„A buszos körutazás résztvevői jártak Firenzében, Rómában, a Vatikánban, Assisiben és Nápolyban, de azt is megtapasztalták, hogyan működik az olasz egészségügy, és milyen a közbiztonság nyugaton.”  - olvashatjuk az Index hírében, amely arról tudósít, hogy Nyírlugos város képviselő-testületének 2,4 millió forintba került az egyhetes olaszországi vakációja. Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy egy buszos körutazás alkalmával bármiféle tapasztalatra, benyomásra tehetünk szert az olasz egészségügy működését illetően?

A hír arról is szól, hogy a polgármester szerint a képviselő-testület tagjai nem kapnak fizetést. Ismerős gyakorlat ez itthon, nem egy település alkalmazza ezt, bár olyat is hallani, hogy egyes esetekben más módon, egyéb juttatások címén veszik fel a pénzt. Az mindenesetre biztos, hogy ennek ára nem a kirándultatás vagy a külföldön nyaralás kell hogy legyen. Egy dolog lemondani a díjról, és egy másik dolog úgy „felvenni” azt, hogy szép fotók készüljenek Olaszországban – pláne a mai Magyarország helyzetét tekintve. Hiába mondja azt a  polgármester, hogy „Széchenyi István is világlátásra buzdította honfitársait”, szerintem olyat nem írt Széchenyi, hogy mindezt az önkormányzat pénzen tegye az ember. Azt sem nagyon értem, ahhoz hogy a képviselők az olasz egészségügy gyakorlatát megtapasztalják, miért volt szüksége mindenkinek elvinni a házastársát is – biztosan őket is érdekli –, továbbá idegenvezetőt.

Akkor lennék a legnyugodtabb, ha a korábban a  több mint egymilliárdos adósságot felhalmozó település vezetője bemutatná, hogy Firenzében, Rómában, Vatikánban vagy Assisiben milyen olyan új modelleket tapasztaltak, amelyeket Nyírlugos városában is tudnak majd alkalmazni. Prezentációját szívesen veszem, ötleteit minden adófizető szívesen látja. Előre is köszönjük.

A Népszabadság „Top 150 Csúcsvagyon” összeállítása alapján újra bizonyítást nyert, hogy Felcsút fura-ura nem csak az asztal alatt kiosztott földbérleti pályázatok nagy mestere, hanem Orbán Viktorral való szoros, alcsútdobozi- és felcsúti vérszövetsége oly mértékben került honorálásra, hogy mire egyik reggel felkelt, máris a milliárdosok táborában találta magát.

Jó reggelt, szép ébredést, odacsaptak a fehérvári huszárok. Ha nem is a miniszterelnök által megénekelt kislány „meghágásnak”, de a milliárdok csapjai immáron nyitva vannak.

Mielőtt valakiben az előző bekezdés egy olyan irányt indítana el, hogy „nocsak, irigykedik a Szabó Rebeka”, egyrészt meg akarom őket nyugtatni, hogy életemben nem fogok arra törni, hogy állami megbízásokból duzzasszam fel egyébként sem létező vállalkozásaimat, ahogy az is erkölcsöm ellen való, hogy pályázat nélkül nyerjek el földeket gazdálkodók elől, és azt sem tervezem, hogy a trafikmaffia egyik végén majd testvérem csücsüljön. Az a világ, amelyért én dolgozom, amiben én hiszek, abban nem Mészáros Lőrincek álmodják magukat milliárdosra egy ország rémálmaként, és nem is egy olyan országért dolgozom, ahol olyan mértékben fonódik össze a politika, a klientúra és a gazdaság egy része, hogy korrupciókutató legyen a talpán, aki ki tudja bogozni a szálakat.

Dorosz Dávid PM-s képviselő írta nemrég a mercis, fideszes Papcsák kapcsán: „Csak a rend kedvéért: engem a legkevésbé az zavar, hogy 65 milliós osztalékot vett fel tavaly ügyvédi irodájából. Minden bizonnyal remek ügyvédekkel és munkatársakkal dolgoztat. Nyilván ők jobban megdolgoznak Papcsák osztalékáért, mint amennyire a Közgép meg szokott izzadni közbeszerzési pályázatokon. Aki dolgozik, tevékeny, annak telhet a luxusra. Kivétel, ha közötte van azoknak, akik vesztesei a Fidesz politikájának. Mert akkor benzinre is alig telik, nem hogy luxusra. Ők a többség: az egykulcsos adóval jól járó keveseken kívül mások nem nyernek az orbáni gazdaságpolitikán. Így keveseknek adatik meg az, ami Papcsáknak akad. Akinek meg lett volna esetleg évtizedek múltán, azt a magánnyugdíjvagyonnal együtt lenyúlták.”

