December első napjaiban arról posztoltam, hogy Pócs János fideszes országgyűlési képviselő és polgármester olyan új innovatív utakat talált a szociális érzéketlenségben, amelynek csodájára járnak majd a szegények büntetőexpedíciójában gyakorlatot szerző kormánypárti politikustársai is. Nyilvánosan alázott meg egy családanyát, aki elmaradt befizetéseivel. Polgármesterként fogta és kiterítette a történetet névvel a közösségi médiában, hiába, hol is vannak annak a helye, ha nem ott. Akkor így zártam írásom: „Pócs János szégyellheti magát! Méltatlan arra, hogy betölthesse tisztségeit.  Megszólalása egy kultúra lenyomata, pontosabban kultúranélküliségé, a vállalhatatlanság és az emberség hiányának a jele, ami a Fideszre és egész kormányzásukra annyira jellemző.”

Nem is állt szándékomban több figyelmet szentelni e nagy formátumú politikusnak, ám a karácsonyi események mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Mi is történt? Szenteste a jászdózsai templomban a karácsonyi misét vezető pap bejelentette, hogy minden résztvevő karácsonyi ajándékot kap. Az ajándék pedig az volt, amire minden embernek szüksége lehet, ami igazán fontos és emlékezetes: világító szűzmáriás kulcstartó, Pócs János aláírásával. Hát ilyen az, amikor egy politikus szenteste kampányol, és a biztonság kedvéért  ezt bejelenteti a pappal is.

Természetesen volt felháborodás, alighanem többen vannak azok a polgárok, akik szerint Jézus születésének, a három királynak, a betlehemi jászolnak, illetve a szentmisének talán hangyányi köze sincs Pócs János fideszes honatya kampányához, pardon, ajándékaihoz. Arról, hogy jön Pócs János, és világító kulcstartót ad az újszülöttnek vagy a gyülekezetnek, nem szól sem a Biblia, sem a szertartás rendje... Ez kész. Ilyen képviselő, mint Pócs János, nincs még egy, bár ha széjjelnézek frakciójában, azt hiszem, akadna még egy-két ilyen szintű szabadgondolkodó. Aztán természetesen nem is Pócs lenne, ha a lányait nem keverné bele saját maga pocsolyájába.

Talán másként vélekedne az ajándékozásról Pócs János, ha mondjuk elkísér Gyömrőre, a helyi gyermekotthonba. Karácsony előtt egy héttel ajándék-gyűjtést szerveztünk a gyermekotthon lakói javára: a sok segítő szándékú ember kis ajándékai nagy zsákokat töltöttek meg. A Teleki kastélyban lakó gyerekeknek így ruhákat, társasjátékokat, könyveket vittünk. Az eddigi cipősdobozok és karácsonyi ruhacsomagok után én most szerveztem nagyobb gyűjtést először, de szüleim gyerekkoromban rendszeresen jártak a gyömrői gyerekotthonba, és kértek meg engem és a húgomat is, hogy nézzük át a játékainkat, miről tudnánk lemondani a nálunk nehezebb helyzetben lévő gyerekek javára. Most szüleim után magam is így járok el, és köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítettek nekem, hogy örömet vittünk a gyermekotthon lakóinak.

Világító kulcstartót persze nem vittem. A gyerekek nem is tudják, hogy ki vagyok, de szerencsére azt sem tudják, ki az a Pócs János. Azt hiszem, ez jól is van így.

Nem is vártam mást, csak azt, ami történt. A múlt heti parlamenti akciónk miatt (amely a Fidesz NAV-ügyben folytatott lapítására vonatkozik) Kövér László vezetésével és vezényletével megszavazta az Országgyűlés gyáva, és a lelkiismeret tükrébe még véletlenül sem néző fideszes többsége az újabb pénzbüntetésemet. Ez már növelt összeg, a lehető legnagyobb, lévén visszaeső vagyok. Visszaeső vagyok, hiszen több alkalommal tiltakoztam PM-s képviselőtársaimmal együtt az országot behálózó fideszes árnyékgazdaság ellen, amely egyre leplezetlenebbül lép ki az árnyékból a fénybe. A 2013-as év fidesz közeli barátok, haverok, ismerősök, rokonok, korábban láthatatlan kampányszámlákra befizető vállalkozók, bármire vállalkozók éve volt. Elégedetten dőlhetnek hátra, küldetésük teljesítve.

