanak, arra viszont volt hallatlan merszük, hogy eladják a hazát Simicska Lajosnak és eladósítsák a jövőt Putyin felé.
Akik feladták azt az elvet, hogy az országnak háza az állampolgárok képviseletét jelenti, azok a politikusok azok, akik vagy csak kétemeletes autókból vagy csak a baráti sajtónak mernek nyilatkozni, mert különben olyan arzenál ömlik rájuk, ami maga alá temetné erősen hézagos politikai lelkiismeretüket. Nem a Kubatov-listából feltárcsázott rezsihazugsági fórumokon kell tetszelegni, hanem az ország színe előtt kell megmutatni, mit tettek le négy év alatt az asztalra. Illetve ezt már nem kell bizonygatni, beszélnek a számok, az adatok, a gyermekszegénységi mutatók.
És beszél majd április hatodika.
