Volt, van, és lesz is értelme bátor, értékelvű és zöld politikát csinálni hazánkban. Ma ezt bátran kijelenthetjük, bár bennünk, az Együtt-PM politikusaiban, tagjaiban és aktivistáiban eddig sem volt kétség ezt illetően, továbbá abban sem, hogy Jávor Benedek személyében lesz baloldali-zöld képviselete Magyarországnak az Európai Parlamentben. Sokan és sokat dolgoztunk ezért. Legfőképpen Bence. Nagyon örülök sikerének, most is mosolyogva írom e sorokat, és ez jó darabig így is lesz, míg a tegnap estére gondolok, és mindazokra a hetekre, amelyek mögöttünk vannak.

Pedig nem volt ám könnyű, gondolom, nem kell ecsetelnem miért. De nem adtuk fel, nem ám. Az Együtt-PM politikusai a kudarcos országgyűlési választás után sem adták fel a küzdelmet, nem egy választásra szerződtünk ugyanis az állampolgárokkal, hanem Magyarország és a baloldal megújítására. Tudtuk, tudjuk, hogy az nem megy egyik napról a másikra. Lépésről lépésre, centiről centire kell haladnunk. Nem háttér nélküli forradalmi bejelentésekkel újul meg a baloldal, hanem akkor, ha a megújulás szándékát tényleg érdemi, látható tettek követik. Ezt illetően mindig öröm ránézni az EP-plakátunkra: tele vagyunk új, fiatal, dinamikus, friss arcokkal.

Az Együtt-PM valamivel több, mint egy év alatt érte el a tegnapi sikert. Mondhatni politikai gyerekkorban vagyunk még - ugyanakkor parlamentet, önkormányzatokat is megjárt, tapasztalt politikusaink, elszánt aktivistáink segítségével komoly és érett felnőttként politizálunk. Valamivel több, mint egy év után Budapest egyik vezető ellenzéki ereje vagyunk, immáron hemzsegnek a második helyek a kerületek eredményei alapján. Egy év után pedig Együtt-PM-s képviselőt küldünk és küldenek a magyarok az európai színtérre. Ha csak arra gondolok, hogy alig ért véget az április hatodikai kampány, már Kishantoson találtam magam, a múlt hét óta pedig a földpályázatokat vizsgálom (nem olyan régen ugyanis pert nyertem a Fidesz hazugsággyárával szemben), akkor okkal mondhatjuk: az emberek bíznak bennünk. Mi pedig bennük.

Tegnap este a Rácskertben igazán felemelő volt lenni. Ha eddig bárkinek kétsége lett volna, úgy most, hogy Jávor Benedek – akinél kitartóbb, alaposabb és elkötelezettebb zöld „munkást” aligha ismerek, ráadásul fanyar humorával a legkilátástalanabb helyzetekbe is tud egy kis derültséget csempészni – személyében baloldali-zöld képviselete lesz honfitársainknak, nyugodtan kijelenthetjük: a baloldal megújulása részünkről folytatódik.

Már az országgyűlési választáson is az Együtt-PM jelöltjei hozták a legjobb eredményt, most pedig számos helyen megelőztük a 25 éve a „baloldaliság” pozíciójában lévőket. Holott nincs kétségem, hogy aktivistáik jó munkát végeztek, tiszteletem minden kampányban résztvevőé. Megértem csalódásukat. Reméljük, idővel mindenki megtalálja politikai otthonát, mert a munkának folytatódnia kell. Fenntartom: szeretett hazánk nem bír el még négy év Orbánt. De nem ám!

Nem fenyegetésnek szánom, de az Együtt-PM-ről még sokat fogtok, fognak hallani! És Jávor Benedekről is!

A kampány utolsó előtti napján vagyunk, holnap választás. Ebédidő tájt kezdem írni e sorokat Vecsésen, éppen kampányzáró családi- és egészségnapot tartunk, miközben aktivistáink az utcákat szántják fel. Nagyon nagy munkát visznek véghez, köszönöm csak köszönhet nekik Magyarország. Sok rendezvényen vagyunk túl (emlékezetes kampány biciklizésünk videóját itt megnézhetik), számos remek emberrel találkoztam e néhány hónap alatt, akik bátrak, fáradhatatlanok. Bennük van a jövő, ők hordozzák azt, amire Magyarországnak ma szüksége van.