Míg ők szorgosan gyűjtögetnek, addig mi a folyamatosan szűkített ellenzéki jogkörök ellenére sem hagytuk azt, hogy az állampolgárok elől elzáruljanak az információ és a tájékoztatás csatornái. Bár gőzerővel megy előre a fideszes propaganda gépezet, folyik az állampolgárok „tudatformálása”, programszintű (politikai) oktatása, de mindenki biztos lehet abban, hogy amíg képviselőtársaimmal ott ülünk a Házban, addig a csalások elsunnyogására, a haveri üzletelésre, a fideszes adok-veszekre mindig fel fogjuk hívni a figyelmet. Ilyen helyzetben visszaesőnek lenni nem szégyen, hanem annak a jele, hogy végezzünk a munkánkat. Visszaesőnek lenni a kövéri „igazságszolgáltatásban” tulajdonképpen elismerés.

Egy normális ország valóban méltóságteljes parlamentjében persze nem én lennék visszaeső, nem én kapnék büntetést. Hanem azok a képviselők, akik folyamatosan bojkottálják a kormányközeli csalások kivizsgálását, akik kétharmadukkal visszaélve megtárgyalni sem engedik a számukra kellemetlen javaslatokat, akik csuklóból söpörnek le minden korrupcióellenes indítványt, akik női mivoltukban próbálják megalázni képviselőtársukat, akik szerint nőverőknek helyük van az országgyűlésben, akik huligánokat küldenek székházuk „megvédése” ürügyén a jövőjük elvétele ellen tiltakozó fiatalokra, és még sorolhatnám. Ha az ilyen honatyák és honanyák a mérce, akkor szívesen leszek visszaeső, nem is tudok más lenni. A felborult értékrend helyreállítása végett tettem parlamenti esküt, ezért döntöttem amellett, hogy egyéni választókörzetben is indulok 2014-ben. Mert egyre többen látják, hogy hazánk nem tudna elviselni még egy Orbán kormányt.

A szólásszabadságunkat pedig hiába próbálja korlátozni Kövér pedellus úr: addig is, amíg a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ítéletet hoz, mi  továbbra is minden eszközzel fel fogjuk hívni a választópolgárok figyelmét arra, mi zajlik valójában az országgyűlésben, mi zajlik a színfalak mögött. A hisztérikus reakció, a büntetés azt is jelenti, a fideszes képviselők is pontosan tudják: lopnak, csalnak, hazudnak. De már nem sokáig.

Ma van az emberi jogok világnapja. Az Együtt – PM figyelemfelhívó akciót szervezett a hajléktalan emberek üldözése miatt. A Fidesz meg gondolom, reméli, hogy senkinek nem jut eszébe őket megkérdezni, mi jut eszükbe erről az évfordulóról. Hiszen a kormányzásukból az derül ki, hogy az emberi jogokat nem nagyon tudják értelmezni, nem nagyon tudják érvényesíteni, vagy hogy az emberi jogok számukra inkább csak szófordulatok, mintsem univerzális és megsérthetetlen elv.

Számos közpolitikai döntést tudnánk sorolni ennek bizonyítására, számos olyan törvényalkotási végeredményt, amely a kormányzati büntetőállam előzményeinek felel meg. A hajléktalan honfitársainkkal, a szegényekkel szemben folytatott büntetőhadjárat a legelevenebb példa erre, de általában jelentős az érdekeiért kiállni kevésbé vagy egyáltalán nem képes, erőforrások és nyilvánosság nélküli társadalmi csoportok esetében. A hajléktalanok, a szegények kiszorítása a közterekről szép lassan a városból és a társadalomból történő kiszorítást jelenti.

