Hónapokig tartotta a sajtót izgalomban, hogy kik lesznek a demokrata ellenzék jelöltjei az egyes választókerületekben, és persze arra vonatkozóan is olvastam találgatásokat, hogy vajon én hol indulok. Egy hosszú folyamat vége volt, amikor Bajnai Gordon és Mesterházy Attila, az Együtt 2014-PM és a MSZP aláírta azt a választási együttműködést, amely győzelemhez vezethet a Fidesz új, manipulatív választási rendszerében is, és amely garancia és ajánlat azoknak a bizonytalan szavazóknak, aki el fogják dönteni a választást. Hiszen ők bizonytalanságukkal azt üzenik: elég volt a hideg polgárháborúból, a karaktergyilkosságokból, a túlfűtött személyi ambíciókból, a hazugságból. Ma milliók véleménye: elég volt a politikusi szelektív emlékezetből, hogy füllentésből morális tőkekovácsolás lesz, hogy mások a szavak, mint a tettek.
Már ha vannak leírt szavak, hiszen bár a Fidesz ígérni ígért, de kormányprogramban le nem írt semmit 2010-ben. Ha elmondták volna, mit terveznek, ma nyilván nem Orbán Viktor a miniszterelnök. A jelenlegi Fidesz-KDNP-frakción kívül ember nem támogatta volna azt, hogy a legutóbb Székesfehérváron hazai mérkőzésen 97 nézőt kicsábító Puskás Akadémia 3500 fős stadiont kapjon úgy, hogy 1600 laknak Felcsúton. Ahogyan nem nyert volna tömeges támogatást azt sem, hogy bevezetésre kerüljön minden idők legigazságtalanabb adópolitikai társadalompusztítása, az egykulcsos adó; hogy gyermekszegénység csökkentése érdekében luxusstadionokkal „küzdjön” a kormány; hogy büntetőexpedíció folyjon a szegények ellen; hogy földpályázatok és a trafikrendszer egyet jelentsen a fideszes haverok kiszolgálásával, a kormányzati rangra emelt korrupcióval, az ország kisajátításával.
Ha a kormány tisztelné a fiatalokat, akkor nyitott iskolarendszert adna nekik, nem megfizethetetlen tandíjakat és nem megfélemlített pedagógusokat. És itt vannak az elvándorolt gazdasági menekültek, nőverő fideszesek, Békemenettel „megfenyegetett”, csak dolgozni akaró CBA-dolgozók, le- és összeomló egészségügy. A Fidesz-Magyarország jellemzése kiegészíthető még a doktori címét keresgélő Schmitt Pállal vagy lézerblokkolóval száguldó Lázárral is.
Július elején a Központi Korrupcióhivatal, azaz a Fidesz-székház előtt tüntettünk annak érdekében, hogy Áder János, aki csak papíron a köztársaság őre, ne írja alá azt a földtörvényt, amelyet szabálytalanul fogadott el a kétharmados többség, és amely bebetonozza az igazságtalanul és visszaéléseken keresztül földhöz jutott Fidesz-közeli új földesurak pozícióját. Beszédemben egy 12 éves bábonymegyeri kisfiú történetét meséltem el. Tomiét, aki nem „csak” Tomi, „hanem Tomi gazda. Az ő álma, hogy gazdálkodó lesz. Családja viszont egyike azoknak, akiket a maffiakormány fenyeget és üldöz. Holott nem tettek mást, mint a kritériumoknak megfelelve, állami földre pályáztak, a saját falujuk határában. Nem megye nagyságú földekre pályáztak, nem uradalmakat akartak, hanem csak éppen annyit, hogy elkezdhessék a gazdálkodást, hogy a gyerek elindulhasson az életben. De nem nyertek. Ők sem nyertek.
Már ekkor tudtam: nem fogom feladni azt a küzdelmet, amelyet évekkel ezelőtt elkezdtem. 2010-ben azt gondoltam, hogy az országot a válságból kivezető úton fogok tovább járni én is, azért fogok dolgozni ellenzéki képviselőként. Ehelyett ma inkább vagyok ellenzéki képviselő-aktivista-oknyomozó-lelki támasz – így együtt. Persze, én így is csak a dolgomat teszem. Nem akarom hagyni, hogy gazdálkodókat, fiatalokat és időseket, városiakat és vidékieket kifosszanak, megalázzanak, átverjenek. Ezért járok utána ügyeknek, nem hagyom annyiban, ha az egyik ajtó becsukódik, nem számít, mennyi órám is megy rá, de nem akarok több szorongó szülőt látni, aki attól fél, hogy azt kell mondania gyermekének: „nincs”.
Ezért indultam el az Együtt 2014-PM színeiben és az MSZP támogatásával az országgyűlési választáson Pest megye 7-es számú választókerületében. Nem akarok olyan országban élni, ahol a vecsési trafikok a lenyúlások rabjai vagy ahol a repülőtérről a Malév-csőd, nem pedig a környéken lakók munkahelye jut eszünkbe. Kilátástalan az a jövő, ahol, amíg iskolákban nincs fűtés, megyei önkormányzatok nem tudnak számlákat fizetni, addig a fideszes közgyűlési elnök az Azori-szigeten ülésezik. Nem gyermekbarát az a politika, ahol előfordulhat, hogy olyan kezekben legyen a kasszakulcs, amelynek a végét fideszesek úgy forgatják, hogy közben leáll a közétkeztetés. Miféle vezetés, miféle kompetencia ez?
Vecsés, Gyál, Pécel, Üllő, Ecser, Maglód, Gyömrő, Felsőpakony is a változás települései lesznek. Nem álmos alvóvárosok ezek, hanem olyan települések, amely nem látszatberuházásokra vágynak, hanem iskolákban tankönyvre, egykulcsos adó helyett igazságos adórendszerre – erre vonatkozó aláírásokat többek között Gyömrőn is gyűjtöttük. Olyan politikusra, olyan képviseletre várnak, amely nem a Fidesz-székházban, hanem a választókerületben élőket tekinti politika tárgyának. Olyan politikus kell, akinek a gyorsforgalmiról nem a közpénzek gyorsforgalmi kiszivattyúzása, hanem például olyan közlekedésbiztonsági megoldások jutnak eszébe, amely révén nem borul fel mindennap a Vecsés-Budapest folyosó. Aki nem csak közpénzből vásárolt luxusautóval száguldozik a főváros és a választókerülete között, hanem maga is vonaton, buszon tapasztalja meg a közlekedés nehézségeit, amiken aztán programjában javítani is akar.
Olyan politikusra van szükség, aki egyaránt ismeri a város és a vidék helyzetét, aki képes a helyi hagyományokat és Budapest közelségét összehangolni politikájában, és aki akarja és tudja is ebbe az állampolgárokat bevonni. Ezért indulok el országgyűlési jelöltként Pest megye 7-es számú választókerületében, mert ma ennek a térségnek is változásra és igazságra van szüksége. Közösen fogunk tenni azért, hogy 2014 tavasza után Pest megye is egyike legyen azon országrészeknek, ahol egy új és békés korszak kezdődik.
Mindezt megbeszélhetjük már holnap 18 órakor Vecsésen a József Attila művelődési házban (Károly utca 1.).
Indulok, nyerünk, Magyarország nyerni fog! Együtt sikerülni fog!