Munkájuk és aktivitásuk révén ma már egyre többen tudják, Magyarország rendszerváltás utáni történetének legfontosabb választása jön: jövőt választunk, a jövőnket vehetjük vissza. Egyik oldalon van a remény, egy biztonságos, nyugodt és megtartó Magyarország, másik oldalon a maffiaállam, Rogán „nem tudom, honnan lett luxuslakásaim” Antal és a vitázni nyuszi módjára gyáva Orbán, továbbá a közpénzeken fenntartott agymosásra szakosodott médiája és a reménytelenség.

Most, most mindnyájunknak el kell menni. Át kell ütni a közöny falait, nem legyinthetünk a jövőnkre, arra, hogy kaszárnyát csinálnak hazánkból ezek a hatalomba szerelmesedett politikai percemberkék és automata módjára hazugságokat ismételgető, bokorból kiugráló Fidesz-szóvivők.

Lopnak, csalnak, hazudnak – még az ülésteremben is szembesítettük őket ezzel. De el is buknak: ehhez csak el kell menni szavazni mindenkinek, aki változást akar. Két x, hogy lehessen négy év múlva is még kire, kikre szavazni. Két x behúzása a kormányváltó szövetségre és maximum fél óra. Mindössze ennyit vesz el a vasárnapból a részvétel.

Tudnunk kell: ha nem megyünk el választani, ha nem a kormányváltó szövetség jelöltjeit támogatjuk, hanem bármely más pártot, akkor Magyarország teljes kifosztását és még több ezrek elszegényedését tesszük lehetővé, azt, hogy fideszes politikusok eltüntessék vagyonnyilatkozataikban luxusházaikat, azt, hogy nemzeti dohányboltok után akár Fidesz-közeli nemzeti italboltok szülessenek.

Aki otthon marad, vagy aki nem a kormányváltó szövetségre voksol, az a Fidesz által meghekkelt választási rendszer miatt valójában Orbán Viktorra szavaz. Orbán Viktorra szavaz az is, aki a Jobbikra, és Orbán Viktorra szavaz az is, aki az LMP-re voksol (és persze ez az egyetlen hasonlóság a két említett párt között). És Orbán Viktorra szavaz az is, aki bedől a kamupártoknak – legyen az a Schmuck-féle szocdemek, Szili Katalin KTI-je, vagy a megtévesztési céllal létrejött Együtt2014 és Szepessy-féle Összefogás. Ezek nem pártok, hanem közpénzgyűjtőhelyek, emberek átverői.

A szavazócédulán csak egy listája van a kormányváltásnak és tizenhét a kormány maradásának. Szavazzon az MSZP, Együtt, DK, PM, MLP közös listájára, amely a szavazólapon a 17. helyen lesz! Én pedig a vecsési körzet listáján a 7 – apró betűvel, a nevemet keressék…

Szabó Rebeka és a 17-es lista. Ha ez a két x megvan, Orbán megy, kormányváltás jön.

Győzzék meg szomszédjaikat, a szomszédok szomszédjait, az egész utcát. Egy életünk van, arról döntünk vasárnap.  

Szabó Tímea, a PM társelnökének vendégbejegyzése

Pártunk, politikai otthonunk a Párbeszéd Magyarországért berkein belül van egy visszatérő történet, mely összeköt engem Rebekával. Szimpatizánsi megkeresésekben, parlamenti levelekben vagy éppen lakossági fórumokon gyakran megdicsérnek, megszorítják a kezem, és elmondják, hogy mennyire örülnek, hogy ilyen harcosan védem a gazdák érdekeit, hogy ilyen karakánul kiálltam a földrablások ügyében a fideszes oligarchákkal szemben. Természetesen a dicséretet mindig átadom annak, akinek ez valóban jár, a "másik Szabó lánynak", aki néha hasonló beszélgetésekről számol be. 