Így megy ez a Fidesznél. Lehet éjjel vagy nappal, hétköznap vagy ünnepnap, a szolidaritásáról messze földön híres kormányzópárt – és a virtuális, a kereszténység elveit napról napra szelektíven alkalmazó és sárba tipró szatelit-pártjával, a KDNP-vel közösen –nem tud mást, mint növelni a szigort, és a rendőrséget a bűnüldözés helyett a hajléktalanvadászat eszközévé tenni. És nem csak a „közterületen életvitelszerűen tartózkodókra” sújt le a bűnüldözés szigora. Tegnapi hír, hogy készenléti rendőrök segítségével elkaptak egy olyan botrányosan viselkedő, a társadalomra minden bizonnyal nagyon veszélyes embert, aki „a Tisza gát partján lehullott faágakat gyűjtött össze és tulajdonított el”. Értik, eltulajdonította a földön heverő gallyakat, faágakat, de a rend éber őrei lecsaptak rá és még őrizetbe is vették. Ez igen, lám, itt mindenki tudja, mi a dolga, mire esküdött fel. Ezzel büszkélkedhet a Pintér-féle rendfenntartásért felelős szervezet.

Orbánék szétverik a szolidaritást, züllesztik a közmorált, kiüresítik a rendfenntartók munkáját. Miközben leépítik a szociális hálót, megteremtik a közmunkaalapú társadalmat, Tarlós „büntetek, tehát vagyok” Istvánnal átszabatják a köztereket, aközben készenléti rendőrök csapnak le olyan honfitársainkra, akik nem akarnak fázni, de nincs mivel fűteniük, és hihetetlenül renitens módon gallyakat gyűjtenek. Jaj lenne a mesebeli rőzsegyűjtő anyókának, ha fideszes képviselővel találkozna…

Sokféle emberi jog van, ami mindannyiunkat megillet. Abban a társadalomban, ami a nélkülözők, az érdekeiket megvédeni nem tudók büntetésére, kirekesztésére épül, mindannyiunk jogai sérülnek. Orbán Viktor büntetőállamának ezért sem lehet folytatása.

„Az önkormányzati lakás tartozásod a mai nappal bezárólag 553.800 Ft” – kezdi Pócs János, fideszes országgyűlési képviselő és polgármester Facebook-kommentjét, amelyben a hírek szerint „egy igen nehéz helyzetben lévő családanyát hurcolt meg a polgármester, aki fizetne, ha tudna, de nincs miből.” Mikor olvastam a szociális érzékenységből újabb elégtelent begyűjtő, fideszes Pócs János levelét, egészen elképedtem.

Fogja ez a jó ember, fogja ez a választók képviseletére felesküdött, városa polgárainak boldogulását papíron előremozdító polgármester a billentyűzetet, és kiírja a falára azt, amit egy felelős vezető (ember) soha életében nem tehetne meg. Kitesz egy embert annak, hogy lövöldözzenek rá, hogy szegénysége céltábla legyen, hogy az érintett helyzete miatt ne segítő kezet kapjon, hanem szégyenkeznie kelljen, lesütnie szemét. Így csak az tudja nyilvánosan megalázni polgártársát, akiben nagyítóval se nagyon látni az együttérzés jeleit.

A hölgy válasza magáért beszél: „Kedves Jani! Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha végre az utolsó forintig ki tudnék fizetni mindent. A mai napom arra ment rá, és kicsit az idegeim is, hogy ne kössék ki a villanyomat, és a gázomat. Örülj neki, hogy olyan szerencsés vagy, hogy téged nem fenyegetnek nap mint nap ilyen gondok, hogy mit fogsz enni, vagy miből veszel bérletet, vagy hogy a gyereked diákhiteléből kényszerülsz fizetni a legégetőbb elmaradásokat, persze, már azt, amire ebből telik... … Lehet az a bűnöm, hogy nem beszéltem le a gyerekeimet az egyetemi tanulmányokról... Küldtem volna őket inkább dolgozni egy érettségivel, mert hogy anyátok egyedül 80ezres Electroluxos fizetéséből ezt nem bírja majd...Ezt kellett volna? Ne haragudj, én inkább küszködök... Ha a jó sors megsegít, talán egyszer csak rendbe teszem az anyagi dolgaimat. Mert sajnos azon kívül is van bőven, amit ide kiposztoltál.”

