A Blikk megnyerte a pert a Földalapkezelő (NFA) ellen, ezért kénytelenek voltak kiadni nekik a megbízási szerződéssel használt földek listáját (én is nyertem már pert az NFA ellen, de nekem egyelőre adósak az adatokkal). Ezek papírforma (és Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, no meg persze a törvények) szerint olyan földrészletek lennének, amelyeket rendezetlen hátterük, méretük miatt az NFA nem tud pályázati úton hasznosítani, vagy esetleg érvénytelen lett a rájuk irányuló pályázat. A gyakorlatban azonban a hosszú (24278 db adatot tartalmazó) listát böngészve hamar arra a (sajnos cseppet sem meglepő) következtetésre jutunk, hogy a megbízási szerződéssel hasznosított földeket a földpályázatokhoz hasonlóan a Fidesz kormány ugyanúgy arra használja, hogy a néhány jogszerűen megkötött szerződés mögé bújva a saját haverjainak osztogasson busás állami támogatással járó földeket.

Nézzük akkor a konkrétumokat. A Blikk.hu már megírta, hogy a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt (micsoda páros!) érdekeltségébe tartozó Mezort Zrt alá tartozó különböző cégek összesen 59 földrészletet használhatnak kedvezményesen az NFA jóvoltából. Ezek közül 20 földrészlet Lepsény és Enying települések határában van, ami azért fontos, mert ezekre a lepsényi helyi gazdák már évek óta jelzik használati igényüket minden lehetséges fórumon. A mintegy ezer hektárnyi földre az NFA mégis a Mezorthoz tartozó Dél-Balaton Agro Kft-vel köt rendszeresen megbízási szerződést, mondván, a terület nem alkalmas arra, hogy megpályáztassák. De arra úgy látszik igen, hogy Nyerges-Simicska cégei műveljék a helyi gazdák helyett.

Feltétlenül megemlítendő Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere is. Tartok tőle, hogy nem a kegyvesztettségét jelzi, hogy ő ezúttal csak 3 földrészletet használhat az NFA megbízásából, hanem azt, hogy az ő és a miniszterelnök családja és barátai rohamos terjeszkedése miatt lassan elfogytak a szabad földek a környéken. Ráadásul a helyiek szerint az egyik földrészlet jó eséllyel ugyanaz, amire Váradi András, a Mészáros Lőrinc által legelőiről kizárt, és így a tönk szélére sodort juhász pályázni próbált tavaly ősszel, de aminek kiírását azonnal visszavonták, amint a juhász kiváltotta a pályázati csomagot.

Ha már Alcsútdoboz környékén járunk, feltűnhet nekünk a Keve Zrt-t is, akiké az Alcsútdobozon található négy megbízási szerződésből  a negyedik, Kajászón pedig 6 földrészletet használhatnak pályázat nélkül. Ez nem tűnik olyan soknak (bár a földek méretét egyelőre nem ismerjük), de ha belegondolunk, hogy eközben a Kajászói gazdák teljesen hiába pályáztak a saját településük határában lévő földekre, akkor azért másként hangzik. A Keve Zrt egyébként egy nagy agrárcég, az MVH adatbázisa szerint az idei év első félévében majdnem 65 millió Ft területalapú támogatást kapott, ez több, mint 2000 hektár földet jelent. A cég tulajdonosa a Fejér megyei agrárkamara Szántóföldi növénytermesztési osztályvezetője – ez persze önmagában nem baj. A baj az, hogy a helyi, néhány tucat hektárt művelő gazdáknak a kormány sokszor hangoztatott ígéreteivel ellentétben nem ad lehetőséget a továbblépésre (sokszor a fennmaradásra sem).

A Borsod megyei földpályázatokon sajtóhírek szerint 732 hektárnyi földet nyerő Karmopol-Agro Kft 34 db földrészlet kedvezményes használatához jutott hozzá. Ez a cég arról híres, hogy tulajdonosa, Gerzsánszki Lajos nem Budai Gyula államtitkár rokona, csupán unokaöccsének apósa. Ennek a különbségnek Budai államtitkár úr tudomásunk szerint polgári peres eljárásban akart nyomatékot szerezni.