 Bár még a hajszínünk is különböző :), valami rejtett hasonlóság mégis lehet a politika macsó kultúrájába hozzám hasonlóan a 2010-es választásokkal bekerülő Rebekával. Egyikünk sem tudja elviselni az igazságtalanságokat, a gyengék, elesettek elnyomását, a közpénzek olyan megdézsmálásait, mint amit Szűcs Lajoshoz hasonló vidéki fideszes kiskirályok a trafikmaffiával és a földrablással véghezvittek. 

 A hasonlóság néha még a kormánypárti médiát is összezavarja, akik rendszeresen felcserélik a titulusainkat. Pedig ha máshonnan nem, a csaló földpályázatok egyik főmérnökétől, Budai Gyula államtitkártól tudhatnák, hogy milyen az igazi Rebeka:

"Budai Gyula reagál Schiffer felszólalására, aki meglepő módon Szabó Rebeka dicséretével kezdi. Szerinte Schifferék csak gyenge utánzatai annak a harciasságnak, amit a korábbi frakciótársuk folytatott."

Hogy ezt pont Budai Gyula mondta, na ezt még mi sem állhattuk meg nevetés nélkül...

Pedig nem is olyan meglepő, hogy ezt mondta: amikor Rebeka, bátran szembeszállva a fideszes maffiával, a Simicska-birodalom gépezetével, bírósági győzelmeivel napfényre hozza a földrabláshoz kapcsolódó pályázatokat, azt még ellenfelei is elismerik: nem lehet eltántorítani az emberek képviseletétől. Ezért is tette ki a Fidesz a Mezőgazdasági bizottságból...

De persze nemcsak Budai Gyula aranyköpésein szoktunk együtt nevetni. Amikor Rebekát megismertem, még „civilek” voltunk, és mindketten azon dolgoztunk a saját szakmánkban, hogyan tehetnénk Magyarországot egy szabadabb, igazságosabb és biztonságosabb országgá. Azóta a közösen alapított pártban folytatjuk ugyanezt, és a sok küzdelem mellett nagyon sok vidám percet is átéltünk. Mert Rebeka igazi csapatjátékos, aki elszántsága és elvhűsége mellett derűs és empatikus munkatárs is - a vecsési körzet lakói keresve sem találhatnának jobb képviselőt.

Ilyen az igazi Rebeka, és ilyen lesz a következő Országgyűlésben is, ahol ha a vecsési, gyáli, maglódi, péceli, ecseri, felsőpakonyi, üllői és gyömrői állampolgárok is úgy akarják, tovább folytathatja az elmúlt négy év határozott, erős szakmai alapokon nyugvó és empatikus munkáját!

Márpedig ki az, aki ne akarná, hogy az Országgyűlés egyik legelszántabb, legkitartóbb és legokosabb női politikusa folytassa?! Ebben most még segíthettek is neki: aktivistának, kampánystáb-tagnak itt lehet jelentkezni: http://tinyurl.hu/MnLi/

Mert az utolsó pár napban minden kis lépés számít. Mindenki, aki változást szeretne, beszélgessen a barátaival a szomszédaival, győzze meg őket, hogy érdemes szavazni, hogy le lehet váltani Orbán maffiakormányát. 

Szavazzatok Rebekára! Szavazzatok a kormányváltásra! Szavazzatok az igazságos Magyarországra!

 Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke

Az utóbbi hetekben már harmadszor olvastam a péceli hírek között a fiatal Zsombori Balázsról, így most végre nem mulasztom el, hogy kifejezzem elismerésemet és gratulációmat: a péceli fiatalember ugyanis mobiltelefonos alkalmazást fejlesztett sérült emberek számára, amely a kommunikációjukat könnyíti meg azzal, hogy a „program hangot ad mindenkinek, segít a nyelvi akadályok leküzdésében”. Ez valóban óriási segítség, meg is nyerte vele az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyt. Az eredmény mellett külön öröm az, hogy közösségeinkben ilyen tevékeny, és kreativitásukat az emberek megsegítése érdekében használó fiatal(ok) van(nak). Gratulálok és további sikereket kívánok neki!