Pócs János szégyellheti magát! Méltatlan arra, hogy betölthesse tisztségeit.  Megszólalása egy kultúra lenyomata, pontosabban kultúranélküliségé, a vállalhatatlanság és az emberség hiányának a jele, ami a Fideszre és egész kormányzásukra annyira jellemző. De mindebből már csak néhány hónap van hátra.

Hónapokig tartotta a sajtót izgalomban, hogy kik lesznek a demokrata ellenzék jelöltjei az egyes választókerületekben, és persze arra vonatkozóan is olvastam találgatásokat, hogy vajon én hol indulok. Egy hosszú folyamat vége volt, amikor Bajnai Gordon és Mesterházy Attila, az Együtt 2014-PM és a MSZP aláírta azt a választási együttműködést, amely győzelemhez vezethet a Fidesz új, manipulatív választási rendszerében is, és amely garancia és ajánlat azoknak a bizonytalan szavazóknak, aki el fogják dönteni a választást. Hiszen ők bizonytalanságukkal azt üzenik: elég volt a hideg polgárháborúból, a karaktergyilkosságokból, a túlfűtött személyi ambíciókból, a hazugságból. Ma milliók véleménye: elég volt a politikusi szelektív emlékezetből, hogy füllentésből morális tőkekovácsolás lesz, hogy mások a szavak, mint a tettek.

Már ha vannak leírt szavak, hiszen bár a Fidesz ígérni ígért, de kormányprogramban le nem írt semmit 2010-ben. Ha elmondták volna, mit terveznek, ma nyilván nem Orbán Viktor a miniszterelnök. A jelenlegi Fidesz-KDNP-frakción kívül ember nem támogatta volna azt, hogy a legutóbb Székesfehérváron hazai mérkőzésen 97 nézőt kicsábító Puskás Akadémia 3500 fős stadiont kapjon úgy, hogy 1600 laknak Felcsúton. Ahogyan nem nyert volna tömeges támogatást azt sem, hogy bevezetésre kerüljön minden idők legigazságtalanabb adópolitikai társadalompusztítása, az egykulcsos adó; hogy gyermekszegénység csökkentése érdekében luxusstadionokkal „küzdjön” a kormány; hogy büntetőexpedíció folyjon a szegények ellen; hogy földpályázatok és a trafikrendszer egyet jelentsen a fideszes haverok kiszolgálásával, a kormányzati rangra emelt korrupcióval, az ország kisajátításával.

Ha a kormány tisztelné a fiatalokat, akkor nyitott iskolarendszert adna nekik, nem megfizethetetlen tandíjakat és nem megfélemlített pedagógusokat. És itt vannak az elvándorolt gazdasági menekültek, nőverő fideszesek, Békemenettel „megfenyegetett”, csak dolgozni akaró CBA-dolgozók, le- és összeomló egészségügy. A Fidesz-Magyarország jellemzése kiegészíthető még a doktori címét keresgélő Schmitt Pállal vagy lézerblokkolóval száguldó Lázárral is.

Július elején a Központi Korrupcióhivatal, azaz a Fidesz-székház előtt tüntettünk annak érdekében, hogy Áder János, aki csak papíron a köztársaság őre, ne írja alá azt a földtörvényt, amelyet szabálytalanul fogadott el a kétharmados többség, és amely bebetonozza az igazságtalanul és visszaéléseken keresztül földhöz jutott Fidesz-közeli új földesurak pozícióját. Beszédemben egy 12 éves bábonymegyeri kisfiú történetét meséltem el. Tomiét, aki nem „csak” Tomi, „hanem Tomi gazda. Az ő álma, hogy gazdálkodó lesz. Családja viszont egyike azoknak, akiket a maffiakormány fenyeget és üldöz. Holott nem tettek mást, mint a kritériumoknak megfelelve, állami földre pályáztak, a saját falujuk határában. Nem megye nagyságú földekre pályáztak, nem uradalmakat akartak, hanem csak éppen annyit, hogy elkezdhessék a gazdálkodást, hogy a gyerek elindulhasson az életben. De nem nyertek. Ők sem nyertek.