No igen. Nem feltétlenül a 6,9 milliárdos vagyonnal lenne a gond, bár amikor a társadalom egyre inkább két részre szakad, amikor a szegénység és társadalmi kirekesztettség rohamosan nő az országban (mint azt a TÁRKI elkeserítő adatokat mutató felméréséből is láthatjuk), akkor ez is súlyos kérdéseket vet fel. Azzal viszont biztosan komoly gond van, ha egyes cégeknek ömlik az állami közbeszerzés, miközben más, nem narancsba öltözött vállalkozók folyamatosan veszítenek, velük családjaik és az ország. Azzal is, ha helyi gazdálkodók helyett új földesurak harácsolják össze az állami földeket, ha Felcsútra kisvasúttal tolják a pénzt, stadion épül pár száz embernek, miközben Mészáros 800 millió forint osztalékot vett ki egyik cégéből, ami ötször annyi, mint az összes alkalmazottjának teljes fizetése. Ahogyan Scheiring Gábor is írta: „az Orbán-kormány a szegények kormánya: amióta hatalmon vannak, egyre több a szegény”, és ezért az egykulcsos adó, a rossz gazdaságpolitika, a kirekesztő társadalompolitika mellett az is felelős, hogy a fideszes haverok az adófizetők pénzéből, mások kisemmizésén keresztül halmoznak fel hatalmas vagyonokat.

Egy-két szó még a milliárdosok listájáról: hiányzik róla Simicska Lajos, ami meglepő, talán a Közgép-polip cégbirodalma nehezen lekövethető. Rajta van viszont a Continental dohánykereskedelmi cég tulajdonosa, ő ugye a trafikkoncessziók kapcsán harapott nagyot. Rejtőzködni próbálnak, mi viszont szeretnénk ezt megnehezíteni, kiemelt vagyonvizsgálat alá vennénk a trafik, föld és egyéb állami üzletből meggazdagodott, 100 millió forintot meghaladó vagyonú személyeket mindent megteszünk az igazságért.

Amíg Orbán dúlja az országot, addig Mészáros őrzi milliárdjait, őrzi közös vagyonukat, Mészáros milliárdjaiban ugyanis Orbán is vastagon benne van. Mészáros nem csak milliárdok őrzője, hanem nagy titkok tudója, Orbán Viktor páncélszekrényének kulcsa az ő kezében van. (Fotó: 444.hu)

Remélem, miközben Mészáros Lőrinc a vagyon adta magabiztossággal sétálgat Felcsút környékén, végigkíséri őt azoknak a tekintete, akiket időközben tönkretett (mint a Mészáros Lőrinc által legelőiről kizárt, és így a tönk szélére sodort alcsúti juhász). No és hogy egy pillanatra sem felejti el, hogy a kormányváltás a föld- és trafikpályázatok átvilágításával, a fideszes oligarchák rendszerének felszámolásával indul. Mi ezért dolgozunk.

Újabb parlamenti nap, újabb kormányzati lufira történő figyelemfelhívás az ülésteremben, azaz a PM politikusai megint nem tűrik csendben az igazságtalanságot. Szabó Tímeával és két Szilágyival (László, Péter) közösen táblákkal illusztráltuk azt, hogy a rendszerváltás utáni legigazságtalanabb adópolitikai húzás, ami állampolgárok millióinak zsebéből vett el pénzt, azaz az egykulcsos adó, mennyit is hozott a fideszes miniszterek konyhájára. (Fotó: Index.hu)

Íme, a számukra és csak nekik mindenképpen impozáns lista:  

 Kövér László havi 511.680 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Orbán Viktor havi 342.172 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Navracsics Tibor havi 310.035 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Varga Mihály havi 300.026 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Fazekas Sándor havi 246.141 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Semjén Zsolt havi 317.381 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Hende Csaba havi 245.702 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Balog Zoltán havi 280.851 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Martonyi János havi 286.336 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Németh Lászlóné havi 256.638 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Pintér Sándor havi 9.957.892 forinttal többet visz haza az egykulcsos adóval.