De nem Budai Gyula az egyetlen fideszes politikus, akinek neve eszünkbe juthat a hosszú táblázatot böngészve. Farkas Sándor országgyűlési képviselő (a mezőgazdasági bizottság tagja) által vezetett cég, a Kinizsi 2000 Mezőgazdasági Zrt 82 földrészletet használhat Fábiánsebestyén környékén. A cég az idén kifizetett területalapú támogatások alapján kb 3400 hektáron gazdálkodhat, de tavaly kapott 60 százalékos állami támogatást egy 310 millió forintos öntözőrendszer kiépítésére, illetve nyert 25 milliót Leader pályázaton vágópont létesítésére. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy az agrárvállalkozásokat fejleszteni kell és ezek is hasznos célok lehetnek, ugyanakkor nem mindegy, mire fordítjuk és milyen arányban a közösségi erőforrásokat: sajnos nem látom a kormánynak a kisebb, családi méretű, környezetileg is fenntartható gazdaságokért tett hasonló erőfeszítéseit. Arról nem is beszélve, hogy ismerek olyan gazdálkodót is, aki EU-s pályázaton nyert finanszírozást juh vágóhíd létesítésére, és a kb egytizednyi önrészt azért nem kapta meg, mert nem szimpatizált a helyi fideszes vezetéssel. Így megy ez.

Szintén fideszes, de „csak” Tomajmonostora polgármestere Fazekas Szabolcs, aki 31 földrészlet megbízott használója. Emellett a Hortobágyi Nemzet Park haszonbérleti pályázatán is nyert nemrégiben 169 hektárt.

A bábonymegyeri gazdák esete talán a leginkább szívbemarkoló és egyben vérlázító a megbízási szerződésekkel elkövetett visszaélések közül. Itt úgy adták oda megbízással egy helyi önkormányzati képviselő nagygazdának az összes környékbeli földet, hogy közben folyamatban volt a pályázat, aminek az eredményhirdetése furcsamód két hónapot csúszott. Ez persze nem csoda, ha egyszer a nyertesnek saját nyilatkozata szerint előre „szóltak, hogy egyelőre nem lesz eredményhirdetés és neki odaadnák az egészet kényszerhasznosításba". Az ügyben feljelentést tettem, erről később írok még. A kormány „helyi gazdákat támogató” földbirtok-politikájának eredménye: Ágh János és családtagjai összesen 120 földrészletet (majdnem ezer hektárt) művelhetnek megbízásos alapon, Gál Ferenc helyi gazdálkodónak pedig el kellett adnia állatait. Ja, és tiltakozásáért bosszúból az NFA a maradék másfél hektár földjét is elperelné tőle –értik, az egyiknek a kormányzati Földalapkezelő egy kézmozdulattal odaadja az ezer hektárt, a másiktól el akarja venni a földet, amin a háza áll. Hát ez az, amit az Együtt – PM amit meg fog szüntetni 2014 után.

Remélem, szemfüles újságírók is tanulmányozni fogják a listát, biztosan találhatnak majd benne további érdekes dolgokat. Persze a 24 ezer darab földrészlet közül sok olyan is lehet, ami valóban túl kicsi, vagy rendezetlen tulajdonosi hátterű, így jogosan adta ki megbízási szerződéssel a Földalapkezelő. De a fentiekből is látszik, hogy a jogszerű szerződések mögött elbújva megint a fideszes haverok, helyi gazdákat kisemmiző új földesurak állnak. Sebestyén Róbert, az NFA elnöke tegnap reggel egy interjúban újra azt találta mondani, hogy a megbízási szerződéseket a helyi gazdák kapják és maximum egy évre. Kár, hogy az M1 riportere azt nem kérdezte meg, hogy Simicska cége helyi gazdának számít-e. De majd én megkérdezem, írásbeli kérdésben a Vidékfejlesztési minisztertől  - válaszát itt is közzéteszem majd. Emellett persze hamarosan törvénymódosító javaslatot fogok benyújtani, hogy a megbízási szerződésekkel kapcsolatos kiskapukat felszámoljam. Afelől nincsenek illúzióim, hogy a Fidesz kétharmados többsége hajlandó lesz-e megtárgyalni – de ezt már egyébként is a következő, 2014-ben az Orbán rezsimet leváltó, a tisztességtelenül szétosztogatott földeket visszaszerző kormány számára készítem elő.