Már ekkor tudtam: nem fogom feladni azt a küzdelmet, amelyet évekkel ezelőtt elkezdtem. 2010-ben azt gondoltam, hogy az országot a válságból kivezető úton fogok tovább járni én is, azért fogok dolgozni ellenzéki képviselőként. Ehelyett ma inkább vagyok ellenzéki képviselő-aktivista-oknyomozó-lelki támasz – így együtt. Persze, én így is csak a dolgomat teszem. Nem akarom hagyni, hogy gazdálkodókat, fiatalokat és időseket, városiakat és vidékieket kifosszanak, megalázzanak, átverjenek. Ezért járok utána ügyeknek, nem hagyom annyiban, ha az egyik ajtó becsukódik, nem számít, mennyi órám is megy rá, de nem akarok több szorongó szülőt látni, aki attól fél, hogy azt kell mondania gyermekének: „nincs”.

Ezért indultam el az Együtt 2014-PM színeiben és az MSZP támogatásával az országgyűlési választáson Pest megye 7-es számú választókerületében. Nem akarok olyan országban élni, ahol a vecsési trafikok a lenyúlások rabjai vagy ahol a repülőtérről a Malév-csőd, nem pedig a környéken lakók munkahelye jut eszünkbe. Kilátástalan az a jövő, ahol, amíg iskolákban nincs fűtés, megyei önkormányzatok nem tudnak számlákat fizetni, addig a fideszes közgyűlési elnök az Azori-szigeten ülésezik. Nem gyermekbarát az a politika, ahol előfordulhat, hogy olyan kezekben legyen a kasszakulcs, amelynek a végét fideszesek úgy forgatják, hogy közben leáll a közétkeztetés. Miféle vezetés, miféle kompetencia ez?

Vecsés, Gyál, Pécel, Üllő, Ecser, Maglód, Gyömrő, Felsőpakony is a változás települései lesznek. Nem álmos alvóvárosok ezek, hanem olyan települések, amely nem látszatberuházásokra vágynak, hanem iskolákban tankönyvre, egykulcsos adó helyett igazságos adórendszerre – erre vonatkozó aláírásokat többek között Gyömrőn is gyűjtöttük. Olyan politikusra, olyan képviseletre várnak, amely nem a Fidesz-székházban, hanem a választókerületben élőket tekinti politika tárgyának. Olyan politikus kell, akinek a gyorsforgalmiról nem a közpénzek gyorsforgalmi kiszivattyúzása, hanem például olyan közlekedésbiztonsági megoldások jutnak eszébe, amely révén nem borul fel mindennap a Vecsés-Budapest folyosó. Aki nem csak közpénzből vásárolt luxusautóval száguldozik a főváros és a választókerülete között, hanem maga is vonaton, buszon tapasztalja meg a közlekedés nehézségeit, amiken aztán programjában javítani is akar.

Olyan politikusra van szükség, aki egyaránt ismeri a város és a vidék helyzetét, aki képes a helyi hagyományokat és Budapest közelségét összehangolni politikájában, és aki akarja és tudja is ebbe az állampolgárokat bevonni. Ezért indulok el országgyűlési jelöltként Pest megye 7-es számú választókerületében, mert ma ennek a térségnek is változásra és igazságra van szüksége. Közösen fogunk tenni azért, hogy 2014 tavasza után Pest megye is egyike legyen azon országrészeknek, ahol egy új és békés korszak kezdődik.

Mindezt megbeszélhetjük már holnap 18 órakor Vecsésen a József Attila művelődési házban (Károly utca 1.).

Indulok, nyerünk, Magyarország nyerni fog! Együtt sikerülni fog!