 Mára több kérdés nincs, csak a táblák, a fenti füleknek olyan szépen csengő forintok, és emelkedő fizetés. Ha már az ország nem is, az ő pénztárcájuk jobban teljesít. Ebből is látszik, kik az egykulcsos adó igazi nyertesi, mennyi pénzt szavaztak meg a kormány tagjai maguknak. (Fotó: Járdány Bence)

Magukra akarják szabni a jogrendet, magukra szabják egy ország költségvetését. Büntetőexpedíció a szegények ellen, jutalmazása a rezsim kiszolgálóinak. Ezért indítottunk kampányt, aláírásgyűjtést az egykulcsos adó eltörléséért, egy igazságosabb adórendszerért. A táblákra írt számokban is megmutatkozó kormányzati szociális érzéketlenséget pedig le kell váltani - rajta vagyunk mindkét ügyön!

Egy kutatás szerint a szülők egyharmada külföldi továbbtanulásban, közel fele pedig külföldi munkavállalásban gondolkodik, ha gyermeke jövőjéről van szó. A reprezentatív felmérés olyan szülők körében készült, akiknek gyermekei továbbtanulás előtt állnak. Így persze a bejegyzésem címe nyilván túlzó kissé, hiszen külföldi egyetem után remélhetőleg nem hamburgerkészítés vár a magyar diákokra. Kissé, de nem egészen, mert egyrészt nem minden elindulónak, hazáját elhagyónak adatik meg az, hogy ne kelljen dolgoznia tanulás mellett, másrészt bármennyire is a startup vállalkozók az új magyar kreativitás hordozói, nem mindenki képes egyik napról a másikra beszállni a globális innováció versenyébe.

Mindenesetre ez a kutatás is csak arra világít rá, hogy napjaink Magyarországán, a hoffmanni felsőoktatás dezintegratív „reformjai” közepette tízezrével hagyják el honfitársaink az országot. Nem tudnak, vagy nem akarnak, nem kívánnak abban a felsőoktatási intézményrendszerben létezni, tanulni, amelyet Hoffmann Rózsa rémálmodott nekik, és amelyet mostmár Klinghammer István álmodik tovább. Elemzések sokasága mutatja, hogy a hoffmanni ötletgyár a világszínvonaltól történő eltávolodást jelenti. Egy romló színvonalú és eleve zárt felsőoktatás fogadja a tanulni, okosodni, boldogulni akarókat. Akik eredetileg itt akartak élni. Az itt élni akarókat viszont olyan hírek fogadják, hogy „Miskolcon két év alatt harmadával, 1107 fővel, míg Debrecenben bő negyedével, 2214 fővel csökkent a („normál eljárásában”) felvett elsőévesek száma. Szeged mintegy ezerötszáz, a Nyugat-Magyarországi Egyetem ezerhétszáz, a Pécs közel háromezer (!) elsőst veszített 2011-hez képest.” Vagyis Orbán és Hoffmann sóval hinti be egykori egyetemi férőhelyeink hűlt helyét, és egy megszorításról megszorításra bukdácsoló társadalom után a felsőoktatásnak is ezt szánja univerzális törvénynek.

Nem csoda, ha a szülők, akik viszont kuporgatnak, spórolnak, sokszor komoly áldozatokat hoznak annak érdekében, hogy gyermekeik tanulhassanak, most inkább úgy gondolják: gyermekeik boldogulása külföldön biztosabb. Ez baj, és a félreértések elkerülése végett, nem azzal van a gond, ha a tudásvágy, a kíváncsiság hajt valakit a külföldi felsőoktatás felé, hanem azzal, ha a hazai egyetemek elérhetetlensége, rossz minősége, vagy a diploma utáni boldogulás kilátástalansága. Éppen ezért szeretne az Együtt – PM mindent megtenni azért, hogy a diákoknak se kelljen elmenekülniük az országból, hogy ismét egy nyitott felsőoktatás várja őket.

Ennek útja világos, ezért indulok magam is, szállok versenybe egyéni képviselőjelöltként, hogy bebizonyítsam, hogy itthon élni is érdemes; hogy nem a fiataloknak és a boldogulni akaróknak kell elmenniük, hanem a kormánynak; hogy a párbeszédre, az átláthatóságra és adott szó hitelére épülő politika eredményesebb, mint a zárt ajtók mögötti tárgyalások romboló kultúrája, az ököl politikája.