Kezdjük talán egy statisztikai adattal: az emberi civilizáció eddig bizonyíthatóan 800 állatfajt tüntetett el a Föld színéről, és további legalább tízezret sodort súlyos veszélybe. A mai Állatok Világnapjának alapvetően az állatok tiszteletéről kellene szólnia, ám a jelek szerint a békés egymás mellett élés minimuma is kérdésesnek tűnik.

Nemcsak az állatok védelme szempontjából szimbolikus jelentőségű, hogy hetek óta fogva tartják, és kalózkodással vádolják azokat a fegyvertelen, semmilyen erőszakos cselekményt el nem követő Greenpeace-aktivistákat, akiket az Északi-sarkvidékhez tartozó Pecsora-tengeren kapcsoltak le orosz határőrök, miközben a zöld aktivisták az érintetlen természeti környezet és a térség gazdag állatvilágának védelmében demonstráltak az olajbányászok környezetrombolása ellen. (Kiszabadításuk érdekében egyre erősebb a nemzetközi tiltakozás, Budapesten holnap lesz vonulás a Greenpeace szervezésében, gyertek minél többen!) Az eset tökéletesen jellemzi azt az értékrendszert, amelyben természeti környezetünket, és a Földet  velünk megosztó élőlényeket általában elhelyezzük. Mahatma Gandhi (akinek október 2.-i születésnapján a háziállatokra emlékeztünk)  pontosan és találóan fogalmazott, amikor azt mondta: „egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik”. Valóban, ráadásul az állatokkal való bánásmód nem csak az egyes nemzeteket, hanem globálisan az emberiség erkölcsi nívóját is jellemzi. Azét az emberiségét, amelynek köreiben továbbra is népszokásnak, megőrzendő hagyománynak számít a delfin- és fókamészárlás, az élő cápák uszonyának levágása vagy az énekesmadarak halomra lövése. Ha belegondolunk, hogy a madaraknak prédikáló Assisi Szent Ferenc (akinek a halálához a mai világnap kötődik) már a középkorban is értette, hogy az állatok a bennünket körülvevő világ pótolhatatlan részei, szeretetre és tiszteletre méltó teremtmények, akkor azt kell mondanunk: ezen a területen az elmúlt ezer évben nem sokat sikerült fejlődni.

A ma ismert (leírt) mintegy 1 millió állatfaj közül súlyosan veszélyeztetett közel 2000 faj, veszélyeztetett valamivel több, mint 2500, és erősen sebezhető további mintegy 4500. Az IUCN szerint a veszélyeztető tényezők között az első helyen szerepel az élőhelyek pusztítása és a túlvadászat, a környezetszennyezés és az idegenhonos, agresszívan terjedő fajok betelepítése. Figyelmeztető jel, hogy még a hozzánk genetikailag a legközelebb álló főemlősök 633 fajának mintegy felét is a kihalás fenyegeti. A ma jellemző tendenciák alapján pedig könnyen megtörténhet, hogy unokáink számára az oroszlán, a zsiráf vagy az orrszarvú már csak a képeskönyvekből lesz ismerős. A sarkvidéki pusztítás veszélyére pedig nem véletlenül próbálják felhívni a figyelmünket a bátor Greenpeace aktivisták. Miközben a jegesmedvék, az Északi sark emblematikus csúcsragadozói sokunk kedvencei, rajzfilmhősöket csinálunk belőlük és izgatottan figyeljük állatkerti példányaik sorsát, a természetben már súlyosan veszélyeztetett fajnak számítanak, hiszen a klímaváltozás miatt visszaszoruló jégtakaró gyakorlatilag élőhelyük eltűnését jelenti. A jégtáblák csökkenő felülete miatt szaporodásuk és vadászatuk is egyre több nehézségbe ütközik – ennek bizonyítéka az az éhen pusztult jegesmedve is, amelyre kutatók találtak rá idén nyáron.