Sajnos, azt kell, hogy mondjam, hogy Zsombori Balázs többet tett a fogyatékkal élőkért, mint az Orbán-kormány az elmúlt négy évben. Ezen a területen ugyanis semmiféle, a sérült emberek jogait, érdekeit és igényeit figyelembe vevő és tiszteletben tartó előrelépés nem történt. Sőt, az ellátórendszert leépítették, a fogyatékkal élők nagylétszámú intézményekben ellátását támogatják az Európában kijelölt lakásotthon irányhoz képest, és a gyermekvédelemben sem érinti az intézménytelenítés a sérült gyermekeket. A legnagyobb botrányt pedig a megváltozott munkaképességűek csalónak bélyegzése okozta ebben a ciklusban.

A fogyatékossággal élő állampolgárokat ellátó intézményrendszer romokban van, a szolgáltatások minősége katasztrofális, az ellátások összege és a dolgozók bére a sorozatos megszorításoknak köszönhetően megalázóan alacsony, az egyenlő hozzáférés pedig komoly korlátokba ütközik. A súlyos fogyatékossággal élő embereknek járó támogatás a 23 ezer forintot sem éri el havonta. Az ellátásokat szigorították, mindezt abból a célból, hogy a kormány spórolhasson ezeken az embereken, miközben több száz milliárd jut stadionokra. A kormányváltás után tehát vissza kell térnünk az emberi méltóságot és a sérült emberek érdekeit tiszteletben tartó útra.

Ehhez át kell alakítanunk a rokkantnyugdíj-felülvizsgálati rendszert, tovább kell fejlesztenünk a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását célzó támogatásokat, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra. Stabil finanszírozást biztosítunk majd a megváltozott munkaképességű álláskeresők munkapiaci reintegrációját segítő non-profit szervezeteknek. A fogyatékossággal élők ellátását végző intézményrendszert átalakítjuk, hogy személyre szabott, minőségi szolgáltatásokat nyújtsanak. Célunk az, hogy az érintetteket személyes esetgazdák mentorálják végig az álláskeresés útján. További adókedvezménnyel ösztönözzük a vállalatokat arra, hogy fogyatékossággal élő munkavállalókat alkalmazzanak. Megerősítjük továbbá a fogyatékossággal élők és a megváltozott munkaképességűek hátrányos megkülönböztetését tiltó jogszabályi rendelkezéseket és folytatjuk az állami intézmények és a közösségi közlekedés akadálymentesítését, és kötelezővé tesszük azt a nagy- és középvállalati szektor számára is, türelmi időt hagyva a megvalósításra.

Nem várhatunk, mert számítanak ránk. Pontosabban ránk számíthatnak. És persze Zsombori Balázsra és társaira, mert biztos vagyok benne, sok hozzá hasonló okos, empatikus, segítőkész fiatal van hazánkban – csak maradjanak is itthon.

(A bejegyzésben természetesen a saját, illetve a kormányváltó szövetség véleményét írtam le, és nem Zsombori Balázsét.)

Jó kérdés, mondhatnánk. A minap vitára invitáltam. Nem azért, hogy jobban megismerjük egymást, hanem mert Pest megye 7. választókerületének lakóinak joga volna egy nyílt, konkrétumokon és érveken alapuló vitához. Bár gyanítom, hogy csak azzal szembesülnének, milyen az, amikor egy programnélküli kormány és oligarchaválogatott helyi védője konkrétumok nélkül vitába száll egy fillérre kiszámolt, az orbáni válsággazdaságot kiegyensúlyozott, normális viszonyokkal és szociális biztonsággal felváltó kormányváltó együttműködés programjával.