Azért is kell dolgoznunk, hogy ne a címben írt londoni McDonald's és az itthoni munkanélküliség között kelljen választania fiatalok ezreinek. Tudjuk, hogy van, amikor nincs más lehetőség, épp ezért tisztelet a gyorsétterem láncokban nehéz munkát végzőknek, de ezek sem a környezettudatos életmód, sem az egészséges táplálkozás, sem a méltányos jövedelem szempontjából nem tekinthetők életcélnak továbbtanulásra vágyó gyermekeink számára. Sem itthon, sem Londonban. Orbán Viktornak és Hoffmann Rózsának mennie kell, hogy a fiataloknak lehetőségük legyen túllátni a gyorséttermi krumplisütésen.

Sokféle visszaéléssel, arcátlan hazugsággal találkoztam már az állami földbérlet pályázatok tanulmányozása során, de ami a Borsodi Mezőség ügyében tett feljelentésem (és az MSZP-s Gőgös Zoltán és Harangozó Gábor párhuzamos feljelentése) kapcsán lezajlott nyomozás során kiderült, azt többszöri elolvasás után is alig akarom elhinni. A Borsodi Mezőség Bükki Nemzeti Park által kezelt mintegy 4000 hektárjának haszonbérbe adásáról sok cikk jelent már meg a sajtóban, a történet előzményeiről Ángyán József 3. jelentésében, illetve ezt összefoglaló, vagy oknyomozó cikkekben olvashatnak. Szerintem nagyon tanulságos utánaolvasni a háttérnek, én itt most csak az érthetőség kedvéért írom le a legfontosabb eseményeket.

Korábbi, egy olasz céggel kötött előnytelen földhasználati szerződés peres úton történő felbontása után a földet kezelő Bükki Nemzeti Parknak (BNP) lehetősége nyílt arra, hogy kölcsönösen előnyös feltételek mellett a mintegy 4000 hektárnyi (jórészt védett) földet helyi gazdáknak adja bérbe. A pályázat kidolgozásának folyamatában részt vett a BNP, a VM több államtitkársága (köztük az akkor még Ángyán József által irányított is), az NFA vezetése és Szabó Csaba földügyi miniszteri biztos, a pályázati feltételek, a bírálati szempontok kidolgozásába pedig bevonták a helyi gazdakört is. A pályázatot azonban a beadási határidő lejárta után 10 órával indokolás nélkül visszavonták, a BNP akkori igazgatóját a miniszter azonnali hatállyal menesztette.

A pályázatot aztán újra kiírták, már az NFA gyakorlatából ismert feltételekkel, a kb 40 százaléknyi szubjektíven adható pontszámmal.  Az eredmény: a legnagyobb nyertes Kanyok Attila (fideszes politikus, Tiszaújvárosi polgármester jelölt, Mengyi Rolandnak, a megyei közgyűlés fideszes elnökének kampányfőnöke) cége lett 496 hektárral. Több, mint 400 hektárt nyert még két, a helyiek szerint Tállai András államtitkárhoz köthető személy,  és ezen a pályázaton nyert a műkörömépítő hölgy is, 246 hektárt. Amikor elutaztam Egerbe és megnéztem a pályázati anyagokat, feltűnt, hogy azokban nem volt irat a bíráló bizottság összetételéről (ahogyan ezt más pályázatokban láttam), illetve az is, hogy Kanyok Attila pályázatának gazdálkodási terve gyakorlatilag szó szerint megegyezett az egyik vesztes pályázóéval, mégis kétszer annyi pontot kapott rá. Feljelentést tettem tehát hivatali visszaélés és hűtlen kezelés gyanújával.

A Fővárosi Főügyészség nemrégiben levélben számolt be a nyomozásról és az abból levont következtetéseiről. Először is, a hivatali visszaélést nem találták megalapozottnak (mert szerintük sem az NFA munkatársai, sem a BNP igazgatója nem hivatalos személy, ami szerintem teljesen abszurd, ezzel kapcsolatos további lépéseimet hamarosan bejelentem), viszont magánokirat hamisítás gyanújával áthelyezik az ügyet az Egri Járási Ügyészséghez. Az történt ugyanis, hogy a BNP igazgatója az NFA javaslatára (színlelt pályázati eljáráson keresztül) megbízott egy ügyvédi irodát a pályázatok értékelésének formai követelményeinek biztosítása céljából. Az ügyvéd azonban feladatkörét kissé tágan értelmezve, a pályázatok bontása után azokból 1-1 példányt magához vett, majd mintegy másfél hónap múlva visszatért a BNP egri központjába, kinyomtatta az általa korábban kitöltött bírálati lapokat és értékelési jegyzőkönyveket és átadta azokat az igazgatóság tagjainak. Az összesen 107 földrészletre többen is pályáztak, vagyis jónéhány száz vaskos pályázati anyagot és gazdálkodási tervet kellett az ügyvéd úrnak átböngésznie és lepontoznia, azt hiszem, ezúton gratulálhatunk a teljesítményéhez - mindenki eldöntheti, mennyire valószínű, hogy mindezt egyedül vitte véghez. A pályázatok eredményéről aztán – mintha valóban az erre felhatalmazott, szakmailag hozzáértő nemzeti parki munkatársak pontozták volna – a BNP igazgatója hirdetményt tett közzé, és a nyertesekkel annak rendje és módja szerint meg is kötötték a haszonbérleti szerződést.