A világ az általunk kipusztított állatok (és élőhelyeik) nélkül nem csupán szegényebb lesz, de előbb-utóbb működésképtelenné is válik. A Földön nincsenek fölösleges fajok, és a bioszféra bonyolult egyensúlyának megbontása, a természeti erőforrások túlhasználata, az élővilág kizsákmányolása olyan folyamatokat indít el, amelynek káros következményeivel a Föld emberi lakóinak is szembe kell nézniük. Erre is érdemes gondolni, amikor az állatokra emlékezünk.

Hosszan tudnám sorolni az érveket, hogy miért érdemes követni és támogatni a Greenpeace tevékenységét. Hol szakmai rendezvényekkel, hol látványos és bátor akciókkal hívják fel a figyelmet a környezetünket fenyegető veszélyekre. Akkor sem ismernek lehetetlent, ha az Északi-sarkról van szó, amely egyre inkább az olajvállalatok kereszttüzébe kerül. A jégtakaró olvad – erről nemrég láthattunk egy fantasztikusan érdekes dokumentumfilmet, arra pedig egyre több bizonyíték van, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza –, ez pedig „tökéletes” indok arra, hogy az olajvállalatok Északnak vegyék az irányt, és óriáscégek és országok egyaránt versenybe szálljanak a hatalmas bevételt jelentő energiahordozóért.

Az Shell, aminek már nagyon sok van a számláján a környezetpusztítást illetően, soha nem adja fel. Egy időben teljes erőből tolta az alaszkai fúrásokat, mígnem sorozatos hibák és balesetek következtében arra nem kényszerült, hogy szüneteltesse azokat. Szüneteltette – ez a hangsúlyos, mert feladásra esetében szó sem lehet. Sőt, ehelyett aláírtak egy szerződést a Gazprom-mal és Vlagyimir Putyinnal, aki - szélesre tárva a „kiskapukat” - a Shellt az Északi-sark orosz vidékeire hívta fúrni. „Oroszország márpedig az ilyen piszkos bizniszhez remek terep:  virágzik a korrupció, az olajvállalatokat pedig nemigen korlátozzák” – olvasható a hazai Greenpeace blogján. Nem csak korrupció övezi a Gazprom tevékenységét, hanem ahogyan ebből a rövidke videóból is kiderül, elavult technológiája emberek életébe is került.

A Greenpeace legújabb akciójával erre a „bizniszre” és egy potenciális sarkvidéki katasztrófára hívta fel most a figyelmet, mégpedig a Basel-Schalke Bajnokok Ligája mérkőzésen. Íme a fotó (forrás Origo.hu).

A kezdősípszó alig füttyent el, a 4. percben négy bátor Greenpeace-aktivista a stadion tetejéről lógatta le az óriástranszparenst. A Gazprom a Schalke főszponzora...

A környezetvédők nem először üzennek sporteseményen, prímán használják a médiát és a sokmilliós közvetítési jogokba ágyazott, egyre inkább az üzletről szóló sporteseményeket. Ezen a videón – nagy kedvencem – éppen a Forma1 díjátadóján „lépnek fel” a dobogóra. Mire leesik a tantusz, addigra egy világ láthatja a televízió közvetítés révén: meg kell menteni az Északi-sarkot.

A Mentsük meg a Sarkvidéket mozgalomnak sok követője van, de a tájékoztatás mellett további radikális lépésekre is szükség lesz, mert a Gazprom és Oroszország nem válogat az eszközökben. Hetek óta fogva tartják és kalózkodással vádolják a Greenpeace 30 aktivistáját, lefoglalták hajójukat, holott csak egy békés demonstrációban vettek részt az Északi sark nemzetközi vizein. A Greenpeace Magyarország szombat délutánra vonulást szervez az aktivisták szabadságáért. Gyertek el minél többen, mutassuk meg, hogy nem lőhetnek fegyverrel békés tüntetőkre, és hogy az olajvállalatok érdekei nem lehetnek fontosabbak mindannyiunk közös jövőjénél!