Szűcs Lajos azonban elmenekül(t) előlem, a vita elől. Ahogyan Orbán Viktor sem mer kiállni Mesterházy Attilával… Pedig még az egyik helyi tévé is vállalta volna a szervezést és a közvetítést. Egy lakossági fórumán megkérdezték tőle, miért nem áll ki velem vitázni, akkor is csak terelés volt a válasz. Egy szó, mint száz, előlem eltűnt, de azért persze felbukkan itt-ott, leginkább, ahol át lehet adni valamit, vagy esetleg építkezéseken. talán azt hiszi, hogy fotózgatás közben elfelejtődik az, hogy négy év nem volt elég neki arra, hogy érdemi lépésekre kerüljön sor a minden egyes települést érintő agglomerációs közlekedési problémák megoldása érdekében. Azori-szigetekre utazás közpénzből volt, a Gyált és Vecsést összekötő bicikliútra viszont nincs pénz (vagy szándék sem, ami még rosszabb). Felbukkanásai során feltehetően azért ügyel arra, nehogy a végén még esetleg egy állampolgár megkérdezze, hogy ha már őket képviseli úgy, mit gondol arról, hogy naponta 40 000 kiskorú éhezik, négymillióan élnek létminimum alatt, Simicska Lajos, Orbán Viktor jobbkeze percenként 1 millió forintot keres. Negyvenezer családot tett tönkre az a trafikmaffia, amelyet Szűcs Lajos is megszavazott. A tízezreket emberek zsebéből kivarázsoló egykulcsos adót szintén támogatta, ahogyan élen járt az embereket, vállalkozókat terhelő különadók megszavazásakor is. Luxusstadionokat ő is akart, milliárdos kivonásokat egészségügyből és oktatásból szintén. Megszavazta, egy hangja nem volt ellene.

Meg úgy általában sem. Szűcs Lajos parlamenti munkája ugyanis lesújtó. Ilyen teljesítmény után, egy munkahelyen nem alkalmaznák az embert. Mire gondolok? Szűcs 2001 óta minden bizonnyal vért izzadva képviseli az állampolgárokat, ehhez képest 2001-2010 között, jelentős részben ellenzékben, amikor ugye más eszköze eleve nincs a képviselőnek, mint javaslatokkal bombázni a kormányt, szóval 9 év alatt összesen 83 önálló indítvány benyújtására volt energiája. Nekem összehasonlítás végett az utóbbi négy év alatt eleve 90-re. Neki ebben a négy évben 11 sikeredett. Nem mondom, hogy elfáradhatott a keze.

Más téren sem volt túlságosan eredményes. Az utóbbi négy év alatt 42-szer, 2001-2010 között 131-szer szólalt fel a parlamenti ülésteremben. Én 2010-2014 között 236-szor.

A számok és a tények beszélnek, láthatóan Szűcs Lajos nem tudja, vagy nem akarja ellátni a feladatát. A legutóbbi ciklusban nulla alkalommal szólalt fel választókörzete ügyeit illetően is, egyszer nem említette felszólalásában a helyiek mindennapos problémáit.

Ehelyütt ismét jelzem: bármikor, bárhol kész vagyok a vitára, állok elébe. Én persze megértem, hogy nem áll ki, de a választókörzetben lakók nem. Jogosan érzik magukat becsapva. Szűcs Lajos se bent, az Országgyűlésben, se kint, egy vitában nem foglalkozik a helyiek problémáival, nem ad megoldást, nem ütközteti érveit. Se bent, se kint nincs. De akkor hol van?

Egy szó, mint száz, Pest megye 7. választókerülete igazi képviselőre vár. Négy éve küzdök a kisemmizett és megalázott gazdálkodók, a földeken dolgozók, a fiatal vállalkozni akarók ügyeiért. Négy éve folyamatosan küzdünk, egy percig nem adtuk fel, és nyertünk. Mert igazunk van. Ugyanezzel az elszántsággal fogok dolgozni Pest megye 7. választókerületében élőkért. Nem négyévente kell felbukkanni és fotókon mosolyogni, díszletként az embereket homokozó avatásokra hívni, hanem minden nap, utcáról utcára haladva kell a problémákat megoldanunk. A vállalkozónak esélyt, a biztonságra vágyónak nyugalmat kell adni. Közös problémák, közös megoldások!

Együtt sikerülni fog, én itt leszek.