A nyomozás azt is megállapította, hogy még a pályázat első, a helyi gazdákat is bevonó körében többen „lobbitevékenységet fejtettek ki”, illetve nemtetszésüket fejezték ki az akkori nemzeti park igazgató, illetve Ángyán József akkori államtitkár felé az első körös pályázati feltétel rendszerrel kapcsolatban. Ezek a személyek történetesen pont az első kör visszavonása után a második körben kiírt pályázat négy legnagyobb nyertesei voltak, illetve a már említett Mengyi Roland, a megyei közgyűlés fideszes elnöke és Tállai András államtitkár.

Mindezek leírása mellett azonban az Ügyészség azt is kijelenti, nem lehetett megállapítani, hogy az ügyvéd, vagy a BNP igazgatója, akiket most többrendbeli magánokirat hamisítással vádolnak, a földpályázaton nyertes, vagy a nyertesekhez köthető, fideszes illetve fidesz-közeli, bizonyítottan  „lobbitevékenységet” végző személyek érdekében követték volna el a bűncselekményt. Tehát adott egy nemzeti park igazgató (akinek felettese  vidékfejlesztési miniszter, és akinek elődjét az első körös pályázatok kapcsán menesztette a miniszter), meg egy vele a Földalapkezelő javaslatára szerződő ügyvéd, akik magánokirat hamisításokat követnek el csak úgy a saját szakállukra, és pusztán a véletlen műve, hogy fidesz-közeli személyek jönnek ki nyertesen az ügyből. Hihető, nem?

Azt gondolom, felháborító, hogy a mára országos méretűvé nőtt állami földbérlet pályázatokkal kapcsolatos botrányok miatt most egy ügyvéddel és egy nemzeti parki igazgatóval akarják elvitetni a balhét. A földbérlet pályázatok irányítója a Vidékfejlesztési minisztérium és a hozzájuk tartozó Nemzeti Földalapkezelő Szervezet, és számos esetben láthattuk, hogy akár Fazekas Sándor miniszter, akár a földprogramért felelős új államtitkár (Bitay Márton), akár az NFA elnöke, Sebestyén Róbert földügyi propaganda-nyilatkozataira jellemző, hogy sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal. Tisztán látszik, hogy az állami földek hosszútávú haszonbérleteire vonatkozó pályázatokat a kormány arra használja, hogy a kevés tisztességes esetet leszámítva a saját haverjaiknak, fidesz-közeli helyi nagygazdáknak, politikai hűbéruraiknak kedvezzenek, hogy nekik osszák szét azokat a földeket, amiket a helyi gazdáknak ígértek. Ezért fogja az Együtt – PM a tisztességtelenül szétosztogatott földeket visszaszerezni.

Addig is, amellett, hogy le kéne állítani az egész földpályázati rendszert (ami persze nem fog megtörténni), és meg kell semmisíteni a fent leírt Borsodi Mezőségi pályázatok eredményeit (hiszen egy arra semmilyen felhatalmazással nem rendelkező ügyvéd pontozta le őket!), azonnal felül is kell vizsgálni a nemzeti parkok jelenleg folyó pályázatait, és külsős ügyvédi irodákkal megkötött jelenleg is érvényes szerződéseit, amit egyébként miniszteri utasításban írtak elő számukra. A Hortobágyi és a Bükki NP az üvegzseb nyilatkozatuk szerint egy miskolci fideszes önkormányzati képviselő ügyvédi irodájával szerződött, összesen kb 72 millió Ft értékben. A Bükki Nemzeti Park legutóbbi, augusztusban kiírt, mintegy 3000 hektárt érintő földbérlet pályázatait október elején visszavonta.

Amíg várom az Egri Ügyészség lépéseit, a fentiekkel kapcsolatban a vidékfejlesztési minisztert is megkérdezem. Válaszát itt is közzé fogom tenni.