Teljes döbbenettel olvastam tegnap a hírt a 444.hu internetes portálon, hogy Szilvásvárad képviselő testülete egyhangúlag elfogadott nyilatkozatban kéri, ne létesüljenek fogyatékkal élő emberek számára lakóotthonok a településen. A képviselőtestületi ülésről készült vágatlan videó felvételből és a TASZ leírásából kiderül, hogy Szilvásvárad vezetői ahelyett, hogy megkísérelték volna felelősen tájékoztatni a lakosságot, eloszlatták volna alaptalan félelmeiket, a lakosság nyomásának engedve, a helyzetet bosszantó nyűgként felfogva, a fogyatékos személyek letelepedését ellenző nyilatkozatot tettek közzé, és ezzel nyomást gyakoroltak a fogyatékosok kitagolását (vagyis nagylétszámú intézetből lakóotthonokba helyezésüket, egy ilyen folyamat eredményéről készült filmet láthatunk itt) uniós pályázati támogatásból végző intézmény vezetőjére. Tették mindezt olyan megnyilatkozások keretében, mely szerint a fogyatékos emberek „nem szép látvány” és „nem igazán egy hálás feladat állandóan ezzel foglalkozni, lenne fontosabb dolgunk is”. Egy képviselő részéről merült csak fel a gondolat, hogy „jobban kéne látni a lakosságnak, kikről van szó, ennyire mereven nem lehet elutasítani”, de a nyilatkozatot végül ő is megszavazta. Emellett persze hangsúlyozzák, hogy Szilvásvárad lakói általában szívesen látják a fogyatékosokat, hiszen „akadálymentesítették az egész települést”, „visszautasítják a vádakat, hogy ők nem látják szívesen a fogyatékos személyeket”, és sérelmezik, hogy a sajtó rossz hírüket keltette. Aha.  Mindebben örömmel működik közre Horváth László, a terület fideszes országgyűlési képviselője is, aki szintén közleményben kéri a pályázót, hogy Szilvásváradon „ne vásároljanak ingatlanokat fogyatékosok elhelyezéséhez”

Azt gondolom, jogos igény a lakosság részéről, hogy alaposabb tájékoztatást kérjenek, hogy megvitathassák a következményeket. De a képviselőknek, a közhivatalt betöltőknek nem az a feladata, hogy az ismeretlentől való irracionális félelmet tükröző lakossági megnyilatkozások alapján, alkotmányos alapjogokra fittyet hányva, a fogyatékos személyekre nézve ellenséges és megalázó nyilatkozatokat tegyenek közzé, hanem hogy küzdjenek az előítéletek ellen, hogy segítsék a beilleszkedés folyamatát. Amíg azonban az ország vezetése, a Fidesz-KDNP álszent kormánya sorra hozza a szegényellenes, kiszolgáltatottságot növelő, kirekesztő intézkedéseit, nem meglepő, hogy mind több helyi vezetés választja az egyszerűbbnek tűnő utat, az empátia helyett a félelem, a befogadás helyett a kirekesztés zsigeri reakciójának engedelmeskedve.

Mindenesetre  engem, mint Szilvásváradon és környékén eddig gyakran és szívesen kiránduló magánszemélyt pont az riaszt el egy település látogatásától, ha ott a közhivatalt viselők a fogyatékos személyeket emberi méltóságukban megsértik, ha ellenséges és kirekesztő magatartást tanúsítanak kiszolgáltatott emberekkel szemben akkor, amikor ők csak tartózkodási helyük szabad megválasztásának alkotmányos jogával próbálnak élni. Ezt e-mailben tudomására is hoztam az önkormányzatnak, illetve a Szilvásváradon turisztikai szálláshelyeket működtetőknek is. Mintegy kéttucat címre kiküldött levelemre eddig három helyi szállásadótól kaptam választ. Egyikük jelezte, hogy neki nincs kifogása a fogyatékosok kitagolása ellen, a másik kettő azonban a képviselők véleményével értett egyet. Egyikük azon aggódik, hogy 5 év elteltével a településnek kell majd fenntartani a lakóotthonokat, miközben a fogyatékosok látványa elriasztja a szállóvendégeket, emellett sérelmezi, hogy méltánytalanul bemocskolták a falu nevét. Másikuk röviden csak annyit ír, nyaraljak olyan helyen, ahol sok a fogyatékos, biztosan felemelő látvány lesz, és miért nem kérvényezem, hogy az én környezetembe telepítsenek fogyatékosokat.

Ezúton jelzem, jöjjenek nyugodtan.

Aki kisétál a Műcsarnok mellé megnézni az idei ARC kiállítást, minden bizonnyal vegyes érzelmekkel fog onnan távozni. Egyrészt a „Mi történt velünk?” kérdésre válaszoló plakátok, alkotások rendkívüli módon szemléletesek és szellemesek, másrészt a jelenkor Magyarországára reflektáló munkák bizonyos értelemben szomorúak is. Széthúzás, visszatérő konfliktusok, kettős mércék, politikai kapitalizmus, elszámoltatások és „megúszások”, populizmus popularizálása – ez így mind, ilyen most az ország. Néha már-már egy szüntelenül kiabáló országnak tűnünk, mely olyan hangos, hogy kiabálás közben azt sem vesszük észre, ha elmegy mellettünk a világ.

Osztom a humorát az Ötvenhatosok terén látható plakátoknak, és értem, ha nem is végtelen, de „realista” pesszimizmusukat. Mit gondoljon egy művész egy olyan országban, ahol a trafikpályáztatásról minden tisztességes honfitársunknak egy kormányzati bűnszövetkezetben elkövetett csalás/lopássorozat jut eszébe?? Mondhatjuk, hogy kiváló alap arra nézve, hogy „megzenésítse” a szerző. Így lett az ARC kiállítás egyik slágertémája a trafik.

A másik pedig, a vak komondor esete. Ezen a (csak a telefonommal készített, ezért nem túl jó minőségű) fotón éppen Hegyháti Emese alkotása (Anyu csak [sz]épséghibás) látható.

Nem kell magyarázni, beszédes, ötletes és hát, igen, nézzük, és nyelünk egyet. Mert ez mégiscsak egy gyerekrajz lenne, egy olyan gyereké, akinek végig kell néznie egy „vak komondor-jelenetet”. Olyan családokat juttat eszünkbe, ahol akár naponta előfordul, hogy vak komondorok „ütni” indulnak.

Kutyafajta még nem égett annyira ebben az országban, mint szegény komondorok. Mostanában szinte senki nem úgy tekint rájuk, mint a magyar puszta és a juhászok őrzőjére, hanem mint négy lábon járó Rocky Balboa-imitátorokra, akik minden arra járó nőt nem csak ugatásban, hanem célzott ökölcsapásokban is részesítenek. Sajnos, ez nem vicces, senki nem gondolta volna ebben az országban, hogy olyan honatyák ülnek az Országgyűlésben, olyan emberek hívatják magukat képviselőknek, akiktől retteg a feleségük, társuk.

Így hát itt volt az ideje, hogy meghirdessük a Vak Komondor-díjat, amelyet a Párbeszéd Magyarországért alapított. Szavazzon az olvasó is, bár belátom, nem könnyű a link alatti felsorolásból a díjnyertest kiválasztani. Párttársammal, Dorosz Dáviddal egyetértve: „Ahogyan a Fidesz-KDNP (és a Jobbik) honatyái a másik nemről beszélnek, úgy azok az emberek szoktak, akik a nőkre másodrendű, elnyomásra, konyhában mosogatásra és gyermekkihordásra, majd a férfi örök kiszolgálására »ítéltetett« egyénként tekintenek.”

Én már leadtam a voksomat, szavazzatok ti is – nem könnyű választani.

Végezetül álljon itt még egy igazi országértékelő plakát az ARC-ról, sajnos itt az alkotó nevét nem írtam fel – kérem, aki tudja, küldje el nekem –, viszont ennél jobban talán össze se lehetne foglalni, mi is az a Fidesz (-kormányzás):

Tehát itt egy vak komondor, ahogyan trafiklogót tervez; fiatalok röghöz kötési alapdokumentumát (Hallgatói Szerződés) táskába helyez; sms-t kap a belügytől, hogy maradjon a kocsijában hófúvásban, majd egyszer jön a kormány; Schmitt Pál doktori disszertációjával bíbelődik; stadion szerencsekerekezik, amelyen mindig Felcsút nyer; s végül darabjaira szedi a Kossuth teret. Ez így együtt, maga a Fidesz.

Gratulálok az ARC kiállítás alkotóinak, tanulságos ilyen vidáman szomorú perceket kapni. Szerencse, hogy mindenen tudunk nevetni – de közben azon vagyunk, hogy jövőre a közélet egészen más hangulatú munkákra indítsa a szervezőket és alkotókat.